12.Fejezet

London utcái csöndben pihentek, csupán egy-két autó robaja, s fényszórója törte meg a nyugalmat, s a sötétséget. Ez volt Észak-Londonban. És voltam én, a város legforgalmasabb részén, egy satnya kis félcsillagos hotelben. Attól a hibbant némbertől csak ennyi tellett. Mrs.Mahoney még mindig dühös volt rám a múltkori miatt, csak mert Stewart-al nem úgy bántam ahogy azt ő megszokta. Ő egy testőr. Ne nyafogjon.
Az engem körülvevő hangzavartól szemhunyásnyit sem pihentem, fülem kattogott a járművek folytonos robotolásától. Néhol egy-egy mentő szirénája bukkant elő a zsúfolt tömegből.
-Mikor lesz már vége?-csaptam bele arcomat hófehér tollpárnámba.
A fülsüketítő lárma egy parányit sem hagyott alább kérésemre, így megelégelve a ricsajt kitápászkodtam ágyamból, majd sikeres földre landolásomat követően tekintetemet erkélyemre szegeztem, s lassú kúszásba megindultam felé. Lassan, de biztosan meg is érkeztem, majd elgyengült karjaimmal felhúztam magam, s felegyenesedtem.
-Kussoljatok már el!-üvöltöttem torkom szakadtából, pokrócomat mellkasomhoz szorítva.
-Inkább te kussolj ribanc, azt' húzz a picsába aludni!-kaptam a meghökkentő választ egy koravén pasastól.
-Anyád...-mutattam be neki annak tudatában, hogy ő ezt valószínűleg nem is látja, majd visszalépdeltem szobámba. Felkaptam tornacipőmet, majd egy lenge köntöst.

A zár hangosan kattant, a folyosó kihalt és sötét volt, akár egy szellemváros. Nem sok dolog volt amitől tartottam, de a sötétségtől egyenesen rettegtem. Surranóm talpa halk morajt hagyott maga után, miközben óvatosan szökdeltem le a lépcsőházban. Tenyeremet lassan csúsztattam bele köpenyem zsebébe, ellenőrizni a zacskóban lévő marihuána meglétét. Hatalmas megnyugvással fújtam ki a poros lépcsőház dohos levegőjét tüdőmből, mihelyst kiértem a végeláthatatlan épületből.

Az egymás mellett felsorakozott háztömböket kémlelve dúdolgattam egy-egy Guns N' Roses számot, cipőmmel a járdán eldobált sörös dobozokat rugdostam, akár egy focimeccsen a labdával, űgy játszadoztam el én is a kicsiny fémdarabbal. Még a szobában rádöbbentem, hogy ahhoz hogy egy parányit is pihenni tudjak, némi koffeinre van szükségem. Más emberekkel ellentétben a kávé megnyugtatott.
-De hideg van.-mormogtam, majd köntösömet összébb húztam mellkasomon.
Percekkel később megpillantottam egy zöld, villódzó neon fényt, Open felirattal. A hatalmas üvegablakokra ragasztott hirdető matricák között bekukucskálva próbáltam megitélni a hely jellegét. Az üzlet kicsi, de hangulatos volt. A falak lime zöldek, a pult mögött egy középkorú, ázsiai férfi állt.
-Üdv. Nyitottam ajtót, mely csengőszóval reagált jöttömre.
-Jó estét!-köszönt rám a férfi némi akcentussal.-Mit adhatok?
-Csak egy erős feketét, köszönöm.-foglaltam helyet a pult előtt álló bárszéken. Orrom egyre inkább kezdett hozzászokni a helyiségben uralkodó menta-kávé kombó illatához
-Erős fekete?-fordult felém egy tőlem kettővel lévő bárszéken ülő férfi. -Nem hittem volna, hogy találkozok valaha is egy nővel, aki így issza a kávéját.
-Hát tessék. Megtaláltál.-dadogtam, hanyag mosollyal arcomon. Érdekes, eddig észre sem vettem, hogy rajtam és az üzletvezetőn kívül bárki is tartózkodik a helyiségben. Kissé zavarba jöttem a férfi hatalmas égkék szemeitől, melyek megállás nélkül kémlelték lassan, de biztosan elvörösödő ábrázatomat. Zavarom neki is szemet szúrt, ajkai apró mosolyra fakadtak. Az arca derült volt, fáradságnak legkisebb nyomát sem mutatta, öltözéke mégis egy egyszerű pólóból, egy lenge tréningnadrágból és egy edzőcipőből állt, amit láthatóan zokni nélkül vett fel. Haja borzas volt, arcát borosta fedte. Amolyan tipikus angol férfi. Sármos angol férfi.
-Minden oké?-bökte meg kézfejemet.
-P-persze. Csak fáradt vagyok. Bocs.
-Ezért iszol kávét.
-Nos, igen...én sem értem, de egyszerűen nem tudok aludni.-mosolyodtam el, szememet megdörzsölve, kávéscsészémet ajkaimhoz tapasztva.
-Amúgy Louis vagyok.-nyújtotta felém hívogató tenyerét.
-Genna.-viszonoztam gesztusát, szám szélén szokásomhoz híven bajszot hagyva.
-Most költöztél ide? Nem láttalak még erre fele.
-Csak átutazóban vagyok. Egy fényképezés miatt jöttem Londonba.
-Fényképezés? Csak nem modell vagy?-kortyolt bele italába.
-Valami olyasmi. Nem igazán illek az anorexiás libák közé. Őszintén szólva előbb könyvelném el magam férfimodellnek, mintsem röhejes rongyokba flangáló cafkának.-viccelődtem, amit ő készséges fogadott.

Már vagy egy órája csevegtünk, ő is átkerült a közvetlen mellettem álló üres bárszékre, egyre inkább kezdtük élvezni egymás társaságát, mikor a kassza mögött álló férfi megszólalt.
-Elnézést, de az üzlet perceken belül bezár.
-Mi?-szólaltunk fel mind a ketten.
-Az üzlet nem éjjel-nappali?-horkantam fel.
-Valóban, de sürgős hívást kaptam, így haza kell mennem.-terítette magára dzsekiét. Látszólag ő sem volt feldobva a hírtől, úgy tűnik nem szívesen hagyta itt boltját. Szemem sarkából észrevettem, hogy ez Louis-nak is szemet szúrt.
-Csak nem a kedves neje?-simította meg borostás állát, elmosolyodva.
-Ennyire egyértelmű lenne?-indult meg a bejárati, és egyben kijárati ajtó felé. Válaszára mind a ketten elkacagtuk magunkat, majd ehuppanva ülőhelyéről Louis engem is lesegített.

*****
                                                                                                                                           
A park egyenesen lenyűgöző volt, az ég tiszta, felhő mentes, a pázsit puha, akár egy ágy. Louis-val egymás mellett hevertünk el a sötétben is tisztán kirajzolódó virágágyással keretezett gyepen.
-Imádom így kémlelni a csillagokat.
-Tényleg gyönyörű. Sokszor szoktad csinálni?
-Mondhatni. Leginkább a barátnőmmel...akivel már jó ideje nem beszéltem.-ütött szemet Tracy akaratlan elhanyagolása. -Jut is szembe, fel kéne már hívnom.
-Barátnőd?-pillantott rám Louis.
-Ühüm. De félreértés ne essék...csak barát.-kacagtam el magam, tenyeremmel fedést adva számnak. -Te most komolyan lezbinek néztél?
-Csak egy parányit.-tette össze ujjait. -Legbelül reménykedtem, hogy nem vagy az.-nevette el ő is magát. -Ugyanis...
-Ugyanis?
-Ugyanis van egy haverom aki biztos jó fejnek tartana..szerintem jól néznétek ki együtt.-szavai kissé szíven ütöttek. Bár alig ismertem, reméltem nem más mellett látna szívesen.
-Oh. Az...jó.-csaltam hazug mosolyt arcomra, majd némi kutakodást követően előemeltem egy apró tasakot zsebemből.
-Az mi?
-Ne viccelj már.
-Nem hittem volna, hogy ilyen vagy. Merész.
-Nem ismersz Lou'.-tekertem fel a jointot.
-Tényleg nem. Gyakran szívsz?-könyökölt fel.
-Napi két-három szállal. Kérsz?
-Nem kösz. Van nálam is.-emelte elő nadrágja fogságából a már feltekert bagót, majd szájához emelve meggyújtotta
-Na és...hogy is hívják azt a bizonyos havert?-kémleltem arcát, melyet a hold fénye úgy világított meg, akár egy szobrot. Arccsontja ívesen kapcsolódott össze hosszú, formás nyakával, mellkasán még póló keresztül is átütöttek izmai. A póló nyaka nem engedett bepillantást a magam fajta kíváncsi "nézelődők" számára, mégis szembetűnt tetoválása, mely egészen a melle fölött húzódott végig.
-Harold.
-Harold?-kaptam fel fejemet. A legutóbbi személy, akit Harold-nak hívtak, egy talpnyaló seggfej volt. De mennyi az esélye, hogy pont az a Harold legyen? Nulla, vagy még annyi se.
-Ühüm.-tüdőzte le gandzsáját, majd fújta ki sűrű füstjét.- Holnap mikor végzel? Azaz ma.
-Valamikor nyolckor. Mert?-pillantottam rá.
-Hát tudod...bemutatnám neked Harry-t. -a név hallatán a hideg futkosott a hátamon. -Persze csak ha neked is jó. Most viszont megyek.-nyomta el bagóját, majd lassan feltápászkodott. -A barátnőm már így is dühös.
-Barátnő? Neked? Furán hangzik azok után, amit a kávézóba adtál elő annak húzott szemű fószernek.
-Ne csináld! Így is bűntudatom van, hogy csak úgy szó nélkül eljöttem otthonról.-húzott fel.
-Otthon? Ennyire komolya a dolog?-babráltam mosolyogva köntösöm összekoszolódott ujjával.
-Már egy ideje együtt vagyunk...
-Hogy hívják a libát?-szakítottam félbe mondatát össze font karokkal, cigarettámat számhoz emelve.
-Eleanor. A neve Eleanor.


Nem tudom, hogy  fejezhetném ki köszönetemet felétek, de most megpróbálom. Nem is tudjátok mennyire jól esik, hogy olvassátok/feliratkoztok  a blogomra. Köszönöm szépen!!:)
Komizzatok, véleményezzetek! PusziXx