15.Fejezet

London utcái tömve voltak bulizni vágyó fiatalokkal. Egyhangú zenebona dübörgött végig a főutakon, s visszhangzott épp akkora lendülettel a kisebb sétányokon, s lakónegyedeken. Pár hete még én is eképp tomboltam volna bedrogozott, tudatmódosított állapotban Tracy-vel, aki szokásához híven ismét émelygő gyomorral támasztotta volna a falat, én pedig hosszú, holló-fekete haját fogva szívtam volna el gandzsámat. Pár hete. Most azonban akár egy sznob, úgy ülök számomra ismeretlen személyekkel egy puccos, kölni szagú limuzinban. A világítás silány, a zene már-már elviselhetetlen, pont mint egy pornófilm. A fülsüketítő zúgás a fülemben pedig még mindig nem hagy nyugodni.

*****

Üres tekintettel bámultam ki a jármű sötétített ablakain, melyet napszemüvegem még inkább beárnyékolt. Fekete, testhezálló ruhám kényelmetlen volt, a nyakékek ide-oda himbálóztak torkom előtt. Amolyan fojtogató érzést keltettek. Émelyegve vizslattam végig a járgány falait, s a benne helyetfoglaló személyeket. Louis-n kívűl mind unszimpatikusak voltak, a kocsiban tomboló ricsaj pedig csak rontott a helyzeten.
- Mi ez a szar? - böktem ki végül.
- Mire célzol? - fordult felém megannyi szempár, a kérdést viszont Louis szögezte nekem.
- Hát ez a zenének sem mondható lárma. - tettem karba kezeimet.
Kijelentésemre kimeredt tekintettel bámultak rám az utasok, majd a Louis mellett helyet foglaló lány halk pusmogásba kezdett, kezével száját takarva.
- Ő még nem tudja?
- Nagyon úgy tűnik. - hangzott el a válasz, s kisebb hezitálás után ismét megszólalt. - De inkább ne szólj neki...Előbb vagy utóbb, de úgyis rájön.
- Mire jövök rá? - böktem meg a nekem immár háttal ülő személy vállát.
- Mi? - fordult meg.
- Ellen. Vagy ki.
- Eleanor. A nevem Eleanor.
- Nos, El'. Miről is nem szabad tudnom? - néztem vele farkas-szemet, melyet végül Louis szakított meg.
- Azt, hogy ez tényleg pocsék egy dal. - nyomta meg a rádió némító gombját, majd visszahuppant bőrülésére. Hirtelen mélységes csend támadt, a fülemben zakatoló zsivaj felerősödött, szinte megörjített. Ez, a mindennapivá vált szokása a testemnek lassan az őrületbe kergetett, idegeimet megtépázta. Nem bírtam. Talán a drog...Az segít. Benne sosem kellett még csalódnom. 
A hirtelen rám törő kábítószer-hiányom, átvette a hatalmat tudatom felett, nem bírtam tovább a jármű szoros fogságát.

- Hm? - nyögött fel Eleanor.
- Ki akarok jutni innen.
- Mi van? - bukkant elő Harry tekintete  mobiltelefonja mögül.
- Engedjetek ki. - meredtem rá a golyóálló üvegre, majd hirtelen megindultam felé.
Testem szinte repült az óriási járgányban, gondolataim a crack áldásos hatása körül forogtak, testemet a kábítószer vezette. Az idő lelassult. Szinte kockáról-kockára kirajzolódott az utasok reakciója a semmiből jövő tettemre. Harry eldobva készülékét ugrott utánam, s hatalmas karjaiba zárta -az üveggel épp hogy nem érintkező- testemet, majd azzal a lendülettel rántott vissza a kocsi szőnyegére, s egyben a valóságba.
- Megörültél? Meg akarod magad ölni? - pillantott rám, államon végigsimítva. Tekintetéről lerítt az aggodalom, a félelem, s az a mélyen megbúvó gyermeki ijedség. Hiába tisztázódott bennem maga a gondolat, hogy kis híján összepréselődtem a vastag ablakokon, a tény, hogy még mindig itt vagyok, nem hagyott nyugodni.
- Eresszetek ki innét! - szorítottam meg Harry arcomon pihenő tenyerét, majd eltoltam magamtól, s a sofőrhöz botorkáltam.
- Uram! - böktem meg a kissé kopasz, hamis-parókás férfit. - Megtenné, hogy félreáll egy pillanatra?
- Hölgyem, a főúton nem állhatok meg. Üljön szépen vissza, és bírja ki.
- Rendben. Ez esetben odaadná a kalapját, hogy belehányjak? - vetettem a férfire egy ravasz mosolyt majd, megpöcköltem tengerészkék sipkáját.
- Ó, az Istenért! - markolt rá a kormányra, s rántotta félre. A kisebb malőrt követően egy útba eső buszmegállónál leparkolt. Testemmel tankként törtem ki a kocsiból, s rohamos léptekkel indultam meg a legközelebbi sikátor felé.

*****
                                                                                                                                                           
Remegő kézfejjel nyúltam az aprócska tasak után, melyet melleim fogságából húztam elő, napszemüvegemet feltoltam fejbúbomra, tisztább látást adva ezzel tekintetemnek. Selyemkesztyűimet hanyagul téptem le magamról, majd kibontván az aprócska tasakot, tenyerembe borítottam annak tartalmát.
- Végre. - suttogtam, arcomon könnycseppek csordultak végig. Érzelmeimmel küszködve emelten orrcimpámhoz a port, majd egy mély lélegzettel mind eltüntettem. Lassan, megszédülve döntöttem lapockámat a mögöttem álló betontömbnek, majd lassan átadtam magam a kábítószer émelyítő hatásának.
Már percek óta hevertem egy szemeteskonténer mellet, mikor gyors lépteket hallottam közeledni.

Ki lehet az? És miért siet ennyire? Meg akar ölni? Nem, azt nem teheti. Biztos csak azt a fránya zúgást fogja megszüntetni. Engem nem bántana.

Gondolataim elmosódtak, szemeimet lehunytam, légzésem lelassult, már nem is zavart a közelgő személy mivolta. Kézfejemmel takarást adtam szempáromat bántó villanypózna fényétől, lábbelimet lerúgtam. Minden egyes lélegzetemmel újabb, s újabb porfelhőt lélegeztem be tüdőmbe, majd prüszköltem ki annak maradékát. Kábulatomat a rohamos léptek feltűnő közelsége törte meg. Megállt. Megállt, épp felettem. Szúró tekintetét testemen éreztem, fújtatása hangos, és kemény volt, s kisvártatva felém nyúlt.
- Genna. - húzta el hatalmas tenyerével kézfejemet a szemeim elől.
- Louis? - nyögtem fel halkan.
- Nem éppen. Harry vagyok. - guggolt le mellém, figyelme az immár üres tasakra terelődött. - Ezt te...? - rebegett, kérdését bólintással nyugtáztam. - Értem. Na gyere. - karolt át, majd emelt el a mocskos talajtól, akár egy csecsemőt.
- Ne, várj! Tudok járni! - kiáltottam el magam, karjai fogságából kiszabadulva.
- Makacs egy lány vagy te. - jegyezte meg kacarászva.
- Lou' hol van?
- Eleanor-ral előre mentek. - tette ki karját támaszként, gesztusát hezitálva, de elfogadtam.
- Oh, az jó. - pillantottam le. - Sőt mi több. Kurva jó. Ja. Eleanor nagyon...nagyon kurva. Mármint kurva jó. - csaltam hazug mosolyt arcomra, ez Harry-nek is szemet szúrt.
- Nem csíped El'-t?
- Én ezt a rohadt magassarkút nem csípem! - rúgtam le az újonnan felkerült tipegőt lábfejemről, egyenesen neki a falnak, magasságom hirtelen megcsappant.
- Várj. - húzódott el Harry, majd jobb kezével a konténernek támaszkodva kezdte kifűzni surranóját.
- Te meg mit művelsz? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt, majd úgy kémleltem tovább a férfit. Másodpercekkel később immár mezítláb tornyosult fölém, ujjaival összefogva lábbelijét.
- Tessék. - nyújtotta felém. - Vedd fel!
- Mi?
- Rajta! Nem járhatsz mezítláb, nemde?
- Blööö nem járhatsz mezítláb, nemde. - produkáltam magam grimaszolva, testemmel gesztikulálva. - Na add ide azt a bocskort!

*****

Az idő lassacskán lehűlt, lábszáram libabőrös lett. Vállaimon Harry zakója pihent, mely melegen tartotta felsőtestemet. Nem vagyok az a fázós tipus, de jelenesetben nagyon is jól esett magamon tudni valami vastagabb göncöt. Az eget csillagok borították, az utcák hamarosan elcsendesedtek, a fiatalok is lenyugodtak. Hosszadalmas sétánk közben eleinte felszínes bálcsevejt folytattunk, majd egyre mélyebb beszélgetésbe elegyedtünk. Lépteink során egyre közelebb kerültünk egymáshoz, karjaink már-már súrolták egymást, ujjaink végül összekulcsolódtak.
- Hanyas a lábad? - pillantottam rá a lábfejemen pihenő hatalmas cipőre.
- Mi?
- A lábad. Óriási.
- Jaaa, igen. - nyújtottam meg mondatát. - Nos, az hatalmas. Legyen annyi elég. - kuncogott fel, majd rám pillantott, ami hatására szinte kötelező szerűen vigyorodtam el én is.
- Mikor érünk már oda? Vagy egy órája bóklászunk. Csak nem eltévedtünk?
- Húsz perce Genna. Húsz perce. Mellesleg itt vagyunk, gyere. - szorította meg kézfejem, majd egy hatalmas Shell feliratú épületbe rángatott.

- Mit keresünk egy benzinkútnál? - fordultam kérdően Harry felé.
- Louis nem tudhatja meg, hogy...hogy te magadat... - dadogott.
- Hogy drogoztam? - szegeztem neki a kérdést.
- Azt. - nyitotta ki előttem a női mosdó ajtaját.
Lassan lépdeltem be a felmosószer-szagú helyiségbe, mely két, nem túl tágas WC-ből, és egy mosdókagylóból állt, ami egy hosszú és széles pulton terült el. Bele pillantva a tükörbe, önarcképem helyett másvalakin akadt meg a szemem.
- Te meg mit művelsz itt? - meredtem rá a tükörből.
- Csak bekísértelek.
- Hát, már bent vagyok, szóval... - fordultam meg, farkas-szemet nézve zöldes tekintetével.
- Szóval? - suttogta.
- Szóval...a meleg-bár kicsit odébb van. Majd ott találkozunk.
- Nagyon vicces vagy Genna. - kerekedett elő egy csalfa mosoly vöröslő arcán, majd vállával meglökte a hatalmas fémajtót, a zár kattant.

Testemmel felhuppantam a mosdókagyló melletti szekrényre, lábaimról lecsúsztak Harry méretes csukái. Ujjaimmal Kézitáskámban babrálva kaptam elő egy ragtapaszt, s sarkamhoz erősítve, mélyen fellélegeztem. Szaglásomat rettenetes bűz csapta meg.
- Apropó lábak. Te mikorra tervezed megmosni a tiéidet?- markoltam rá orromra.
- Most miért mondod? Talán büdös? - emelte arcához bal lábfejét, jobb kezével a pultot támasztva.
- Igen, büdös! Mosd meg! - förmedtem rá.
- Igenis asszonyom! - állt meg előttem bokáit összecsapva, kezét homlokához nyomva, akár egy katona. Hosszú, izmos lábát megemelte, s a csap alá helyezte.
- Itt a szappan is. - böktem rá egy fehér ragadós maszatra.
- Az tele van szőrszállal. - kacagta el magát, majd rövid tisztálkodás után, a fejem fölött elhelyezkedő kéz-szárítóhoz emelte talpát.
- Mi a frászt művelsz? - vihogtam kezeimmel kapkodva.
- Halgass! Most szárítkozom. - nyomta bele lábujjait hajkoronámba.
- Harold! Fejezd be! - paskoltam meg mellkasát.
- Jó-jó. Abbahagytam. - túrt bele göndör fürtjeibe.
- Na végre! És most tűnés! Pisilnem kell. - lökdöstem a bejárati ajtó felé, egészen az előcsarnokig.
- Rendben, itt megvárlak. Siess!

*****

Nyöszörögve rángattam fel fehérneműmet, melyet mostanában egyre gyakrabban hordok. Azelőtt legfeljebb családi összejöveteleken voltam képes felvenni, azt is anya nyüstölésére. A tükörhöz támolyogva apró sminkigazítást követően rámarkoltam a kilincsre, majd egy magabiztos lépéssel elindultam.
Az előcsarnokból Harry és egy férfi beszélgetése szűrődött ki. Kissé megtántorodva bújtam meg egy csokoládés-polc mögött, s onnan követtem figyelemmel a két férfi szóváltását.
- És mikor? - könyökölt fel a pultra a Shell-sisakos férfi.
- Hamarosan. Már puha, mint a vaj. - vigyorgott.
- Szép munka! - emelte "ötösre" tenyerét, melyet  Harry készségesen viszonzott.
- Bár őszintén szólva nem volt olyan egyszerű, mint a többi lánynál. Adja a nehezen kaphatót. - kortyolt bele jegeskávéjába.
- Most hol van?
- A mosdóban tollászkodik.
- Nagy játékos vagy te, öreg! - simított végig borostás állán.
- Mindig megkapom, amit akarok. Legyen az akár egy drogos kurva is. - nyalta meg ajkait.
Szívem a torkomban dobogott, ajkaim megállás nélkül remegtek. Szemem sarkából egy aprócska könnycsepp fakadt ki, majd csordult végig arcomon. Egy drogos kurva. Ismétlődött fejemben Harry előbbi kijelentése. Bizonytalanul engedtem el a szekrény műanyag borítású sarkát, s visszatántorogtam a WC-be.
Hatalmas erővel csaptam be magam mögött a fémajtót, majd a tükör elé lépve, keserű tekintettel vizslattam végig arcképemet. Falfehér voltam. Úgy festettem, akár egy hulla.
Figyelmem hirtelen a harisnyakötőmben elrejtett tablettára terelődött. Szinte kapkodva nyúltam a ruhanemű után, majd némi kutakodás után kezem ügyébe akadt a babszemnyi pirula. Némi tanakodás után nyelvemre fektettem, s egy maréknyi vízzel leküzdöttem a torkomon.
Babrálásomat hangos kopogás zavarta meg.
- Genna. Ott vagy? - szólalt meg az ismerős hang.
- Öhm...Igen. Csak egy perc. - makogtam, s egy kis piszmogást követően ajtót nyitottam.
- Minden oké? - tekintett le rám a toronymagas személy.
- Persze. Mehetnénk már? - haladtam el mellette, semmibe meredő tekintettel.
- B- biztos? Elég sokáig voltál bent. - mutatott hüvelykujjával a mosdóra.
- Öhm...hasmenésem volt. - indultam el a benzinkút kijárata felé.



Nagyon köszönöm, hogy bár virtuálisan is, de biztattok. CSODÁLATOSAK vagytok, köszönöm szépen!
Mint már mondta, a fejezet nyögvenyelősre sikeredett, de azért remélem nem pártoltok el mellőlem.:)
Egy kedves kommentelő megjegyezte, hogy az előző rész kicsit rövid lett, nos, megpróbáltam a kedvében járni, és hosszabbra alkotni, a jegyzeteim alapján sikerült, remélem kapok majd ezzel kapcsolatban is visszajelzést!:)
Na milyen a fejléc? Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket, mint ahogy nekem is. Szerintem fantasztikus. Főleg, hogy már Louis is bekapcsolódott Genna életébe.
Olvassátok, véleményezzétek!:)
PusziXx

Kedves Darker-ek!

Először is üdvözlöm az új olvasókat itt az oldalon, és ezúttal köszönöm, hogy csatlakoztak a kis csapathoz!:3
Tudom, hogy régen volt már új bejegyzés, és NAGYON sajnálom.
Ez előző fejezetéknél szerintem feltűnt, hogy csak úgy ömlöttek a szavak, mivel elég gyakran jöttek új részek. Ezek részben a ti ösztönző véleményeteknek, és az újonnan kapott szintúgy kedvező kritikáknak voltak köszönhetők. Még egyszer köszönöm, hálás vagyok!:)
Ám a minap kaptam egy igen lehangoló véleményt, így elgondolkoztam az oldal bezárásáról is.
Mielőtt félreértés történne: Nem a kritikával van a bajom, hanem annak a módjával. Teljesen lekezelő volt, azt hitte, hogy csak találomra írok ilyen témában történetet, pedig nem. Igaz, nekem (SZERENCSÉRE) még nem volt részem az effajta életet átélni, de jelentős közelségét tapasztaltam, a barátaim nagy része sajnos rendszeres drogfogyasztó, így ne kérdőjelezze meg senki a tapasztalataimat.
A soron következő fejezet amúgy is elég nehézkesem jön, hisz még a negyedével se vagyok kész, és ahogy ígértem, ezt hosszabbra is tervezem.
Az egyik kritika alapján jobb fejléc kéne az oldalnak...Nos elgondolkoztam és maximálisan egyetértek, a rendelt fejlécem a napokban készül el, így akkorra tervezem a 15.Fejezet érkezését is.
Köszönöm a figyelmeteket, és még egyszer sajnálom, hogy csalódást kellett nektek okoznom!:((
PusziXx

14.Fejezet

Jól érzed magad, ugye? Elszívtad az egész szálat, most már ellazulhatsz. Mindent kizárhatsz, csak te vagy. Te vagy, Genna. A lábaid már nem is fájnak, ugye? Az Aspirin is mindjárt hat...csak pár perc. Kopogtak, nem hallod? Menj, és nyiss ajtót.Nem lesz baj ígérem. Nem bánthat többé téged senki. Meg tudod magadat védeni. Genna, hallasz?

*****

Gondolataim mintha csak egy másik univerzumba repítettek volna. Szédültem, mélységesen szédültem. Kezemben serpenyőmmel indultam meg macskajárásban a vastag, fémborítású ajtó felé, a gombóc a torkomban megállás nélkül nőtt.
- Eressz már be, Genna! - dörömbölt a bejáraton.
Ujjaimmal kitapogattam a zárat, szememmel megállás nélkül a hatalmas vasdarabot kémleltem, mely az idegen folytonos csapásaitól zakatolt. A kulcs elfordult, kattant a zár. Mostantól szabad bejárása volt a férfinak. Lassan, megfontoltan nyitottam ajtót, de nem találtam senkit. Eltűnt.
- K-ki az? - szökött ki pár szó dadogva rebegő ajkaim közül. Másodpercek teltek el, de senki nem volt ott, az alaknak hűlt helye sem volt. Megfontolt léptekkel indultam meg a lépcsőház átkutatására, a lépés-érzékelő lámpák sorra oltódtak fel.
- Hol vagy? Mutasd magad bazd meg! - sikoltottam, arcomon könnyek csordultak végig. - Fejezd be! Megkeseríted az életem! - testemmel a roskatag falnak dőltem, melyről vakolat darabkák hullottak alá. Féltem. Rettentően féltem. Legutóbb Hank "merényleténél" éreztem ugyan ezt a dermesztő nyugtalanságot. Talán ő volt az? Utánam jött? Meg fog ölni? Gondolni sem tudtam arra, milyen módon képes leszámolni velem.

Elmélkedésemet a bejárati ajtó fülsüketítő kattanása szakította meg. Valaki a lakásomban tartózkodik, és nem én vagyok az. Idegességtől remegő lábaim majd' cserben hagytak, mikor erőt véve magamon felkeltem, s apró léptekkel közelítettem a szobát. Sarkam kopogása előre jelezte jöttömet, az egész lépcsőház visszhangzott lépteim nyomán. Megálltam a hatalmas fémdarab előtt. Be megyek. Betérek Hank-hez, aki nagy valószínűséggel megöl. Magányosan, bedrogozva fogok meghalni. Nem éppen egy "Happy End". Ujjaimmal határozottan markoltam rá az aprócska fémkilincsre, "fegyveremet" fejem fölé emeltem, s akár egy betörő, úgy nyitotta be a lakásba.
- Hello, Genna! - hangzott el az alak szájából a mondat. Férfi. Tehát férfi akart rám törni, s kitudja mit művelni velem...de olyan ismerős a hang. Mindegy. Szemeimet összeszorítva csaptam le üldözőmre, s lettem hirtelen prédából ragadozó. Másodpercekkel később meghallatom a puffanást, melytől pulzusom lelassult, én pedig megnyugodtam. Megfeszült testem lassan ellazult, szemeim kinyíltak. Végre láthattam, szembe nézhettem Hank-el. Bárcsak ő lett volna az...

- Úr Isten, Louis!-kiáltottam el magam, kezem ügyéből elhajítva a kissé meghorpadt fémdarabot, majd a földön heverő fiúnak estem. - Louis, válaszolj kérlek! Minden rendben? - pofozgattam.
- Úgy látszik, te sem szereted a meglepetéseket. - emelte meg tarkóját, bal kezével fejéhez kapott.
- Mi a frászt művelsz? Miért ijesztgetsz?
- Hát a vacsora...
- De azt hittem lent vársz! - ütöttem mellkason, amelytől felnyögött, szemei kiguvadtak. - Bocsi.
- Mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy ilyen paranoiás vagy.
- Nem is vagyok! - hazudtam, majd a horpadt edényre pillantottam, s kezem ügyébe vettem. - Minden esetre meg kell, hogy jegyezzem, elég kemény fejed van. - viccelődtem, majd feltápászkodtam, térdeim vöröslöttek. Louis szemei láthatóan megakadtak ruházatomon.
- Wao, Genna. Irtó dögös vagy. - nyögött fel.
- Hát igazándiból ez nem igazán az én stílusom, de egyszer élünk, nem?
Vagy amíg nem öl meg Hank - futott át agyamon.
- Nincs jeged? Vagy valami hideg cuccod, ami egy kicsit is, de csillapítaná a fájdalmat?
- Hát...szerintem segítene ha odanyomnád az ajtóhoz.
- Nagyon vicces vagy, Genna! Lehet, hogy agyrázkódásom van! - tápászkodott fel.
- Az, persze...agyrázkódás. Na gyere, keresünk valamit az ágy alatt. - mosolyodtam el.
- Az ágy alatt? - andalgott utánam.
- Ahha, ma már egy párszor szerencsét hozott.

*****

- Miért viselsz szemüveget? - nyomta fejének a hideg ruhadarabot, tele jéggel.
- Mindegy.
- Szívtál? Genna...a város egyik legelőkelőbb helyére megyünk. Nem ülhetsz szemüvegben egész este.
- Ki mondja? - háborodtam fel.
- Én mondom, és az etikett. Na, mutasd magad...biztos nem olyan szörnyű. - nyúlt óriási tenyerével arcom felé, majd levette a szemüveget. - Nem olyan feltűnő. Majd azt mondjuk, hogy allergiás vagy a szemcseppedre.
- Nagyon megy ez neked.
- Csak jól improvizálok.
- Vagy úgy...szóval azt mondod, hogy nem csaltad még meg a barátnődet, ha? - mosolyodtam el, amire ő is fogat villantott.

- Kész vagy?
- Kész. Hogy festek? - fordultam meg magam körül, majd Louis-ra pillantottam.
- Eszméletlenül, Genna. Eszméletlenül.
- Jó, vagy rossz értelemben? - fontam össze ujjaimat a válaszra várva.
- Genna. - lépett hozzám, ekkor vettem észre, hogy férfi létére nem is olyan magas. - Gyönyörű vagy, hidd el. Harold is így fogja gondolni, ebben biztos vagyok. - mosolyodott el.
- Huh. - fújtattam. - Akkor jó. Remélem jó pasi lesz, nem a semmiért öltöztem A.H.-nek. - nevettük el magunkat mind a ketten, majd elindultunk a limuzin felé.
- Amúgy hogy értetted azt, hogy rossz értelemben eszméletlenül?
- Drogozz be, és idd le magad segg részegre. Akkor megtudod.

*****

- Kicsit félek. - mukkantam meg idegesen. - Mi lesz, ha nem tetszek neki?
- Bízz bennem, Genna. - simította meg bal kezével hátamat, majd ajtót nyitott.
- Ha te mondod. - vetettem rá egy kósza mosolyt, s a járműben helyet foglaló utasokra pillantottam. Elállt a lélegzetem.
- Styles! - üvöltöttem el magam.
- Genna?
- Nahát, ismeritek egymást? - derült Louis.
- Naná, hogy ismerjük, vagy is mondhatni. Harry, beszélhetnénk négyszemközt? - legyintettem neki, s szótlanul kirángattam a kocsiból.
- Úgy tűnik, itt meg van a szikra. - lépet be Louis a járgányba.


- Te meg mit keresel itt? - vonszoltam be egy sötét sikátorba.
- Én csak el jöttem egy vakrandira. Inkább vakultam volna meg. - jelentette ki csípőre tett kezekkel.
- Segíthetek, ha szeretnéd.
- Nagyon vicces vagy. Érdekes, amikor az úton hevertél tehetetlenül akkor nem voltál ilyen tréfás kedvedben.
- Ezt ne merd még egyszer felhozni! - estem neki, ujjammal mellkason böktem. Azt az estét örökre ki akartam törölni emlékeimből, már bánom, hogy annyit könyörögtem Stewart-nak csak, hogy elmondja a történteket.
- Nem értem, mi a bajod! Te hisztizel mindig, mindenért. Elvonási tüneteid vannak, vagy mi van veled? - szavait tátott szájjal hallgattam végig. - De ez most nem is érdekes. Legalább a  ma estét bírjuk ki.
- Figyelj Harry. Nem tudom, hogy neked hogy telt a napod, de én keményen dolgoztam. Nincs nekem erre se időm, se kedvem. Inkább felmegyek és...
- ...és beszívsz? Leiszod magad? - dőlt jobbkezével a falnak, tenyere a fejem fölött pihent. - Mindezt egyedül? - utolsó mondata mélységesen megrázott. Nem szabad egyedül maradnom, főleg nem ilyen állapotban.
- Mit izgat az téged, hogy én mit csinálok, és kivel?
- Látod azt a lányt, ott a kocsiban? Ő Eleanor...
- Louis barátnője, tudom. - vágtam szavába.
- Igen. Én hoztam őket össze, így Louis a mai napig úgy érzi, hogy az adósom.
- Mert Louis puhány. - tettem szemrehányó megjegyzést.
- Genna!
- Jó, befejeztem! - bámultam rá karba tett kezekkel.
- Csak egy estéről lenne szó. Viseljük el egymást. - hajolt közelebb, ajkaink majdnem összértek. - Lou' kedvéért.
- De csakis Louis miatt. -löktem el magamtól, majd elindultam a jármű felé.
- Genna!
- Hm? - pillantottam hátra, vállam felett.
- Nagyon csinos vagy.
- Te meg... - hezitáltam.
- Igen? - mosolyodott el.
- Te meg nyald ki a seggem!



El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy itt vagytok nekem!:)
Nem tudtam vasárnapig várni a résszel, így ma megírtam. Bár ezt sem érzem olyan jónak, de remélem, nektek azért tetszeni fog!:))
Olvassátok, véleményezzétek! PusziXx

13.Fejezet

A zsúfolt terem egy katlanra emlékeztetett, sminkesek, fodrászok és lámpák tömkelege vett körül, a fényképész folyamatos utasításai lassan, de biztosan az agyamra mentek. Ki hinné, hogy egy fotózás így kimerítheti az embert. Nem csoda, józan voltam. A tegnap este elfogyasztott marihuána hatása már teljesen elmúlt.
-A bal kezére támaszkodjon!-utasított a férfi, gépe mögül. -Nem hall? Genna, elhiszem, hogy már Ön is elfáradt, de kérem ügyeljen a testtartására.-mordult fel. -Rendben. Nagyon szép. Gyönyörű, Genna. A lábát csúsztassa kicsit lentebb.-koordinált a magas, kopasz férfi.
-Legalább valami jól menő fehérneműnek adom-kapom magam, vagy ilyen putri, szaros-bugyi féle árusnak?-matattam hajamnál, mely szinte kővé dermedt a rá fújt hajlakkmennyiség miatt.
-A Calvin Klein név mond Önnek valamit?
-Öhm...Volt egyszer egy Calvin nemű pasim. Leszoptam, erre ő a számba élvezett, így csak egy seggfej jut eszembe a Calvin nevet meghallva.
-Nos, nem éppen effajta válaszra vártam, de persze ez is egy nézőpont.-térdelt le, majd vette ismét keze ügyébe szürkés masináját. -Na, most a könyökeire támaszkodjon, és nyomja előre a melleit. Had ficánkoljanak az ikrek.

****

Az idő meglehetősen kellemes volt. Az ablakok ugyan csak résnyire voltak nyitva, egy árva szellő mégis beszökött, s lágyan simogatta megfáradt arcomat. Kiterülve feküdtem az óriási franciaágyamon, melyen a beágyazatlan párnák szanaszét pihentek, mintha csak "kicsi a rakás"-t játszanának. Haza érkeztem kor cuccaimat a sarokba hánytam le, cipőmet még az ajtónyitáskor lerúgtam lábfejemről.

Horkolásomat fülsüketítő gyomorkorgásom zavarta meg. Éhes voltam. A stúdióban egy falatot sem hagytak ennyi, ennek meg is lett a hatása. Fejemet kiemelve párnám fogságából hatalmasat nyögtem, majd erőtlenül zuhantam vissza. Tenyeremet lassan az ágy mellett álló kis asztalra csúsztattam,  ujjaimmal "odasétáltam" a rajta elhelyezett telefon gombjaihoz. A számokat találomra pötyögtem be, s fülemhez emeltem a készüléket.
-Tessék, Pizza Hut.
-Hallo. Van pizzátok?
-Öhm...ez egy pizzázó. Ön szerint?-kaptam a lekezelő választ. Ezek szerint jó számot ütöttem be.
-Akkor szeretnék egy pizzát.-szuszogtam.
-Rendben, milyet?
-Olyan...olyan finomat.
-Hölgyem, itt minden pizza első osztályú.
-Akkor egy kolbászosat.
-Egy kolbászos, rendbe...
-Nem is! Egy szalámisat! Az vastagabb.-vágtam közbe.
-Akkor egy szalámis. Milyen címre vihetem?
-London Bridge Hotel 12.-támasztottam meg bal kezemmel fájó homlokomat.
-Erős paprikát tehetek rá?
-Erős paprikát...persze. Dugd fel magadnak az erős paprikádat te seggfej!

*****

Pizza és marihuána füstbe burkolózva hevertem el vérvörös szófámon, s adtam át magam a drog lazító hatásának. A szoba teljes sötétségben pihent, csupán az asztali lámpa adott némi fényt a tágas helyiségnek. Végignézve a kissé poros helyszínen, gondolataim a fenekem alatt fekvő bútorra terelődött. Vajon hány kurva tette már itt széjjel a lábait? Hány nem kívánt gyerek fogant már meg ezen a helyen? Milyen fertőzéseket, nemi betegségeket rejt a vörösen csillogó kárpit? És vajon takarítják egyáltalán? A hotel valószínűleg a legolcsóbb volt a környéken, még az árva félcsillagja alatt is remegett a léc. Betegség ide, nyavalya oda, jelenleg egy cseppet sem izgatott.
Hanyag sziesztámat a telefon dermesztő csengése zavarta meg. Pokrócomat szorosan mellkasomhoz szorítva kémleltem a kanapé öleléséből a készüléket. Ki lehet az? És honnan tudja, hogy én vagyok a szoba jelenlegi lakója? A telefon megállás nélkül hangoztatta fülsüketítő zakatolását, szívem vele együtt kalapált. A dohos, füstös levegőt mélyen letüdőztem, majd erőteljesen fújtam ki , erőt véve magamon. Takarómat magam után vonszolva, mintha csak egy uszály lenne, közelítettem meg a telefont. Szívem a torkomban dobogott, a fű kissé paranoiássá tett. Ujjbegyeimet a fekete, poros kagylóra csúsztattam, majd megemeltem.
-Ha-halló?-rebegtem, fogaimat ajkamba meresztve.
-Genna? Itt Louis. Hogy vagy?-szólalt meg az ismerős hang. Louis volt az.
-Az ég áldjon meg Lou'! Rám hoztad a frászt!-csaptam bele szitkozódva a kis asztalba, mely hirtelen instabillá vált, s szétesett. Egyenesen a jobb lábfejemre. Felsikítva dobtam el a kagylót, mely egyenesen a földnek csapódott, majd huppant vissza.
-A franca! A francba! A francba!-kuporodtam össze lábujjaimat szorongatva.
-Minden rendben Genna?-szólalt meg a hang a telefon mögül. Meg is feledkeztem róla, csak a kibírhatatlan fájdalomra voltam képes gondolni. -Hahó! Genna, ott vagy még?
-Öhm...Igen!Csak történt egy kis technikai malőr.-kaptam fel a kagylót. -Miért nem a mobilomat hívtad?
-Mert nem adtad meg a számod.
-Oh baszki. Tényleg.-csaptam homlokomra. -Mit akarsz?
-Nos, tudom, hogy kicsit késő van, de lenne kedved egy vacsorához?
-Vacsora?
-Ühüm. Tudod te, én...
Talán ketten leszünk? Lehet, hogy szakított a barátnőjével? Egy romatikus vacsora Lou'-val. Szívem ismét torkomban dobogott.
-Eleanor és Harold.-mégsem. Bárhonnan is nézzük, ez nem egy romantikus vacsora. -Na mit szólsz? Amolyan dupla randi.
-O-oké, persze. És hova megyünk?
-The Avenue-be. Ismered?
-Nem. De a nevéből ítélve úgy hiszem, puccos.

*****
                                                          
-Hol a francban van az a kurva magassarkú?-kukkantottam be négykézláb az ágy alá. -Na, meg is van.-emeltem ki a poros lábbelit, majd fájó talpamhoz emeltem. A lábujjaim háromszorosukra voltak dagadva és vöröslöttek. Mégis hogy fogom én ezt kibírni? Figyelmem hirtelen a komódban talált Aspirin-es dobozra terelődött. Fájó léptekkel cammogtam a bútor felé, kivettem a tablettákat, majd egy mély nyeléssel eltüntettem őket tenyeremről.

Tipegőmet feltuszkolva megdagadt lábamra támolyogtam a már megtöredezett, egész alakos tükör elé. Belenézve egy érett, kifinomult hölgy tárult elém, fekete, hetykén kivágott ruhában, csont-fehér gyöngysorral nyakában, feltűzött hajjal. Ez nem én voltam. Ez ne Genna volt. Kissé ledermedve bámultam az elém táruló kép elé, majd percekkel később közelebb merészkedtem. Valós énemre csupán a marihuána általi vérvörös szempárom emlékeztetett.
-Jézusom. Nem láthatnak így meg...főleg nem egy ilyen helyen.-dadogtam, s kezeimmel a bőröndöm után nyúltam, napszemüvegemet elővenni. Még a fotóstúdióból nyúltam le.
Kis kutakodást követően rátaláltam a keresett tárgyra, majd orromra csúsztattam. Tollászkodásomat hirtelen kopogtatás zavarta meg, tekintetemet a bejárati ajtóra tapasztottam.
-Igen?
-Én vagyok az, Genna!-szólalt meg a tompa hang, amelyet a vastag fémajtó még inkább eltorzított. Kezem ügyébe vettem a még az ágy alatt lelt, félig letört nyelű serpenyőt, s remegő lábakkal indultam meg a hang felé.



Nagyon köszönöm, hogy van kereset a blogom iránt, nagyon édesek vagytok!:))
Egy blogtól kaptam egy nagyon szívmelengető kritikát, így rögtön elkezdtem írni a következő fejezetet, ez lenne az. Remélem tetszik, bár nem olyan hosszú, még is jelentős szerepe van.
Komizzatok, olvassátok! PusziXx

12.Fejezet

London utcái csöndben pihentek, csupán egy-két autó robaja, s fényszórója törte meg a nyugalmat, s a sötétséget. Ez volt Észak-Londonban. És voltam én, a város legforgalmasabb részén, egy satnya kis félcsillagos hotelben. Attól a hibbant némbertől csak ennyi tellett. Mrs.Mahoney még mindig dühös volt rám a múltkori miatt, csak mert Stewart-al nem úgy bántam ahogy azt ő megszokta. Ő egy testőr. Ne nyafogjon.
Az engem körülvevő hangzavartól szemhunyásnyit sem pihentem, fülem kattogott a járművek folytonos robotolásától. Néhol egy-egy mentő szirénája bukkant elő a zsúfolt tömegből.
-Mikor lesz már vége?-csaptam bele arcomat hófehér tollpárnámba.
A fülsüketítő lárma egy parányit sem hagyott alább kérésemre, így megelégelve a ricsajt kitápászkodtam ágyamból, majd sikeres földre landolásomat követően tekintetemet erkélyemre szegeztem, s lassú kúszásba megindultam felé. Lassan, de biztosan meg is érkeztem, majd elgyengült karjaimmal felhúztam magam, s felegyenesedtem.
-Kussoljatok már el!-üvöltöttem torkom szakadtából, pokrócomat mellkasomhoz szorítva.
-Inkább te kussolj ribanc, azt' húzz a picsába aludni!-kaptam a meghökkentő választ egy koravén pasastól.
-Anyád...-mutattam be neki annak tudatában, hogy ő ezt valószínűleg nem is látja, majd visszalépdeltem szobámba. Felkaptam tornacipőmet, majd egy lenge köntöst.

A zár hangosan kattant, a folyosó kihalt és sötét volt, akár egy szellemváros. Nem sok dolog volt amitől tartottam, de a sötétségtől egyenesen rettegtem. Surranóm talpa halk morajt hagyott maga után, miközben óvatosan szökdeltem le a lépcsőházban. Tenyeremet lassan csúsztattam bele köpenyem zsebébe, ellenőrizni a zacskóban lévő marihuána meglétét. Hatalmas megnyugvással fújtam ki a poros lépcsőház dohos levegőjét tüdőmből, mihelyst kiértem a végeláthatatlan épületből.

Az egymás mellett felsorakozott háztömböket kémlelve dúdolgattam egy-egy Guns N' Roses számot, cipőmmel a járdán eldobált sörös dobozokat rugdostam, akár egy focimeccsen a labdával, űgy játszadoztam el én is a kicsiny fémdarabbal. Még a szobában rádöbbentem, hogy ahhoz hogy egy parányit is pihenni tudjak, némi koffeinre van szükségem. Más emberekkel ellentétben a kávé megnyugtatott.
-De hideg van.-mormogtam, majd köntösömet összébb húztam mellkasomon.
Percekkel később megpillantottam egy zöld, villódzó neon fényt, Open felirattal. A hatalmas üvegablakokra ragasztott hirdető matricák között bekukucskálva próbáltam megitélni a hely jellegét. Az üzlet kicsi, de hangulatos volt. A falak lime zöldek, a pult mögött egy középkorú, ázsiai férfi állt.
-Üdv. Nyitottam ajtót, mely csengőszóval reagált jöttömre.
-Jó estét!-köszönt rám a férfi némi akcentussal.-Mit adhatok?
-Csak egy erős feketét, köszönöm.-foglaltam helyet a pult előtt álló bárszéken. Orrom egyre inkább kezdett hozzászokni a helyiségben uralkodó menta-kávé kombó illatához
-Erős fekete?-fordult felém egy tőlem kettővel lévő bárszéken ülő férfi. -Nem hittem volna, hogy találkozok valaha is egy nővel, aki így issza a kávéját.
-Hát tessék. Megtaláltál.-dadogtam, hanyag mosollyal arcomon. Érdekes, eddig észre sem vettem, hogy rajtam és az üzletvezetőn kívül bárki is tartózkodik a helyiségben. Kissé zavarba jöttem a férfi hatalmas égkék szemeitől, melyek megállás nélkül kémlelték lassan, de biztosan elvörösödő ábrázatomat. Zavarom neki is szemet szúrt, ajkai apró mosolyra fakadtak. Az arca derült volt, fáradságnak legkisebb nyomát sem mutatta, öltözéke mégis egy egyszerű pólóból, egy lenge tréningnadrágból és egy edzőcipőből állt, amit láthatóan zokni nélkül vett fel. Haja borzas volt, arcát borosta fedte. Amolyan tipikus angol férfi. Sármos angol férfi.
-Minden oké?-bökte meg kézfejemet.
-P-persze. Csak fáradt vagyok. Bocs.
-Ezért iszol kávét.
-Nos, igen...én sem értem, de egyszerűen nem tudok aludni.-mosolyodtam el, szememet megdörzsölve, kávéscsészémet ajkaimhoz tapasztva.
-Amúgy Louis vagyok.-nyújtotta felém hívogató tenyerét.
-Genna.-viszonoztam gesztusát, szám szélén szokásomhoz híven bajszot hagyva.
-Most költöztél ide? Nem láttalak még erre fele.
-Csak átutazóban vagyok. Egy fényképezés miatt jöttem Londonba.
-Fényképezés? Csak nem modell vagy?-kortyolt bele italába.
-Valami olyasmi. Nem igazán illek az anorexiás libák közé. Őszintén szólva előbb könyvelném el magam férfimodellnek, mintsem röhejes rongyokba flangáló cafkának.-viccelődtem, amit ő készséges fogadott.

Már vagy egy órája csevegtünk, ő is átkerült a közvetlen mellettem álló üres bárszékre, egyre inkább kezdtük élvezni egymás társaságát, mikor a kassza mögött álló férfi megszólalt.
-Elnézést, de az üzlet perceken belül bezár.
-Mi?-szólaltunk fel mind a ketten.
-Az üzlet nem éjjel-nappali?-horkantam fel.
-Valóban, de sürgős hívást kaptam, így haza kell mennem.-terítette magára dzsekiét. Látszólag ő sem volt feldobva a hírtől, úgy tűnik nem szívesen hagyta itt boltját. Szemem sarkából észrevettem, hogy ez Louis-nak is szemet szúrt.
-Csak nem a kedves neje?-simította meg borostás állát, elmosolyodva.
-Ennyire egyértelmű lenne?-indult meg a bejárati, és egyben kijárati ajtó felé. Válaszára mind a ketten elkacagtuk magunkat, majd ehuppanva ülőhelyéről Louis engem is lesegített.

*****
                                                                                                                                           
A park egyenesen lenyűgöző volt, az ég tiszta, felhő mentes, a pázsit puha, akár egy ágy. Louis-val egymás mellett hevertünk el a sötétben is tisztán kirajzolódó virágágyással keretezett gyepen.
-Imádom így kémlelni a csillagokat.
-Tényleg gyönyörű. Sokszor szoktad csinálni?
-Mondhatni. Leginkább a barátnőmmel...akivel már jó ideje nem beszéltem.-ütött szemet Tracy akaratlan elhanyagolása. -Jut is szembe, fel kéne már hívnom.
-Barátnőd?-pillantott rám Louis.
-Ühüm. De félreértés ne essék...csak barát.-kacagtam el magam, tenyeremmel fedést adva számnak. -Te most komolyan lezbinek néztél?
-Csak egy parányit.-tette össze ujjait. -Legbelül reménykedtem, hogy nem vagy az.-nevette el ő is magát. -Ugyanis...
-Ugyanis?
-Ugyanis van egy haverom aki biztos jó fejnek tartana..szerintem jól néznétek ki együtt.-szavai kissé szíven ütöttek. Bár alig ismertem, reméltem nem más mellett látna szívesen.
-Oh. Az...jó.-csaltam hazug mosolyt arcomra, majd némi kutakodást követően előemeltem egy apró tasakot zsebemből.
-Az mi?
-Ne viccelj már.
-Nem hittem volna, hogy ilyen vagy. Merész.
-Nem ismersz Lou'.-tekertem fel a jointot.
-Tényleg nem. Gyakran szívsz?-könyökölt fel.
-Napi két-három szállal. Kérsz?
-Nem kösz. Van nálam is.-emelte elő nadrágja fogságából a már feltekert bagót, majd szájához emelve meggyújtotta
-Na és...hogy is hívják azt a bizonyos havert?-kémleltem arcát, melyet a hold fénye úgy világított meg, akár egy szobrot. Arccsontja ívesen kapcsolódott össze hosszú, formás nyakával, mellkasán még póló keresztül is átütöttek izmai. A póló nyaka nem engedett bepillantást a magam fajta kíváncsi "nézelődők" számára, mégis szembetűnt tetoválása, mely egészen a melle fölött húzódott végig.
-Harold.
-Harold?-kaptam fel fejemet. A legutóbbi személy, akit Harold-nak hívtak, egy talpnyaló seggfej volt. De mennyi az esélye, hogy pont az a Harold legyen? Nulla, vagy még annyi se.
-Ühüm.-tüdőzte le gandzsáját, majd fújta ki sűrű füstjét.- Holnap mikor végzel? Azaz ma.
-Valamikor nyolckor. Mert?-pillantottam rá.
-Hát tudod...bemutatnám neked Harry-t. -a név hallatán a hideg futkosott a hátamon. -Persze csak ha neked is jó. Most viszont megyek.-nyomta el bagóját, majd lassan feltápászkodott. -A barátnőm már így is dühös.
-Barátnő? Neked? Furán hangzik azok után, amit a kávézóba adtál elő annak húzott szemű fószernek.
-Ne csináld! Így is bűntudatom van, hogy csak úgy szó nélkül eljöttem otthonról.-húzott fel.
-Otthon? Ennyire komolya a dolog?-babráltam mosolyogva köntösöm összekoszolódott ujjával.
-Már egy ideje együtt vagyunk...
-Hogy hívják a libát?-szakítottam félbe mondatát össze font karokkal, cigarettámat számhoz emelve.
-Eleanor. A neve Eleanor.


Nem tudom, hogy  fejezhetném ki köszönetemet felétek, de most megpróbálom. Nem is tudjátok mennyire jól esik, hogy olvassátok/feliratkoztok  a blogomra. Köszönöm szépen!!:)
Komizzatok, véleményezzetek! PusziXx

11.Fejezet

Emberek százai hagyták el a repülőgépet, mely problémamentesen landolt a London-Heathrow reptéren, pontban kilenc órakor. Az idő meglepően kellemes volt, a tipikus londoni időjárásra nézve. Lágy tavaszi szellő kapott bele hajamba, virágzó fák illata csapta meg orcámat, majd ejtett kábulatba. Akár egy drog. Egy nélkülözhetetlen drog, ráadásul ingyen. Máris beleszerettem a városba.
-Egyszerűen gyönyörű. Nem de?-állt meg a reptér egyik bejárati teraszán Stewart.
-Ja, kurva jó!-vonszoltam zihálva magam után óriási bőröndömet, majd grimaszolva letelepedtem a férfi mellé.-Fuh, de rohadt büdös van, azt a kurva.
-Parancsol?-bámult le rám, szemöldökét a napszemüvege fölé emelve.
-Apropó bűz. Éhes vagyok.-terpeszkedtem el méretes pakkom tetején, homlokomról verejtékemet törölgetve pulóverem ujjával.
-Ha már London, akkor Manmouth Coffee. Azt mondják itt a legjobb a kávé. Kegyednek van kedve egy frissítő espressora?
-Manmouth? Nem is hallottam még. Azt hittem a Starbucks a legjobb.-pillantottam fel hunyorogva Stewart-ra.
-Persze, hogy azt hitte. Mivel csak azt az egyet ismeri.

*****
                                                                                                                                                   
A kávézó tömve volt sorukra váró vendégekkel, s miután Stewart a sor elejére juttatott bennünket, őrjöngésbe tört ki a tömeg. Ki hinné, hogy egy ilyen előkelő vendéglőbe ilyen állatok járnak.
-Nem is olyan rossz, de nem vett le a lábamról.-vettem el a csészét ajkaim fogságából, majd egy piciny bajuszkát hagyva szám felett.
-Milyen kifinomult kijelentés. Ms.Croman, Ön lassan egy hölgyé érik.-tolta fel mutatóujjával szemüvegét. -Milyen igaz.-dőltem hátra székemben, lábamat az asztalra csapva. -Kurva kifinomult vagyok. De most asszem dobok egy sárgát, mert egy ilyen kifinomult hölgynek is, mint amilyen én vagyok, kellhet néha brunyálnia.
-Úgy tűnik elszóltam magam. Ilyen kijelentés után előbb hinném egy részeg kocsisnak, mintsem egy kifinomult hölgynek.-gesztikulált ujjaival.
-Viselkedjek úgy, akár egy kocsis? Mert hogy tudnék.-pattantam fel székemből, ajkaimba mélyen belemélyesztve fogaimat.
-MsCroman, kérem...-tette le kezében lévő olvasnivalóját.
-Genna. A nevem Genna.-bámultam rá szúrós tekintettel, majd az asztalra fektetett papírokat széthajítva zsivajgásba törtem ki. -Héj, emberek! Szerintetek sem vagyok elég nőies? Akkor szopjatok le mindannyian!-kacagtam el magam. -Te pedig... -fordultam ismét az asztalnál ülő férfi felé, mutatóujjamat egyenesen rá szegezve. -Te kussolj el, mert te csak a csicskám vagy. És most elmegyek hugyozni. Így jobb? Így már elég nőies? Fasz fej.-fordultam el a döbbent férfitól, majd a mosdó felé vettem az irányt.

A kis bokszokból döbbent szempárok szegeződtek rám, köztük egy meglehetősen lenéző fruskái is.
-Mit bámulsz ribanc?-ugrottam neki, majd tovább is siettem. Ő hirtelen szívéhez kapott, majd szuszogva az őt körülvevő társaságához fordult. Megijedt tőlem, és nem csak ő, hanem a kis "műsorom" szinte összes szemtanúja. De engem ez egy cseppet sem érdekelt, csak kiakartam zárni minden frusztráló tényezőt a környezetemből. Be akartam tépni.

A mosdó hatalmas volt, köszönhetően a hatalmas hírnevének. London legnépszerűbb kávézójaként volt számon tartva,így a sok vendég igényelte a toalettek sokaságát egy üdítő ital után.

*****


-Ah, végre.-lazultam el a mély szippantás hatásától. A kokain lassan átvette rajtam az uralmat, testem ellazult. A helyiség utolsó fülkéjében vettem magamhoz a káros szert, ajtóm csupán résnyire volt nyitva. Kábult pillantásaimat a fülkével szemközti tükör tisztán adta vissza, kis híján megrémisztett torz önarcképem. Úgy néztem ki akár egy rakás szar. Fekete, köldökig érő pulóveremen úgy terült szét a crack, akár tél idején egy mezőn a könnyed hópihék. -Bassza meg.-söpörtem le markomba a kábítószert, majd egy kiadós szippantással ismét belélegeztem.
-Ms.Croman.-tört be az ajtón egy ott dolgozó hölgy.
-T-tessék.-dadogtam, kócos hajamba beletúrva, gyors pillantást mérve göncömre, további árulkodó anyag után kutatva.
-Jól érzi magát? A felügyelője már aggódik Ön után.-pillantott be, egyre közeledve fülkémhez.
-Felügyelő?-támolyogtam a nő után az ajtófélfába kapaszkodva, szemeimmel élesen hunyorogva. -Mi ő? Valami kibaszott zsaru? Ő csak a testőröm...még hogy felügyelő. Persze.-néztem farkas szemet az előttem álló lánnyal, amit mint minden ilyen "játékot", most is én nyertem.
-Mi a fasz van?-suhantam el Stewart mellet, vállammal felöklelve, annyira, amennyire egy magam fajta ember feltud egy közel két méteres személyt öklelni.
-Mrs.Mahoney egy órán belül fogadja Önt, így ideje indulnunk.-kulcsolta össze ujjait hasa alatt.
-Akkor perkálj!-fordultam felé szúrós tekintettel.
-Már fizettem.

A fél órás utazás szinte elröppent, szokásos zsibongásom nyugodt lihegésbe futott át. Be voltam állva, ami Stewart-nak is szemet szúrt.
-Ugye tudja, hogy ma fél négyre hivatalos egy fotózásra? Ilyen állapotba nem jelenhet meg. Ma még nem.
-Cseppet sem izgat. Mellesleg...-fordultam bódultam felé. -Addigra rég elmúlik a hatása. Nincs miért aggódnod...nem szúrom el.

*****

-Ms.Croman.-pillantott ki a telefon kagyló mögül egy fess, fiatal hölgy.
-Fogad már a kurva?-szegeztem neki az illetlen kérdést összefont kezekkel, férfi-mód ülve.
-Öhm...Igen.-lepődött meg, majd ismét visszaszólt készülékébe.
-Fasza.-feleltem egyhangúan, tornacipőmmel berúgva magam után az üvegajtót.

A szoba kellemesen hűtött volt a légkondíciók által, enyhe virágillat csapta meg orrom. A rádióból Beatles szólt, gondolom szerette az old school dolgokat...mondjuk ő se egy mai darab volt.
-Látom ma is úgy öltözött fel akár egy tizenkét éves kis pöcs.-jegyezte meg nyersen, papírmunkáját megszakítva.
-Nézze...ha Tyra Banks kell magának, biztos meg tudnak egyezni. Én Tyra Banks vagyok? Nem, nem vagyok.-vágtam fel bocskorom selyem terítésű, faragott asztalára.
-Tudja, hogy nekem Maga kell, de kérem adja is meg a módját a viselkedésnek, és az öltözködésnek. Mellesleg a Converse férfi cipő.-koppintott rá tollával surranómra.
-Unisex.
-Persze, hogy unisex. A férfiakon kívül még az önbizalom hiányos kis fruskák hordják.-Nem gondolom úgy, hogy Maga önértékelési problémákkal küzd...vagy tévedek?
-Hölgyem...miért kellett ide jönnöm.-tereltem el a témát az érzéseimről. Az senkire sem tartozik csakis rám. Másrészt, ugyse érdekelne senkit. - Tudom, fél négykor fotózás. Majd Stewart elkísér. Nem tévedek el.-bámultam rá óriási szemekkel, akár egy kisgyerek.
-Hát...rendben.-adta meg magát. -Ezen kívül ajánlatos már háromra megérkeznie. Ne legyen kisminkelve, haja legyen rendbe téve, frissen mosva.-járta körbe óriási asztalát.
-Mindössze ennyi?
-Mindössze. Legyen pontos, ne ké...
-Tudom, tudom. Ne késsek. Ígérem, ott leszek.-tápászkodtam fel karos székemből, majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Igaza van, nem is néz ki úgy mint egy tizenkét éves.-emelte ki ajkai fogságából szemüvege szárát. Ezt gyakran csinálta, mikor valamin épp járt az agya.
-Oh, köszönöm.-mosolyodtam el, elismerő kijelentésére.
-Neeemm.-nyújtotta meg mondatát. -Inkább emlékeztet egy transzvesztitára.



Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire jó, hogy itt vagytok nekem. Érzem, hogy ez a fejezet nem sikerült olyan jóra, de remélem azért még élvezhető lesz számotokra!:)
Komizzatok, véleményezzetek! PusziXx

10.Fejezet

Tavasz volt. Meleg, szellős tavasz. A fák csodálatos színekbe pompáztak, virágillat borított el mindent.
-Genna! Genna hol vagy? Kicsikém bújj elő!
-Itt vagyok apu, keress meg!-kukkantottam ki egy hatalmas fa mögül. Fenékig érő csokoládé-barna hajam szállt együtt a széllel, mintha csak ő maga is elrepült volna pár kósza levéllel. 
-Hopp, megvagy.-ragadott meg, majd akár egy játékhajóval, úgy játszadozott el velem. Felemelt, testem karjaiban pihent, s ide-oda ringatott.
-Apa tegyél le! Na, Apa!-nyafogtam kuncogva.
-Jól van na! Gyere tökmag, bemegyünk!-emelt le a talajra, magasságom hirtelen a harmadára csökkent.
-Én nyerek! Én nyerek!-futottam el vihogva, frufrumat kifésülve boldogságtól ragyogó szememből.

*****

Álmomat a hirtelen megszólaló vekker szakította meg. -Mi a franc?-szitkozódtam hunyorogva. -Ja, persze. A fotózás.-zuhantam vissza az apró szakadásokkal teli párnák tömkelegébe, a kicsiny lyukakon hófehér tollak szöktek ki, majd libbentek vissza arcom és hajam sűrűjébe.

Nagy nehézségek árán, de kikászálódtam hatalmas ágyamból. Fél ötre értem haza, szinte semmit sem aludtam. Kómásan, borzos hajjal indultam meg a zuhanyzó felé, hajamat feltűzdelve lépdeltem be a fürdőszobába. Elővettem a mahagóni illatú tusfürdőmet, majd megeresztettem a vizet, s beálltam alá. A forró gőz mindent beborított, magam is kissé elszédültem a meleg, fülledt levegő bódító mámorától.
A gyors zuhany után mélán bambultam fáradt, karikás szemű tükörképemet. Nem volt valami szép látvány. Számat fintorogva húztam el, majd besétáltam a szobába, nedves talpaim árulkodó nyomokat hagytak a bordó kárpíton. Törölközőmet ledobva, pucéran kutakodtam ruháim között. -Mit vegyek fel? -vontam össze szemöldökömet, csípőre tett kezekkel. A nap egyre fényesebben sütött, Stewart tíz percen belül megérkezhet, én pedig még mindig meztelenül álltam tömött gardróbom előtt, tétlenül. Bár szinte elzárva éltem a családtól, örültem, hogy én kaptam meg a hangulatos szobává kialakított pincét. Volt egy hatalmas szobám, egy tágas fürdőszobám és...És ennyi. Tulajdonképpen nekem ennyi is elég volt. A falakat még én és Tracy festettük bordóra, így az teljes összhangba került a padlószőnyeggel, és a függönyökkel, melyek az apró ablakokat tartották fedésben.

Nagy álmélkodásomat követően végül sikerült előtúrnom némi hordható göncöt. -Ez jó lesz! Akár egy rocksztár.- Mértem végig az ágyon szétterített ruhaegyüttest, mely egy farmershortból, egy köldökig érő fekete pulóverból és egy fekete tornacipőből állt.

*****

-Hol van már ez az idióta?-pillantottam rá karórámra. Percek óta álltam kint a ház előtt álló postaláda mellett, de a fekete limuzin még sehol sem volt. Unalmamban előre-hátra ringatóztam, táskámat a földre hajítottam. Az utca teljes nyugalomban pihent. Gondolataimat gyomrom fülsüketítő korgása törte meg. -Ennem kellett volna valamit...Na majd a kocsiban.-jegyeztem meg, hasamhoz kapva. Basszus Stewart hol a francban vagy már?-szitkozódtam. -Na végre!-pillantottam rá a távolból lassan közeledő sötétes járműre. A kormány mögött ülő ficsúr rögvest felpattant, s szinte futva sietett kinyitni nekem az ajtót, elvenni csomagjaimat.
-Mi a szar van? Még nekem kell rátok várni?-kukucskáltam be a nyitott ajtón, egyenesen Stewart-ra.
-Roppant röstellem kisasszony, csak tudja...
-Csak nem találtad a szemüvegedet? A fejeden már kerested?-szakítottam meg mondatát bohókásan, válaszul azonban csak egy erőltetett mosolyt kaptam.
-Csak szálljon be.-lendített karjával.
-A-a. Anyu azt mondta, sose szálljak be nagy, fekete autóba.-játszadoztam a szavakkal, akár egy kisgyerek.
-Gondolom az édesanyja azt is mondta, hogy ne szedjen tudatmódosító szereket. Nos?
-Mindig elrontod a poént.-huppantam be az ülésre duzzogva.

Vagy másfél órája róhattuk már az utakat, és még vagy ennyi volt hátra. Croisant-ot majszolva meredtem ki unottan az ablakom, gondolataim rövid álmom körül forogtak. Mostanában sokat ábrándoztam apuról. Hiánya hirtelen jött el, és még most is tart. Rémes elvált szülők gyermekének lenni. Egyszerűen rémes.

*Visszaemlékezés*

Egy fülledt nyári napon történt a dolog. Apa és anya még soha nem látott vitába bonyolódott. Apa ribancnak, kurvának szólította többzör is a nőt, aki mitsem törődve a trágár kifejezésekkl főzte tovább az ebédet.
-Egy kurva vagy Shanon, egy mocskos kurva! Ide figyelj ha hozzád beszélek, te mocsok!-szorította meg, majd taszította el magától a nőt.
-Fejezd be Michael! Úgy viselkedsz, akár egy idióta.-törölte le egy elfoszlott konyharuhával a pultot.
-Ne merészelj ilyen nyugodtam viselkedni te kurva! Ki kúrt meg, hogy ennyi pénzed van te szajha?
-Elmondtam már vagy százszor, hogy dupla műszakot vállaltam. Fogd már fel az Istenért.-állt meg csípőre tett kezekkel, majd kócos fekete hajába beletúrt.
-Ne hazudj! Ne merj a szemembe hazudni!-kapott fejéhez, majd a székre rogyva belekortyolt sörébe.
-Fogd be Michael! Fogd b...-mondatát egy hangos pofon szakította meg, mely vérvörös nyomot hagyott bársonyos arcán.-Tűnés.
-Mi?
-Azt mondtam tűnj el innen! Takarodj a házamból!-csapta be a konyhaszekrény ajtaját. Majd kiviharzott a étkezőből, engem kis híján felöklelve, fel az emeletre. Hamarosan egy ruhákkal teli bőrönddel tért vissza, s a férfi kezébe nyomta azt.-Itt van a cuccod, és most menje el!
-Re-rendben. Elmegyek!

Perceken belül megérkezett a taxi, majd rohamos hurcolkodás után apa megindult a kocsi ajtaja felé, majd azzal a bizonyos sajnálom pillantásával búcsúzott el végleg tőlem. Szemeim sós könnycseppekkel teltek meg, a fehéres beton hirtelen szürkévé változott alattam. Elvesztettem a legjobb barátomat.

*Visszaemlékezés vége*
-Jól érzi Magát kisasszony?-bökte meg oldalam Stewart.
-Mi? Ja, persze...Csak elgondolkodtam.
-Úgy csámcsogott akár egy T-Rex.-viccelődött, majd mikor szemet ütött neki mélabús hangulatom, megdörzsölte halántékát, szemüvegét megigazította, majd megmukkant.
-Tudja...Ha bármi problémája lenne, hozzám bármikor fordulhat. Bár a testőre vagyok, van fülem, szívesen meghallgatom Önt...Persze csak ha gondolja.
-Nagyon kedves tőled Stew', de jól vagyok.-jelentettem ki hanyag mosollyal arcomon, de tudtam, hogy amit mondtam egy betűig nem volt igaz. Szükségem volt valakire, ezután az éjszaka után mindenképp.
-Öhm. Oké. Értem.-tördelte meg ujjait.
-D-De ha valakivel beszélni támadna kedvem, az csak is te lennél Stew'.-motyogtam, majd őszintén rámosolyogtam, combomat combjához nyomva.

*****

A London-Heathrow járat 15 perc múlva felszáll. Kérjük fejezzék be a beszállást.
-Basszus Stew' siess már!-rohantam kezemben szokásos szál cigarettámmal, táskák tömkelegével.
-Várjon...Ne.Ilyen.Gyorsan.-szuszogta az elhízott férfi. Prada öltönye csurom izzadság volt a kényszeres futás miatt, kezei tele voltak bőröndjeimmel.-Mondtam, hogy nem menjünk be abba a McDonald's-ba! Nem megmondtam? De.
-Fogd be Stew' és fuss.-ordítottam, majd légzésem hirtelen kihagyott. Cuccaimat földre hajítottam, kezeimmel rögvest térdemhez kaptam. Ajkaim közül mély hörgések, köhintések szöktek ki, tüdöm teljesen megtelt a cigaretta káros füstjével.
-Maga meg mit művel? Jöjjön már!-fordult felém a magas alak.-Mi-Minden rendben?
-Nem. Kapok. Levegőt.-szorítottam öklömet torkomhoz.
-Az a rohadt bagó.-szitkozódott, napszemüvege mögül a repülőgép bejárati ajtaját kémlelve.-Nem értem miért nem adhattuk le a cuccokat. Egyszerűen felfoghatatlan. Még több, mint tíz perc van az indulásig.
-Stew'. Én. Mindjárt. Meg. Fulladok.-dadogtam hunyorogva, lassan a a csomagok közé, egyenesen a földre ereszkedve.
-Ajj hölgyem. Na jöjjön.-kiáltott, majd egy mozdulattal bal vállára kapott, kezeiben poggyászunk sokaságával indult meg rohamos léptekkel a bejáratig.

A repülőgép tömve volt, még az első osztályon is. Aggódva süppedtem bele sötétszürke bőrkanapémba, mélán bámultam ki a kis, kerek ablakon.
-Meg fogunk halni.-böktem ki hüvelykujjamat majszolva.
-Parancsol?-tekintett rám Stewart magazinja mögül.
-Meg fogunk dögleni. Mind meg fogunk dögleni.
-Ne butáskodjon már, kérem. Látszik, hogy még nem repült.
-De-de. Repültem már.-kacagtam el magam, majd derült arcommal végigvizslattam az egész "fedélzetet". Jól öltözött stewardessek lépdeltek ide-oda az utasok minden óhaját, kívánságát árgus szemekkel lesve.
-Gondoltam, hogy Maga már vagy százszor repült, de én a repülőgépre gondoltam, és nem a vicces cigire.-gesztikulált kövérkés ujjaival.
-Nagyon vicces vagy.-dörgöltem meg homlokom, majd jó kedvem hirtelen mélységes pánikba torkollott. Az asztal, a szék és vele együtt testem is apró remegésbe futott át. A futóművek beindultak.
-Azt. A. Kurva!-üvöltöttem torkom szakadtából, körmeim végig sértették az ülésre húzott bőrt, sarkamat élesen a bőrönd szélébe nyomtam.
-Ms.Croman.-ütötte meg fülemet egy halk dörmögés.
-Igen?-haraptam bele dús ajkaimba, testemet továbbra is feszült pozíciómban megtartva.
-Még el sem indultunk.



Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire jó, hogy itt vagytok nekem. Nagyon röstellem, hogy ennyit kellett várni, csak ugye ez az év végi hajtás:// Igyekszem majd gyakrabban hozni a fejezeteket, remélem ez is elnyerte a tetszéseteket !:))
Komizzatok, véleményezzetek. PusziXx