15.Fejezet

London utcái tömve voltak bulizni vágyó fiatalokkal. Egyhangú zenebona dübörgött végig a főutakon, s visszhangzott épp akkora lendülettel a kisebb sétányokon, s lakónegyedeken. Pár hete még én is eképp tomboltam volna bedrogozott, tudatmódosított állapotban Tracy-vel, aki szokásához híven ismét émelygő gyomorral támasztotta volna a falat, én pedig hosszú, holló-fekete haját fogva szívtam volna el gandzsámat. Pár hete. Most azonban akár egy sznob, úgy ülök számomra ismeretlen személyekkel egy puccos, kölni szagú limuzinban. A világítás silány, a zene már-már elviselhetetlen, pont mint egy pornófilm. A fülsüketítő zúgás a fülemben pedig még mindig nem hagy nyugodni.

*****

Üres tekintettel bámultam ki a jármű sötétített ablakain, melyet napszemüvegem még inkább beárnyékolt. Fekete, testhezálló ruhám kényelmetlen volt, a nyakékek ide-oda himbálóztak torkom előtt. Amolyan fojtogató érzést keltettek. Émelyegve vizslattam végig a járgány falait, s a benne helyetfoglaló személyeket. Louis-n kívűl mind unszimpatikusak voltak, a kocsiban tomboló ricsaj pedig csak rontott a helyzeten.
- Mi ez a szar? - böktem ki végül.
- Mire célzol? - fordult felém megannyi szempár, a kérdést viszont Louis szögezte nekem.
- Hát ez a zenének sem mondható lárma. - tettem karba kezeimet.
Kijelentésemre kimeredt tekintettel bámultak rám az utasok, majd a Louis mellett helyet foglaló lány halk pusmogásba kezdett, kezével száját takarva.
- Ő még nem tudja?
- Nagyon úgy tűnik. - hangzott el a válasz, s kisebb hezitálás után ismét megszólalt. - De inkább ne szólj neki...Előbb vagy utóbb, de úgyis rájön.
- Mire jövök rá? - böktem meg a nekem immár háttal ülő személy vállát.
- Mi? - fordult meg.
- Ellen. Vagy ki.
- Eleanor. A nevem Eleanor.
- Nos, El'. Miről is nem szabad tudnom? - néztem vele farkas-szemet, melyet végül Louis szakított meg.
- Azt, hogy ez tényleg pocsék egy dal. - nyomta meg a rádió némító gombját, majd visszahuppant bőrülésére. Hirtelen mélységes csend támadt, a fülemben zakatoló zsivaj felerősödött, szinte megörjített. Ez, a mindennapivá vált szokása a testemnek lassan az őrületbe kergetett, idegeimet megtépázta. Nem bírtam. Talán a drog...Az segít. Benne sosem kellett még csalódnom. 
A hirtelen rám törő kábítószer-hiányom, átvette a hatalmat tudatom felett, nem bírtam tovább a jármű szoros fogságát.

- Hm? - nyögött fel Eleanor.
- Ki akarok jutni innen.
- Mi van? - bukkant elő Harry tekintete  mobiltelefonja mögül.
- Engedjetek ki. - meredtem rá a golyóálló üvegre, majd hirtelen megindultam felé.
Testem szinte repült az óriási járgányban, gondolataim a crack áldásos hatása körül forogtak, testemet a kábítószer vezette. Az idő lelassult. Szinte kockáról-kockára kirajzolódott az utasok reakciója a semmiből jövő tettemre. Harry eldobva készülékét ugrott utánam, s hatalmas karjaiba zárta -az üveggel épp hogy nem érintkező- testemet, majd azzal a lendülettel rántott vissza a kocsi szőnyegére, s egyben a valóságba.
- Megörültél? Meg akarod magad ölni? - pillantott rám, államon végigsimítva. Tekintetéről lerítt az aggodalom, a félelem, s az a mélyen megbúvó gyermeki ijedség. Hiába tisztázódott bennem maga a gondolat, hogy kis híján összepréselődtem a vastag ablakokon, a tény, hogy még mindig itt vagyok, nem hagyott nyugodni.
- Eresszetek ki innét! - szorítottam meg Harry arcomon pihenő tenyerét, majd eltoltam magamtól, s a sofőrhöz botorkáltam.
- Uram! - böktem meg a kissé kopasz, hamis-parókás férfit. - Megtenné, hogy félreáll egy pillanatra?
- Hölgyem, a főúton nem állhatok meg. Üljön szépen vissza, és bírja ki.
- Rendben. Ez esetben odaadná a kalapját, hogy belehányjak? - vetettem a férfire egy ravasz mosolyt majd, megpöcköltem tengerészkék sipkáját.
- Ó, az Istenért! - markolt rá a kormányra, s rántotta félre. A kisebb malőrt követően egy útba eső buszmegállónál leparkolt. Testemmel tankként törtem ki a kocsiból, s rohamos léptekkel indultam meg a legközelebbi sikátor felé.

*****
                                                                                                                                                           
Remegő kézfejjel nyúltam az aprócska tasak után, melyet melleim fogságából húztam elő, napszemüvegemet feltoltam fejbúbomra, tisztább látást adva ezzel tekintetemnek. Selyemkesztyűimet hanyagul téptem le magamról, majd kibontván az aprócska tasakot, tenyerembe borítottam annak tartalmát.
- Végre. - suttogtam, arcomon könnycseppek csordultak végig. Érzelmeimmel küszködve emelten orrcimpámhoz a port, majd egy mély lélegzettel mind eltüntettem. Lassan, megszédülve döntöttem lapockámat a mögöttem álló betontömbnek, majd lassan átadtam magam a kábítószer émelyítő hatásának.
Már percek óta hevertem egy szemeteskonténer mellet, mikor gyors lépteket hallottam közeledni.

Ki lehet az? És miért siet ennyire? Meg akar ölni? Nem, azt nem teheti. Biztos csak azt a fránya zúgást fogja megszüntetni. Engem nem bántana.

Gondolataim elmosódtak, szemeimet lehunytam, légzésem lelassult, már nem is zavart a közelgő személy mivolta. Kézfejemmel takarást adtam szempáromat bántó villanypózna fényétől, lábbelimet lerúgtam. Minden egyes lélegzetemmel újabb, s újabb porfelhőt lélegeztem be tüdőmbe, majd prüszköltem ki annak maradékát. Kábulatomat a rohamos léptek feltűnő közelsége törte meg. Megállt. Megállt, épp felettem. Szúró tekintetét testemen éreztem, fújtatása hangos, és kemény volt, s kisvártatva felém nyúlt.
- Genna. - húzta el hatalmas tenyerével kézfejemet a szemeim elől.
- Louis? - nyögtem fel halkan.
- Nem éppen. Harry vagyok. - guggolt le mellém, figyelme az immár üres tasakra terelődött. - Ezt te...? - rebegett, kérdését bólintással nyugtáztam. - Értem. Na gyere. - karolt át, majd emelt el a mocskos talajtól, akár egy csecsemőt.
- Ne, várj! Tudok járni! - kiáltottam el magam, karjai fogságából kiszabadulva.
- Makacs egy lány vagy te. - jegyezte meg kacarászva.
- Lou' hol van?
- Eleanor-ral előre mentek. - tette ki karját támaszként, gesztusát hezitálva, de elfogadtam.
- Oh, az jó. - pillantottam le. - Sőt mi több. Kurva jó. Ja. Eleanor nagyon...nagyon kurva. Mármint kurva jó. - csaltam hazug mosolyt arcomra, ez Harry-nek is szemet szúrt.
- Nem csíped El'-t?
- Én ezt a rohadt magassarkút nem csípem! - rúgtam le az újonnan felkerült tipegőt lábfejemről, egyenesen neki a falnak, magasságom hirtelen megcsappant.
- Várj. - húzódott el Harry, majd jobb kezével a konténernek támaszkodva kezdte kifűzni surranóját.
- Te meg mit művelsz? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt, majd úgy kémleltem tovább a férfit. Másodpercekkel később immár mezítláb tornyosult fölém, ujjaival összefogva lábbelijét.
- Tessék. - nyújtotta felém. - Vedd fel!
- Mi?
- Rajta! Nem járhatsz mezítláb, nemde?
- Blööö nem járhatsz mezítláb, nemde. - produkáltam magam grimaszolva, testemmel gesztikulálva. - Na add ide azt a bocskort!

*****

Az idő lassacskán lehűlt, lábszáram libabőrös lett. Vállaimon Harry zakója pihent, mely melegen tartotta felsőtestemet. Nem vagyok az a fázós tipus, de jelenesetben nagyon is jól esett magamon tudni valami vastagabb göncöt. Az eget csillagok borították, az utcák hamarosan elcsendesedtek, a fiatalok is lenyugodtak. Hosszadalmas sétánk közben eleinte felszínes bálcsevejt folytattunk, majd egyre mélyebb beszélgetésbe elegyedtünk. Lépteink során egyre közelebb kerültünk egymáshoz, karjaink már-már súrolták egymást, ujjaink végül összekulcsolódtak.
- Hanyas a lábad? - pillantottam rá a lábfejemen pihenő hatalmas cipőre.
- Mi?
- A lábad. Óriási.
- Jaaa, igen. - nyújtottam meg mondatát. - Nos, az hatalmas. Legyen annyi elég. - kuncogott fel, majd rám pillantott, ami hatására szinte kötelező szerűen vigyorodtam el én is.
- Mikor érünk már oda? Vagy egy órája bóklászunk. Csak nem eltévedtünk?
- Húsz perce Genna. Húsz perce. Mellesleg itt vagyunk, gyere. - szorította meg kézfejem, majd egy hatalmas Shell feliratú épületbe rángatott.

- Mit keresünk egy benzinkútnál? - fordultam kérdően Harry felé.
- Louis nem tudhatja meg, hogy...hogy te magadat... - dadogott.
- Hogy drogoztam? - szegeztem neki a kérdést.
- Azt. - nyitotta ki előttem a női mosdó ajtaját.
Lassan lépdeltem be a felmosószer-szagú helyiségbe, mely két, nem túl tágas WC-ből, és egy mosdókagylóból állt, ami egy hosszú és széles pulton terült el. Bele pillantva a tükörbe, önarcképem helyett másvalakin akadt meg a szemem.
- Te meg mit művelsz itt? - meredtem rá a tükörből.
- Csak bekísértelek.
- Hát, már bent vagyok, szóval... - fordultam meg, farkas-szemet nézve zöldes tekintetével.
- Szóval? - suttogta.
- Szóval...a meleg-bár kicsit odébb van. Majd ott találkozunk.
- Nagyon vicces vagy Genna. - kerekedett elő egy csalfa mosoly vöröslő arcán, majd vállával meglökte a hatalmas fémajtót, a zár kattant.

Testemmel felhuppantam a mosdókagyló melletti szekrényre, lábaimról lecsúsztak Harry méretes csukái. Ujjaimmal Kézitáskámban babrálva kaptam elő egy ragtapaszt, s sarkamhoz erősítve, mélyen fellélegeztem. Szaglásomat rettenetes bűz csapta meg.
- Apropó lábak. Te mikorra tervezed megmosni a tiéidet?- markoltam rá orromra.
- Most miért mondod? Talán büdös? - emelte arcához bal lábfejét, jobb kezével a pultot támasztva.
- Igen, büdös! Mosd meg! - förmedtem rá.
- Igenis asszonyom! - állt meg előttem bokáit összecsapva, kezét homlokához nyomva, akár egy katona. Hosszú, izmos lábát megemelte, s a csap alá helyezte.
- Itt a szappan is. - böktem rá egy fehér ragadós maszatra.
- Az tele van szőrszállal. - kacagta el magát, majd rövid tisztálkodás után, a fejem fölött elhelyezkedő kéz-szárítóhoz emelte talpát.
- Mi a frászt művelsz? - vihogtam kezeimmel kapkodva.
- Halgass! Most szárítkozom. - nyomta bele lábujjait hajkoronámba.
- Harold! Fejezd be! - paskoltam meg mellkasát.
- Jó-jó. Abbahagytam. - túrt bele göndör fürtjeibe.
- Na végre! És most tűnés! Pisilnem kell. - lökdöstem a bejárati ajtó felé, egészen az előcsarnokig.
- Rendben, itt megvárlak. Siess!

*****

Nyöszörögve rángattam fel fehérneműmet, melyet mostanában egyre gyakrabban hordok. Azelőtt legfeljebb családi összejöveteleken voltam képes felvenni, azt is anya nyüstölésére. A tükörhöz támolyogva apró sminkigazítást követően rámarkoltam a kilincsre, majd egy magabiztos lépéssel elindultam.
Az előcsarnokból Harry és egy férfi beszélgetése szűrődött ki. Kissé megtántorodva bújtam meg egy csokoládés-polc mögött, s onnan követtem figyelemmel a két férfi szóváltását.
- És mikor? - könyökölt fel a pultra a Shell-sisakos férfi.
- Hamarosan. Már puha, mint a vaj. - vigyorgott.
- Szép munka! - emelte "ötösre" tenyerét, melyet  Harry készségesen viszonzott.
- Bár őszintén szólva nem volt olyan egyszerű, mint a többi lánynál. Adja a nehezen kaphatót. - kortyolt bele jegeskávéjába.
- Most hol van?
- A mosdóban tollászkodik.
- Nagy játékos vagy te, öreg! - simított végig borostás állán.
- Mindig megkapom, amit akarok. Legyen az akár egy drogos kurva is. - nyalta meg ajkait.
Szívem a torkomban dobogott, ajkaim megállás nélkül remegtek. Szemem sarkából egy aprócska könnycsepp fakadt ki, majd csordult végig arcomon. Egy drogos kurva. Ismétlődött fejemben Harry előbbi kijelentése. Bizonytalanul engedtem el a szekrény műanyag borítású sarkát, s visszatántorogtam a WC-be.
Hatalmas erővel csaptam be magam mögött a fémajtót, majd a tükör elé lépve, keserű tekintettel vizslattam végig arcképemet. Falfehér voltam. Úgy festettem, akár egy hulla.
Figyelmem hirtelen a harisnyakötőmben elrejtett tablettára terelődött. Szinte kapkodva nyúltam a ruhanemű után, majd némi kutakodás után kezem ügyébe akadt a babszemnyi pirula. Némi tanakodás után nyelvemre fektettem, s egy maréknyi vízzel leküzdöttem a torkomon.
Babrálásomat hangos kopogás zavarta meg.
- Genna. Ott vagy? - szólalt meg az ismerős hang.
- Öhm...Igen. Csak egy perc. - makogtam, s egy kis piszmogást követően ajtót nyitottam.
- Minden oké? - tekintett le rám a toronymagas személy.
- Persze. Mehetnénk már? - haladtam el mellette, semmibe meredő tekintettel.
- B- biztos? Elég sokáig voltál bent. - mutatott hüvelykujjával a mosdóra.
- Öhm...hasmenésem volt. - indultam el a benzinkút kijárata felé.



Nagyon köszönöm, hogy bár virtuálisan is, de biztattok. CSODÁLATOSAK vagytok, köszönöm szépen!
Mint már mondta, a fejezet nyögvenyelősre sikeredett, de azért remélem nem pártoltok el mellőlem.:)
Egy kedves kommentelő megjegyezte, hogy az előző rész kicsit rövid lett, nos, megpróbáltam a kedvében járni, és hosszabbra alkotni, a jegyzeteim alapján sikerült, remélem kapok majd ezzel kapcsolatban is visszajelzést!:)
Na milyen a fejléc? Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket, mint ahogy nekem is. Szerintem fantasztikus. Főleg, hogy már Louis is bekapcsolódott Genna életébe.
Olvassátok, véleményezzétek!:)
PusziXx

Kedves Darker-ek!

Először is üdvözlöm az új olvasókat itt az oldalon, és ezúttal köszönöm, hogy csatlakoztak a kis csapathoz!:3
Tudom, hogy régen volt már új bejegyzés, és NAGYON sajnálom.
Ez előző fejezetéknél szerintem feltűnt, hogy csak úgy ömlöttek a szavak, mivel elég gyakran jöttek új részek. Ezek részben a ti ösztönző véleményeteknek, és az újonnan kapott szintúgy kedvező kritikáknak voltak köszönhetők. Még egyszer köszönöm, hálás vagyok!:)
Ám a minap kaptam egy igen lehangoló véleményt, így elgondolkoztam az oldal bezárásáról is.
Mielőtt félreértés történne: Nem a kritikával van a bajom, hanem annak a módjával. Teljesen lekezelő volt, azt hitte, hogy csak találomra írok ilyen témában történetet, pedig nem. Igaz, nekem (SZERENCSÉRE) még nem volt részem az effajta életet átélni, de jelentős közelségét tapasztaltam, a barátaim nagy része sajnos rendszeres drogfogyasztó, így ne kérdőjelezze meg senki a tapasztalataimat.
A soron következő fejezet amúgy is elég nehézkesem jön, hisz még a negyedével se vagyok kész, és ahogy ígértem, ezt hosszabbra is tervezem.
Az egyik kritika alapján jobb fejléc kéne az oldalnak...Nos elgondolkoztam és maximálisan egyetértek, a rendelt fejlécem a napokban készül el, így akkorra tervezem a 15.Fejezet érkezését is.
Köszönöm a figyelmeteket, és még egyszer sajnálom, hogy csalódást kellett nektek okoznom!:((
PusziXx

14.Fejezet

Jól érzed magad, ugye? Elszívtad az egész szálat, most már ellazulhatsz. Mindent kizárhatsz, csak te vagy. Te vagy, Genna. A lábaid már nem is fájnak, ugye? Az Aspirin is mindjárt hat...csak pár perc. Kopogtak, nem hallod? Menj, és nyiss ajtót.Nem lesz baj ígérem. Nem bánthat többé téged senki. Meg tudod magadat védeni. Genna, hallasz?

*****

Gondolataim mintha csak egy másik univerzumba repítettek volna. Szédültem, mélységesen szédültem. Kezemben serpenyőmmel indultam meg macskajárásban a vastag, fémborítású ajtó felé, a gombóc a torkomban megállás nélkül nőtt.
- Eressz már be, Genna! - dörömbölt a bejáraton.
Ujjaimmal kitapogattam a zárat, szememmel megállás nélkül a hatalmas vasdarabot kémleltem, mely az idegen folytonos csapásaitól zakatolt. A kulcs elfordult, kattant a zár. Mostantól szabad bejárása volt a férfinak. Lassan, megfontoltan nyitottam ajtót, de nem találtam senkit. Eltűnt.
- K-ki az? - szökött ki pár szó dadogva rebegő ajkaim közül. Másodpercek teltek el, de senki nem volt ott, az alaknak hűlt helye sem volt. Megfontolt léptekkel indultam meg a lépcsőház átkutatására, a lépés-érzékelő lámpák sorra oltódtak fel.
- Hol vagy? Mutasd magad bazd meg! - sikoltottam, arcomon könnyek csordultak végig. - Fejezd be! Megkeseríted az életem! - testemmel a roskatag falnak dőltem, melyről vakolat darabkák hullottak alá. Féltem. Rettentően féltem. Legutóbb Hank "merényleténél" éreztem ugyan ezt a dermesztő nyugtalanságot. Talán ő volt az? Utánam jött? Meg fog ölni? Gondolni sem tudtam arra, milyen módon képes leszámolni velem.

Elmélkedésemet a bejárati ajtó fülsüketítő kattanása szakította meg. Valaki a lakásomban tartózkodik, és nem én vagyok az. Idegességtől remegő lábaim majd' cserben hagytak, mikor erőt véve magamon felkeltem, s apró léptekkel közelítettem a szobát. Sarkam kopogása előre jelezte jöttömet, az egész lépcsőház visszhangzott lépteim nyomán. Megálltam a hatalmas fémdarab előtt. Be megyek. Betérek Hank-hez, aki nagy valószínűséggel megöl. Magányosan, bedrogozva fogok meghalni. Nem éppen egy "Happy End". Ujjaimmal határozottan markoltam rá az aprócska fémkilincsre, "fegyveremet" fejem fölé emeltem, s akár egy betörő, úgy nyitotta be a lakásba.
- Hello, Genna! - hangzott el az alak szájából a mondat. Férfi. Tehát férfi akart rám törni, s kitudja mit művelni velem...de olyan ismerős a hang. Mindegy. Szemeimet összeszorítva csaptam le üldözőmre, s lettem hirtelen prédából ragadozó. Másodpercekkel később meghallatom a puffanást, melytől pulzusom lelassult, én pedig megnyugodtam. Megfeszült testem lassan ellazult, szemeim kinyíltak. Végre láthattam, szembe nézhettem Hank-el. Bárcsak ő lett volna az...

- Úr Isten, Louis!-kiáltottam el magam, kezem ügyéből elhajítva a kissé meghorpadt fémdarabot, majd a földön heverő fiúnak estem. - Louis, válaszolj kérlek! Minden rendben? - pofozgattam.
- Úgy látszik, te sem szereted a meglepetéseket. - emelte meg tarkóját, bal kezével fejéhez kapott.
- Mi a frászt művelsz? Miért ijesztgetsz?
- Hát a vacsora...
- De azt hittem lent vársz! - ütöttem mellkason, amelytől felnyögött, szemei kiguvadtak. - Bocsi.
- Mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy ilyen paranoiás vagy.
- Nem is vagyok! - hazudtam, majd a horpadt edényre pillantottam, s kezem ügyébe vettem. - Minden esetre meg kell, hogy jegyezzem, elég kemény fejed van. - viccelődtem, majd feltápászkodtam, térdeim vöröslöttek. Louis szemei láthatóan megakadtak ruházatomon.
- Wao, Genna. Irtó dögös vagy. - nyögött fel.
- Hát igazándiból ez nem igazán az én stílusom, de egyszer élünk, nem?
Vagy amíg nem öl meg Hank - futott át agyamon.
- Nincs jeged? Vagy valami hideg cuccod, ami egy kicsit is, de csillapítaná a fájdalmat?
- Hát...szerintem segítene ha odanyomnád az ajtóhoz.
- Nagyon vicces vagy, Genna! Lehet, hogy agyrázkódásom van! - tápászkodott fel.
- Az, persze...agyrázkódás. Na gyere, keresünk valamit az ágy alatt. - mosolyodtam el.
- Az ágy alatt? - andalgott utánam.
- Ahha, ma már egy párszor szerencsét hozott.

*****

- Miért viselsz szemüveget? - nyomta fejének a hideg ruhadarabot, tele jéggel.
- Mindegy.
- Szívtál? Genna...a város egyik legelőkelőbb helyére megyünk. Nem ülhetsz szemüvegben egész este.
- Ki mondja? - háborodtam fel.
- Én mondom, és az etikett. Na, mutasd magad...biztos nem olyan szörnyű. - nyúlt óriási tenyerével arcom felé, majd levette a szemüveget. - Nem olyan feltűnő. Majd azt mondjuk, hogy allergiás vagy a szemcseppedre.
- Nagyon megy ez neked.
- Csak jól improvizálok.
- Vagy úgy...szóval azt mondod, hogy nem csaltad még meg a barátnődet, ha? - mosolyodtam el, amire ő is fogat villantott.

- Kész vagy?
- Kész. Hogy festek? - fordultam meg magam körül, majd Louis-ra pillantottam.
- Eszméletlenül, Genna. Eszméletlenül.
- Jó, vagy rossz értelemben? - fontam össze ujjaimat a válaszra várva.
- Genna. - lépett hozzám, ekkor vettem észre, hogy férfi létére nem is olyan magas. - Gyönyörű vagy, hidd el. Harold is így fogja gondolni, ebben biztos vagyok. - mosolyodott el.
- Huh. - fújtattam. - Akkor jó. Remélem jó pasi lesz, nem a semmiért öltöztem A.H.-nek. - nevettük el magunkat mind a ketten, majd elindultunk a limuzin felé.
- Amúgy hogy értetted azt, hogy rossz értelemben eszméletlenül?
- Drogozz be, és idd le magad segg részegre. Akkor megtudod.

*****

- Kicsit félek. - mukkantam meg idegesen. - Mi lesz, ha nem tetszek neki?
- Bízz bennem, Genna. - simította meg bal kezével hátamat, majd ajtót nyitott.
- Ha te mondod. - vetettem rá egy kósza mosolyt, s a járműben helyet foglaló utasokra pillantottam. Elállt a lélegzetem.
- Styles! - üvöltöttem el magam.
- Genna?
- Nahát, ismeritek egymást? - derült Louis.
- Naná, hogy ismerjük, vagy is mondhatni. Harry, beszélhetnénk négyszemközt? - legyintettem neki, s szótlanul kirángattam a kocsiból.
- Úgy tűnik, itt meg van a szikra. - lépet be Louis a járgányba.


- Te meg mit keresel itt? - vonszoltam be egy sötét sikátorba.
- Én csak el jöttem egy vakrandira. Inkább vakultam volna meg. - jelentette ki csípőre tett kezekkel.
- Segíthetek, ha szeretnéd.
- Nagyon vicces vagy. Érdekes, amikor az úton hevertél tehetetlenül akkor nem voltál ilyen tréfás kedvedben.
- Ezt ne merd még egyszer felhozni! - estem neki, ujjammal mellkason böktem. Azt az estét örökre ki akartam törölni emlékeimből, már bánom, hogy annyit könyörögtem Stewart-nak csak, hogy elmondja a történteket.
- Nem értem, mi a bajod! Te hisztizel mindig, mindenért. Elvonási tüneteid vannak, vagy mi van veled? - szavait tátott szájjal hallgattam végig. - De ez most nem is érdekes. Legalább a  ma estét bírjuk ki.
- Figyelj Harry. Nem tudom, hogy neked hogy telt a napod, de én keményen dolgoztam. Nincs nekem erre se időm, se kedvem. Inkább felmegyek és...
- ...és beszívsz? Leiszod magad? - dőlt jobbkezével a falnak, tenyere a fejem fölött pihent. - Mindezt egyedül? - utolsó mondata mélységesen megrázott. Nem szabad egyedül maradnom, főleg nem ilyen állapotban.
- Mit izgat az téged, hogy én mit csinálok, és kivel?
- Látod azt a lányt, ott a kocsiban? Ő Eleanor...
- Louis barátnője, tudom. - vágtam szavába.
- Igen. Én hoztam őket össze, így Louis a mai napig úgy érzi, hogy az adósom.
- Mert Louis puhány. - tettem szemrehányó megjegyzést.
- Genna!
- Jó, befejeztem! - bámultam rá karba tett kezekkel.
- Csak egy estéről lenne szó. Viseljük el egymást. - hajolt közelebb, ajkaink majdnem összértek. - Lou' kedvéért.
- De csakis Louis miatt. -löktem el magamtól, majd elindultam a jármű felé.
- Genna!
- Hm? - pillantottam hátra, vállam felett.
- Nagyon csinos vagy.
- Te meg... - hezitáltam.
- Igen? - mosolyodott el.
- Te meg nyald ki a seggem!



El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy itt vagytok nekem!:)
Nem tudtam vasárnapig várni a résszel, így ma megírtam. Bár ezt sem érzem olyan jónak, de remélem, nektek azért tetszeni fog!:))
Olvassátok, véleményezzétek! PusziXx

13.Fejezet

A zsúfolt terem egy katlanra emlékeztetett, sminkesek, fodrászok és lámpák tömkelege vett körül, a fényképész folyamatos utasításai lassan, de biztosan az agyamra mentek. Ki hinné, hogy egy fotózás így kimerítheti az embert. Nem csoda, józan voltam. A tegnap este elfogyasztott marihuána hatása már teljesen elmúlt.
-A bal kezére támaszkodjon!-utasított a férfi, gépe mögül. -Nem hall? Genna, elhiszem, hogy már Ön is elfáradt, de kérem ügyeljen a testtartására.-mordult fel. -Rendben. Nagyon szép. Gyönyörű, Genna. A lábát csúsztassa kicsit lentebb.-koordinált a magas, kopasz férfi.
-Legalább valami jól menő fehérneműnek adom-kapom magam, vagy ilyen putri, szaros-bugyi féle árusnak?-matattam hajamnál, mely szinte kővé dermedt a rá fújt hajlakkmennyiség miatt.
-A Calvin Klein név mond Önnek valamit?
-Öhm...Volt egyszer egy Calvin nemű pasim. Leszoptam, erre ő a számba élvezett, így csak egy seggfej jut eszembe a Calvin nevet meghallva.
-Nos, nem éppen effajta válaszra vártam, de persze ez is egy nézőpont.-térdelt le, majd vette ismét keze ügyébe szürkés masináját. -Na, most a könyökeire támaszkodjon, és nyomja előre a melleit. Had ficánkoljanak az ikrek.

****

Az idő meglehetősen kellemes volt. Az ablakok ugyan csak résnyire voltak nyitva, egy árva szellő mégis beszökött, s lágyan simogatta megfáradt arcomat. Kiterülve feküdtem az óriási franciaágyamon, melyen a beágyazatlan párnák szanaszét pihentek, mintha csak "kicsi a rakás"-t játszanának. Haza érkeztem kor cuccaimat a sarokba hánytam le, cipőmet még az ajtónyitáskor lerúgtam lábfejemről.

Horkolásomat fülsüketítő gyomorkorgásom zavarta meg. Éhes voltam. A stúdióban egy falatot sem hagytak ennyi, ennek meg is lett a hatása. Fejemet kiemelve párnám fogságából hatalmasat nyögtem, majd erőtlenül zuhantam vissza. Tenyeremet lassan az ágy mellett álló kis asztalra csúsztattam,  ujjaimmal "odasétáltam" a rajta elhelyezett telefon gombjaihoz. A számokat találomra pötyögtem be, s fülemhez emeltem a készüléket.
-Tessék, Pizza Hut.
-Hallo. Van pizzátok?
-Öhm...ez egy pizzázó. Ön szerint?-kaptam a lekezelő választ. Ezek szerint jó számot ütöttem be.
-Akkor szeretnék egy pizzát.-szuszogtam.
-Rendben, milyet?
-Olyan...olyan finomat.
-Hölgyem, itt minden pizza első osztályú.
-Akkor egy kolbászosat.
-Egy kolbászos, rendbe...
-Nem is! Egy szalámisat! Az vastagabb.-vágtam közbe.
-Akkor egy szalámis. Milyen címre vihetem?
-London Bridge Hotel 12.-támasztottam meg bal kezemmel fájó homlokomat.
-Erős paprikát tehetek rá?
-Erős paprikát...persze. Dugd fel magadnak az erős paprikádat te seggfej!

*****

Pizza és marihuána füstbe burkolózva hevertem el vérvörös szófámon, s adtam át magam a drog lazító hatásának. A szoba teljes sötétségben pihent, csupán az asztali lámpa adott némi fényt a tágas helyiségnek. Végignézve a kissé poros helyszínen, gondolataim a fenekem alatt fekvő bútorra terelődött. Vajon hány kurva tette már itt széjjel a lábait? Hány nem kívánt gyerek fogant már meg ezen a helyen? Milyen fertőzéseket, nemi betegségeket rejt a vörösen csillogó kárpit? És vajon takarítják egyáltalán? A hotel valószínűleg a legolcsóbb volt a környéken, még az árva félcsillagja alatt is remegett a léc. Betegség ide, nyavalya oda, jelenleg egy cseppet sem izgatott.
Hanyag sziesztámat a telefon dermesztő csengése zavarta meg. Pokrócomat szorosan mellkasomhoz szorítva kémleltem a kanapé öleléséből a készüléket. Ki lehet az? És honnan tudja, hogy én vagyok a szoba jelenlegi lakója? A telefon megállás nélkül hangoztatta fülsüketítő zakatolását, szívem vele együtt kalapált. A dohos, füstös levegőt mélyen letüdőztem, majd erőteljesen fújtam ki , erőt véve magamon. Takarómat magam után vonszolva, mintha csak egy uszály lenne, közelítettem meg a telefont. Szívem a torkomban dobogott, a fű kissé paranoiássá tett. Ujjbegyeimet a fekete, poros kagylóra csúsztattam, majd megemeltem.
-Ha-halló?-rebegtem, fogaimat ajkamba meresztve.
-Genna? Itt Louis. Hogy vagy?-szólalt meg az ismerős hang. Louis volt az.
-Az ég áldjon meg Lou'! Rám hoztad a frászt!-csaptam bele szitkozódva a kis asztalba, mely hirtelen instabillá vált, s szétesett. Egyenesen a jobb lábfejemre. Felsikítva dobtam el a kagylót, mely egyenesen a földnek csapódott, majd huppant vissza.
-A franca! A francba! A francba!-kuporodtam össze lábujjaimat szorongatva.
-Minden rendben Genna?-szólalt meg a hang a telefon mögül. Meg is feledkeztem róla, csak a kibírhatatlan fájdalomra voltam képes gondolni. -Hahó! Genna, ott vagy még?
-Öhm...Igen!Csak történt egy kis technikai malőr.-kaptam fel a kagylót. -Miért nem a mobilomat hívtad?
-Mert nem adtad meg a számod.
-Oh baszki. Tényleg.-csaptam homlokomra. -Mit akarsz?
-Nos, tudom, hogy kicsit késő van, de lenne kedved egy vacsorához?
-Vacsora?
-Ühüm. Tudod te, én...
Talán ketten leszünk? Lehet, hogy szakított a barátnőjével? Egy romatikus vacsora Lou'-val. Szívem ismét torkomban dobogott.
-Eleanor és Harold.-mégsem. Bárhonnan is nézzük, ez nem egy romantikus vacsora. -Na mit szólsz? Amolyan dupla randi.
-O-oké, persze. És hova megyünk?
-The Avenue-be. Ismered?
-Nem. De a nevéből ítélve úgy hiszem, puccos.

*****
                                                          
-Hol a francban van az a kurva magassarkú?-kukkantottam be négykézláb az ágy alá. -Na, meg is van.-emeltem ki a poros lábbelit, majd fájó talpamhoz emeltem. A lábujjaim háromszorosukra voltak dagadva és vöröslöttek. Mégis hogy fogom én ezt kibírni? Figyelmem hirtelen a komódban talált Aspirin-es dobozra terelődött. Fájó léptekkel cammogtam a bútor felé, kivettem a tablettákat, majd egy mély nyeléssel eltüntettem őket tenyeremről.

Tipegőmet feltuszkolva megdagadt lábamra támolyogtam a már megtöredezett, egész alakos tükör elé. Belenézve egy érett, kifinomult hölgy tárult elém, fekete, hetykén kivágott ruhában, csont-fehér gyöngysorral nyakában, feltűzött hajjal. Ez nem én voltam. Ez ne Genna volt. Kissé ledermedve bámultam az elém táruló kép elé, majd percekkel később közelebb merészkedtem. Valós énemre csupán a marihuána általi vérvörös szempárom emlékeztetett.
-Jézusom. Nem láthatnak így meg...főleg nem egy ilyen helyen.-dadogtam, s kezeimmel a bőröndöm után nyúltam, napszemüvegemet elővenni. Még a fotóstúdióból nyúltam le.
Kis kutakodást követően rátaláltam a keresett tárgyra, majd orromra csúsztattam. Tollászkodásomat hirtelen kopogtatás zavarta meg, tekintetemet a bejárati ajtóra tapasztottam.
-Igen?
-Én vagyok az, Genna!-szólalt meg a tompa hang, amelyet a vastag fémajtó még inkább eltorzított. Kezem ügyébe vettem a még az ágy alatt lelt, félig letört nyelű serpenyőt, s remegő lábakkal indultam meg a hang felé.



Nagyon köszönöm, hogy van kereset a blogom iránt, nagyon édesek vagytok!:))
Egy blogtól kaptam egy nagyon szívmelengető kritikát, így rögtön elkezdtem írni a következő fejezetet, ez lenne az. Remélem tetszik, bár nem olyan hosszú, még is jelentős szerepe van.
Komizzatok, olvassátok! PusziXx