11.Fejezet

Emberek százai hagyták el a repülőgépet, mely problémamentesen landolt a London-Heathrow reptéren, pontban kilenc órakor. Az idő meglepően kellemes volt, a tipikus londoni időjárásra nézve. Lágy tavaszi szellő kapott bele hajamba, virágzó fák illata csapta meg orcámat, majd ejtett kábulatba. Akár egy drog. Egy nélkülözhetetlen drog, ráadásul ingyen. Máris beleszerettem a városba.
-Egyszerűen gyönyörű. Nem de?-állt meg a reptér egyik bejárati teraszán Stewart.
-Ja, kurva jó!-vonszoltam zihálva magam után óriási bőröndömet, majd grimaszolva letelepedtem a férfi mellé.-Fuh, de rohadt büdös van, azt a kurva.
-Parancsol?-bámult le rám, szemöldökét a napszemüvege fölé emelve.
-Apropó bűz. Éhes vagyok.-terpeszkedtem el méretes pakkom tetején, homlokomról verejtékemet törölgetve pulóverem ujjával.
-Ha már London, akkor Manmouth Coffee. Azt mondják itt a legjobb a kávé. Kegyednek van kedve egy frissítő espressora?
-Manmouth? Nem is hallottam még. Azt hittem a Starbucks a legjobb.-pillantottam fel hunyorogva Stewart-ra.
-Persze, hogy azt hitte. Mivel csak azt az egyet ismeri.

*****
                                                                                                                                                   
A kávézó tömve volt sorukra váró vendégekkel, s miután Stewart a sor elejére juttatott bennünket, őrjöngésbe tört ki a tömeg. Ki hinné, hogy egy ilyen előkelő vendéglőbe ilyen állatok járnak.
-Nem is olyan rossz, de nem vett le a lábamról.-vettem el a csészét ajkaim fogságából, majd egy piciny bajuszkát hagyva szám felett.
-Milyen kifinomult kijelentés. Ms.Croman, Ön lassan egy hölgyé érik.-tolta fel mutatóujjával szemüvegét. -Milyen igaz.-dőltem hátra székemben, lábamat az asztalra csapva. -Kurva kifinomult vagyok. De most asszem dobok egy sárgát, mert egy ilyen kifinomult hölgynek is, mint amilyen én vagyok, kellhet néha brunyálnia.
-Úgy tűnik elszóltam magam. Ilyen kijelentés után előbb hinném egy részeg kocsisnak, mintsem egy kifinomult hölgynek.-gesztikulált ujjaival.
-Viselkedjek úgy, akár egy kocsis? Mert hogy tudnék.-pattantam fel székemből, ajkaimba mélyen belemélyesztve fogaimat.
-MsCroman, kérem...-tette le kezében lévő olvasnivalóját.
-Genna. A nevem Genna.-bámultam rá szúrós tekintettel, majd az asztalra fektetett papírokat széthajítva zsivajgásba törtem ki. -Héj, emberek! Szerintetek sem vagyok elég nőies? Akkor szopjatok le mindannyian!-kacagtam el magam. -Te pedig... -fordultam ismét az asztalnál ülő férfi felé, mutatóujjamat egyenesen rá szegezve. -Te kussolj el, mert te csak a csicskám vagy. És most elmegyek hugyozni. Így jobb? Így már elég nőies? Fasz fej.-fordultam el a döbbent férfitól, majd a mosdó felé vettem az irányt.

A kis bokszokból döbbent szempárok szegeződtek rám, köztük egy meglehetősen lenéző fruskái is.
-Mit bámulsz ribanc?-ugrottam neki, majd tovább is siettem. Ő hirtelen szívéhez kapott, majd szuszogva az őt körülvevő társaságához fordult. Megijedt tőlem, és nem csak ő, hanem a kis "műsorom" szinte összes szemtanúja. De engem ez egy cseppet sem érdekelt, csak kiakartam zárni minden frusztráló tényezőt a környezetemből. Be akartam tépni.

A mosdó hatalmas volt, köszönhetően a hatalmas hírnevének. London legnépszerűbb kávézójaként volt számon tartva,így a sok vendég igényelte a toalettek sokaságát egy üdítő ital után.

*****


-Ah, végre.-lazultam el a mély szippantás hatásától. A kokain lassan átvette rajtam az uralmat, testem ellazult. A helyiség utolsó fülkéjében vettem magamhoz a káros szert, ajtóm csupán résnyire volt nyitva. Kábult pillantásaimat a fülkével szemközti tükör tisztán adta vissza, kis híján megrémisztett torz önarcképem. Úgy néztem ki akár egy rakás szar. Fekete, köldökig érő pulóveremen úgy terült szét a crack, akár tél idején egy mezőn a könnyed hópihék. -Bassza meg.-söpörtem le markomba a kábítószert, majd egy kiadós szippantással ismét belélegeztem.
-Ms.Croman.-tört be az ajtón egy ott dolgozó hölgy.
-T-tessék.-dadogtam, kócos hajamba beletúrva, gyors pillantást mérve göncömre, további árulkodó anyag után kutatva.
-Jól érzi magát? A felügyelője már aggódik Ön után.-pillantott be, egyre közeledve fülkémhez.
-Felügyelő?-támolyogtam a nő után az ajtófélfába kapaszkodva, szemeimmel élesen hunyorogva. -Mi ő? Valami kibaszott zsaru? Ő csak a testőröm...még hogy felügyelő. Persze.-néztem farkas szemet az előttem álló lánnyal, amit mint minden ilyen "játékot", most is én nyertem.
-Mi a fasz van?-suhantam el Stewart mellet, vállammal felöklelve, annyira, amennyire egy magam fajta ember feltud egy közel két méteres személyt öklelni.
-Mrs.Mahoney egy órán belül fogadja Önt, így ideje indulnunk.-kulcsolta össze ujjait hasa alatt.
-Akkor perkálj!-fordultam felé szúrós tekintettel.
-Már fizettem.

A fél órás utazás szinte elröppent, szokásos zsibongásom nyugodt lihegésbe futott át. Be voltam állva, ami Stewart-nak is szemet szúrt.
-Ugye tudja, hogy ma fél négyre hivatalos egy fotózásra? Ilyen állapotba nem jelenhet meg. Ma még nem.
-Cseppet sem izgat. Mellesleg...-fordultam bódultam felé. -Addigra rég elmúlik a hatása. Nincs miért aggódnod...nem szúrom el.

*****

-Ms.Croman.-pillantott ki a telefon kagyló mögül egy fess, fiatal hölgy.
-Fogad már a kurva?-szegeztem neki az illetlen kérdést összefont kezekkel, férfi-mód ülve.
-Öhm...Igen.-lepődött meg, majd ismét visszaszólt készülékébe.
-Fasza.-feleltem egyhangúan, tornacipőmmel berúgva magam után az üvegajtót.

A szoba kellemesen hűtött volt a légkondíciók által, enyhe virágillat csapta meg orrom. A rádióból Beatles szólt, gondolom szerette az old school dolgokat...mondjuk ő se egy mai darab volt.
-Látom ma is úgy öltözött fel akár egy tizenkét éves kis pöcs.-jegyezte meg nyersen, papírmunkáját megszakítva.
-Nézze...ha Tyra Banks kell magának, biztos meg tudnak egyezni. Én Tyra Banks vagyok? Nem, nem vagyok.-vágtam fel bocskorom selyem terítésű, faragott asztalára.
-Tudja, hogy nekem Maga kell, de kérem adja is meg a módját a viselkedésnek, és az öltözködésnek. Mellesleg a Converse férfi cipő.-koppintott rá tollával surranómra.
-Unisex.
-Persze, hogy unisex. A férfiakon kívül még az önbizalom hiányos kis fruskák hordják.-Nem gondolom úgy, hogy Maga önértékelési problémákkal küzd...vagy tévedek?
-Hölgyem...miért kellett ide jönnöm.-tereltem el a témát az érzéseimről. Az senkire sem tartozik csakis rám. Másrészt, ugyse érdekelne senkit. - Tudom, fél négykor fotózás. Majd Stewart elkísér. Nem tévedek el.-bámultam rá óriási szemekkel, akár egy kisgyerek.
-Hát...rendben.-adta meg magát. -Ezen kívül ajánlatos már háromra megérkeznie. Ne legyen kisminkelve, haja legyen rendbe téve, frissen mosva.-járta körbe óriási asztalát.
-Mindössze ennyi?
-Mindössze. Legyen pontos, ne ké...
-Tudom, tudom. Ne késsek. Ígérem, ott leszek.-tápászkodtam fel karos székemből, majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Igaza van, nem is néz ki úgy mint egy tizenkét éves.-emelte ki ajkai fogságából szemüvege szárát. Ezt gyakran csinálta, mikor valamin épp járt az agya.
-Oh, köszönöm.-mosolyodtam el, elismerő kijelentésére.
-Neeemm.-nyújtotta meg mondatát. -Inkább emlékeztet egy transzvesztitára.



Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire jó, hogy itt vagytok nekem. Érzem, hogy ez a fejezet nem sikerült olyan jóra, de remélem azért még élvezhető lesz számotokra!:)
Komizzatok, véleményezzetek! PusziXx