13.Fejezet

A zsúfolt terem egy katlanra emlékeztetett, sminkesek, fodrászok és lámpák tömkelege vett körül, a fényképész folyamatos utasításai lassan, de biztosan az agyamra mentek. Ki hinné, hogy egy fotózás így kimerítheti az embert. Nem csoda, józan voltam. A tegnap este elfogyasztott marihuána hatása már teljesen elmúlt.
-A bal kezére támaszkodjon!-utasított a férfi, gépe mögül. -Nem hall? Genna, elhiszem, hogy már Ön is elfáradt, de kérem ügyeljen a testtartására.-mordult fel. -Rendben. Nagyon szép. Gyönyörű, Genna. A lábát csúsztassa kicsit lentebb.-koordinált a magas, kopasz férfi.
-Legalább valami jól menő fehérneműnek adom-kapom magam, vagy ilyen putri, szaros-bugyi féle árusnak?-matattam hajamnál, mely szinte kővé dermedt a rá fújt hajlakkmennyiség miatt.
-A Calvin Klein név mond Önnek valamit?
-Öhm...Volt egyszer egy Calvin nemű pasim. Leszoptam, erre ő a számba élvezett, így csak egy seggfej jut eszembe a Calvin nevet meghallva.
-Nos, nem éppen effajta válaszra vártam, de persze ez is egy nézőpont.-térdelt le, majd vette ismét keze ügyébe szürkés masináját. -Na, most a könyökeire támaszkodjon, és nyomja előre a melleit. Had ficánkoljanak az ikrek.

****

Az idő meglehetősen kellemes volt. Az ablakok ugyan csak résnyire voltak nyitva, egy árva szellő mégis beszökött, s lágyan simogatta megfáradt arcomat. Kiterülve feküdtem az óriási franciaágyamon, melyen a beágyazatlan párnák szanaszét pihentek, mintha csak "kicsi a rakás"-t játszanának. Haza érkeztem kor cuccaimat a sarokba hánytam le, cipőmet még az ajtónyitáskor lerúgtam lábfejemről.

Horkolásomat fülsüketítő gyomorkorgásom zavarta meg. Éhes voltam. A stúdióban egy falatot sem hagytak ennyi, ennek meg is lett a hatása. Fejemet kiemelve párnám fogságából hatalmasat nyögtem, majd erőtlenül zuhantam vissza. Tenyeremet lassan az ágy mellett álló kis asztalra csúsztattam,  ujjaimmal "odasétáltam" a rajta elhelyezett telefon gombjaihoz. A számokat találomra pötyögtem be, s fülemhez emeltem a készüléket.
-Tessék, Pizza Hut.
-Hallo. Van pizzátok?
-Öhm...ez egy pizzázó. Ön szerint?-kaptam a lekezelő választ. Ezek szerint jó számot ütöttem be.
-Akkor szeretnék egy pizzát.-szuszogtam.
-Rendben, milyet?
-Olyan...olyan finomat.
-Hölgyem, itt minden pizza első osztályú.
-Akkor egy kolbászosat.
-Egy kolbászos, rendbe...
-Nem is! Egy szalámisat! Az vastagabb.-vágtam közbe.
-Akkor egy szalámis. Milyen címre vihetem?
-London Bridge Hotel 12.-támasztottam meg bal kezemmel fájó homlokomat.
-Erős paprikát tehetek rá?
-Erős paprikát...persze. Dugd fel magadnak az erős paprikádat te seggfej!

*****

Pizza és marihuána füstbe burkolózva hevertem el vérvörös szófámon, s adtam át magam a drog lazító hatásának. A szoba teljes sötétségben pihent, csupán az asztali lámpa adott némi fényt a tágas helyiségnek. Végignézve a kissé poros helyszínen, gondolataim a fenekem alatt fekvő bútorra terelődött. Vajon hány kurva tette már itt széjjel a lábait? Hány nem kívánt gyerek fogant már meg ezen a helyen? Milyen fertőzéseket, nemi betegségeket rejt a vörösen csillogó kárpit? És vajon takarítják egyáltalán? A hotel valószínűleg a legolcsóbb volt a környéken, még az árva félcsillagja alatt is remegett a léc. Betegség ide, nyavalya oda, jelenleg egy cseppet sem izgatott.
Hanyag sziesztámat a telefon dermesztő csengése zavarta meg. Pokrócomat szorosan mellkasomhoz szorítva kémleltem a kanapé öleléséből a készüléket. Ki lehet az? És honnan tudja, hogy én vagyok a szoba jelenlegi lakója? A telefon megállás nélkül hangoztatta fülsüketítő zakatolását, szívem vele együtt kalapált. A dohos, füstös levegőt mélyen letüdőztem, majd erőteljesen fújtam ki , erőt véve magamon. Takarómat magam után vonszolva, mintha csak egy uszály lenne, közelítettem meg a telefont. Szívem a torkomban dobogott, a fű kissé paranoiássá tett. Ujjbegyeimet a fekete, poros kagylóra csúsztattam, majd megemeltem.
-Ha-halló?-rebegtem, fogaimat ajkamba meresztve.
-Genna? Itt Louis. Hogy vagy?-szólalt meg az ismerős hang. Louis volt az.
-Az ég áldjon meg Lou'! Rám hoztad a frászt!-csaptam bele szitkozódva a kis asztalba, mely hirtelen instabillá vált, s szétesett. Egyenesen a jobb lábfejemre. Felsikítva dobtam el a kagylót, mely egyenesen a földnek csapódott, majd huppant vissza.
-A franca! A francba! A francba!-kuporodtam össze lábujjaimat szorongatva.
-Minden rendben Genna?-szólalt meg a hang a telefon mögül. Meg is feledkeztem róla, csak a kibírhatatlan fájdalomra voltam képes gondolni. -Hahó! Genna, ott vagy még?
-Öhm...Igen!Csak történt egy kis technikai malőr.-kaptam fel a kagylót. -Miért nem a mobilomat hívtad?
-Mert nem adtad meg a számod.
-Oh baszki. Tényleg.-csaptam homlokomra. -Mit akarsz?
-Nos, tudom, hogy kicsit késő van, de lenne kedved egy vacsorához?
-Vacsora?
-Ühüm. Tudod te, én...
Talán ketten leszünk? Lehet, hogy szakított a barátnőjével? Egy romatikus vacsora Lou'-val. Szívem ismét torkomban dobogott.
-Eleanor és Harold.-mégsem. Bárhonnan is nézzük, ez nem egy romantikus vacsora. -Na mit szólsz? Amolyan dupla randi.
-O-oké, persze. És hova megyünk?
-The Avenue-be. Ismered?
-Nem. De a nevéből ítélve úgy hiszem, puccos.

*****
                                                          
-Hol a francban van az a kurva magassarkú?-kukkantottam be négykézláb az ágy alá. -Na, meg is van.-emeltem ki a poros lábbelit, majd fájó talpamhoz emeltem. A lábujjaim háromszorosukra voltak dagadva és vöröslöttek. Mégis hogy fogom én ezt kibírni? Figyelmem hirtelen a komódban talált Aspirin-es dobozra terelődött. Fájó léptekkel cammogtam a bútor felé, kivettem a tablettákat, majd egy mély nyeléssel eltüntettem őket tenyeremről.

Tipegőmet feltuszkolva megdagadt lábamra támolyogtam a már megtöredezett, egész alakos tükör elé. Belenézve egy érett, kifinomult hölgy tárult elém, fekete, hetykén kivágott ruhában, csont-fehér gyöngysorral nyakában, feltűzött hajjal. Ez nem én voltam. Ez ne Genna volt. Kissé ledermedve bámultam az elém táruló kép elé, majd percekkel később közelebb merészkedtem. Valós énemre csupán a marihuána általi vérvörös szempárom emlékeztetett.
-Jézusom. Nem láthatnak így meg...főleg nem egy ilyen helyen.-dadogtam, s kezeimmel a bőröndöm után nyúltam, napszemüvegemet elővenni. Még a fotóstúdióból nyúltam le.
Kis kutakodást követően rátaláltam a keresett tárgyra, majd orromra csúsztattam. Tollászkodásomat hirtelen kopogtatás zavarta meg, tekintetemet a bejárati ajtóra tapasztottam.
-Igen?
-Én vagyok az, Genna!-szólalt meg a tompa hang, amelyet a vastag fémajtó még inkább eltorzított. Kezem ügyébe vettem a még az ágy alatt lelt, félig letört nyelű serpenyőt, s remegő lábakkal indultam meg a hang felé.



Nagyon köszönöm, hogy van kereset a blogom iránt, nagyon édesek vagytok!:))
Egy blogtól kaptam egy nagyon szívmelengető kritikát, így rögtön elkezdtem írni a következő fejezetet, ez lenne az. Remélem tetszik, bár nem olyan hosszú, még is jelentős szerepe van.
Komizzatok, olvassátok! PusziXx