12.Fejezet

London utcái csöndben pihentek, csupán egy-két autó robaja, s fényszórója törte meg a nyugalmat, s a sötétséget. Ez volt Észak-Londonban. És voltam én, a város legforgalmasabb részén, egy satnya kis félcsillagos hotelben. Attól a hibbant némbertől csak ennyi tellett. Mrs.Mahoney még mindig dühös volt rám a múltkori miatt, csak mert Stewart-al nem úgy bántam ahogy azt ő megszokta. Ő egy testőr. Ne nyafogjon.
Az engem körülvevő hangzavartól szemhunyásnyit sem pihentem, fülem kattogott a járművek folytonos robotolásától. Néhol egy-egy mentő szirénája bukkant elő a zsúfolt tömegből.
-Mikor lesz már vége?-csaptam bele arcomat hófehér tollpárnámba.
A fülsüketítő lárma egy parányit sem hagyott alább kérésemre, így megelégelve a ricsajt kitápászkodtam ágyamból, majd sikeres földre landolásomat követően tekintetemet erkélyemre szegeztem, s lassú kúszásba megindultam felé. Lassan, de biztosan meg is érkeztem, majd elgyengült karjaimmal felhúztam magam, s felegyenesedtem.
-Kussoljatok már el!-üvöltöttem torkom szakadtából, pokrócomat mellkasomhoz szorítva.
-Inkább te kussolj ribanc, azt' húzz a picsába aludni!-kaptam a meghökkentő választ egy koravén pasastól.
-Anyád...-mutattam be neki annak tudatában, hogy ő ezt valószínűleg nem is látja, majd visszalépdeltem szobámba. Felkaptam tornacipőmet, majd egy lenge köntöst.

A zár hangosan kattant, a folyosó kihalt és sötét volt, akár egy szellemváros. Nem sok dolog volt amitől tartottam, de a sötétségtől egyenesen rettegtem. Surranóm talpa halk morajt hagyott maga után, miközben óvatosan szökdeltem le a lépcsőházban. Tenyeremet lassan csúsztattam bele köpenyem zsebébe, ellenőrizni a zacskóban lévő marihuána meglétét. Hatalmas megnyugvással fújtam ki a poros lépcsőház dohos levegőjét tüdőmből, mihelyst kiértem a végeláthatatlan épületből.

Az egymás mellett felsorakozott háztömböket kémlelve dúdolgattam egy-egy Guns N' Roses számot, cipőmmel a járdán eldobált sörös dobozokat rugdostam, akár egy focimeccsen a labdával, űgy játszadoztam el én is a kicsiny fémdarabbal. Még a szobában rádöbbentem, hogy ahhoz hogy egy parányit is pihenni tudjak, némi koffeinre van szükségem. Más emberekkel ellentétben a kávé megnyugtatott.
-De hideg van.-mormogtam, majd köntösömet összébb húztam mellkasomon.
Percekkel később megpillantottam egy zöld, villódzó neon fényt, Open felirattal. A hatalmas üvegablakokra ragasztott hirdető matricák között bekukucskálva próbáltam megitélni a hely jellegét. Az üzlet kicsi, de hangulatos volt. A falak lime zöldek, a pult mögött egy középkorú, ázsiai férfi állt.
-Üdv. Nyitottam ajtót, mely csengőszóval reagált jöttömre.
-Jó estét!-köszönt rám a férfi némi akcentussal.-Mit adhatok?
-Csak egy erős feketét, köszönöm.-foglaltam helyet a pult előtt álló bárszéken. Orrom egyre inkább kezdett hozzászokni a helyiségben uralkodó menta-kávé kombó illatához
-Erős fekete?-fordult felém egy tőlem kettővel lévő bárszéken ülő férfi. -Nem hittem volna, hogy találkozok valaha is egy nővel, aki így issza a kávéját.
-Hát tessék. Megtaláltál.-dadogtam, hanyag mosollyal arcomon. Érdekes, eddig észre sem vettem, hogy rajtam és az üzletvezetőn kívül bárki is tartózkodik a helyiségben. Kissé zavarba jöttem a férfi hatalmas égkék szemeitől, melyek megállás nélkül kémlelték lassan, de biztosan elvörösödő ábrázatomat. Zavarom neki is szemet szúrt, ajkai apró mosolyra fakadtak. Az arca derült volt, fáradságnak legkisebb nyomát sem mutatta, öltözéke mégis egy egyszerű pólóból, egy lenge tréningnadrágból és egy edzőcipőből állt, amit láthatóan zokni nélkül vett fel. Haja borzas volt, arcát borosta fedte. Amolyan tipikus angol férfi. Sármos angol férfi.
-Minden oké?-bökte meg kézfejemet.
-P-persze. Csak fáradt vagyok. Bocs.
-Ezért iszol kávét.
-Nos, igen...én sem értem, de egyszerűen nem tudok aludni.-mosolyodtam el, szememet megdörzsölve, kávéscsészémet ajkaimhoz tapasztva.
-Amúgy Louis vagyok.-nyújtotta felém hívogató tenyerét.
-Genna.-viszonoztam gesztusát, szám szélén szokásomhoz híven bajszot hagyva.
-Most költöztél ide? Nem láttalak még erre fele.
-Csak átutazóban vagyok. Egy fényképezés miatt jöttem Londonba.
-Fényképezés? Csak nem modell vagy?-kortyolt bele italába.
-Valami olyasmi. Nem igazán illek az anorexiás libák közé. Őszintén szólva előbb könyvelném el magam férfimodellnek, mintsem röhejes rongyokba flangáló cafkának.-viccelődtem, amit ő készséges fogadott.

Már vagy egy órája csevegtünk, ő is átkerült a közvetlen mellettem álló üres bárszékre, egyre inkább kezdtük élvezni egymás társaságát, mikor a kassza mögött álló férfi megszólalt.
-Elnézést, de az üzlet perceken belül bezár.
-Mi?-szólaltunk fel mind a ketten.
-Az üzlet nem éjjel-nappali?-horkantam fel.
-Valóban, de sürgős hívást kaptam, így haza kell mennem.-terítette magára dzsekiét. Látszólag ő sem volt feldobva a hírtől, úgy tűnik nem szívesen hagyta itt boltját. Szemem sarkából észrevettem, hogy ez Louis-nak is szemet szúrt.
-Csak nem a kedves neje?-simította meg borostás állát, elmosolyodva.
-Ennyire egyértelmű lenne?-indult meg a bejárati, és egyben kijárati ajtó felé. Válaszára mind a ketten elkacagtuk magunkat, majd ehuppanva ülőhelyéről Louis engem is lesegített.

*****
                                                                                                                                           
A park egyenesen lenyűgöző volt, az ég tiszta, felhő mentes, a pázsit puha, akár egy ágy. Louis-val egymás mellett hevertünk el a sötétben is tisztán kirajzolódó virágágyással keretezett gyepen.
-Imádom így kémlelni a csillagokat.
-Tényleg gyönyörű. Sokszor szoktad csinálni?
-Mondhatni. Leginkább a barátnőmmel...akivel már jó ideje nem beszéltem.-ütött szemet Tracy akaratlan elhanyagolása. -Jut is szembe, fel kéne már hívnom.
-Barátnőd?-pillantott rám Louis.
-Ühüm. De félreértés ne essék...csak barát.-kacagtam el magam, tenyeremmel fedést adva számnak. -Te most komolyan lezbinek néztél?
-Csak egy parányit.-tette össze ujjait. -Legbelül reménykedtem, hogy nem vagy az.-nevette el ő is magát. -Ugyanis...
-Ugyanis?
-Ugyanis van egy haverom aki biztos jó fejnek tartana..szerintem jól néznétek ki együtt.-szavai kissé szíven ütöttek. Bár alig ismertem, reméltem nem más mellett látna szívesen.
-Oh. Az...jó.-csaltam hazug mosolyt arcomra, majd némi kutakodást követően előemeltem egy apró tasakot zsebemből.
-Az mi?
-Ne viccelj már.
-Nem hittem volna, hogy ilyen vagy. Merész.
-Nem ismersz Lou'.-tekertem fel a jointot.
-Tényleg nem. Gyakran szívsz?-könyökölt fel.
-Napi két-három szállal. Kérsz?
-Nem kösz. Van nálam is.-emelte elő nadrágja fogságából a már feltekert bagót, majd szájához emelve meggyújtotta
-Na és...hogy is hívják azt a bizonyos havert?-kémleltem arcát, melyet a hold fénye úgy világított meg, akár egy szobrot. Arccsontja ívesen kapcsolódott össze hosszú, formás nyakával, mellkasán még póló keresztül is átütöttek izmai. A póló nyaka nem engedett bepillantást a magam fajta kíváncsi "nézelődők" számára, mégis szembetűnt tetoválása, mely egészen a melle fölött húzódott végig.
-Harold.
-Harold?-kaptam fel fejemet. A legutóbbi személy, akit Harold-nak hívtak, egy talpnyaló seggfej volt. De mennyi az esélye, hogy pont az a Harold legyen? Nulla, vagy még annyi se.
-Ühüm.-tüdőzte le gandzsáját, majd fújta ki sűrű füstjét.- Holnap mikor végzel? Azaz ma.
-Valamikor nyolckor. Mert?-pillantottam rá.
-Hát tudod...bemutatnám neked Harry-t. -a név hallatán a hideg futkosott a hátamon. -Persze csak ha neked is jó. Most viszont megyek.-nyomta el bagóját, majd lassan feltápászkodott. -A barátnőm már így is dühös.
-Barátnő? Neked? Furán hangzik azok után, amit a kávézóba adtál elő annak húzott szemű fószernek.
-Ne csináld! Így is bűntudatom van, hogy csak úgy szó nélkül eljöttem otthonról.-húzott fel.
-Otthon? Ennyire komolya a dolog?-babráltam mosolyogva köntösöm összekoszolódott ujjával.
-Már egy ideje együtt vagyunk...
-Hogy hívják a libát?-szakítottam félbe mondatát össze font karokkal, cigarettámat számhoz emelve.
-Eleanor. A neve Eleanor.


Nem tudom, hogy  fejezhetném ki köszönetemet felétek, de most megpróbálom. Nem is tudjátok mennyire jól esik, hogy olvassátok/feliratkoztok  a blogomra. Köszönöm szépen!!:)
Komizzatok, véleményezzetek! PusziXx

11.Fejezet

Emberek százai hagyták el a repülőgépet, mely problémamentesen landolt a London-Heathrow reptéren, pontban kilenc órakor. Az idő meglepően kellemes volt, a tipikus londoni időjárásra nézve. Lágy tavaszi szellő kapott bele hajamba, virágzó fák illata csapta meg orcámat, majd ejtett kábulatba. Akár egy drog. Egy nélkülözhetetlen drog, ráadásul ingyen. Máris beleszerettem a városba.
-Egyszerűen gyönyörű. Nem de?-állt meg a reptér egyik bejárati teraszán Stewart.
-Ja, kurva jó!-vonszoltam zihálva magam után óriási bőröndömet, majd grimaszolva letelepedtem a férfi mellé.-Fuh, de rohadt büdös van, azt a kurva.
-Parancsol?-bámult le rám, szemöldökét a napszemüvege fölé emelve.
-Apropó bűz. Éhes vagyok.-terpeszkedtem el méretes pakkom tetején, homlokomról verejtékemet törölgetve pulóverem ujjával.
-Ha már London, akkor Manmouth Coffee. Azt mondják itt a legjobb a kávé. Kegyednek van kedve egy frissítő espressora?
-Manmouth? Nem is hallottam még. Azt hittem a Starbucks a legjobb.-pillantottam fel hunyorogva Stewart-ra.
-Persze, hogy azt hitte. Mivel csak azt az egyet ismeri.

*****
                                                                                                                                                   
A kávézó tömve volt sorukra váró vendégekkel, s miután Stewart a sor elejére juttatott bennünket, őrjöngésbe tört ki a tömeg. Ki hinné, hogy egy ilyen előkelő vendéglőbe ilyen állatok járnak.
-Nem is olyan rossz, de nem vett le a lábamról.-vettem el a csészét ajkaim fogságából, majd egy piciny bajuszkát hagyva szám felett.
-Milyen kifinomult kijelentés. Ms.Croman, Ön lassan egy hölgyé érik.-tolta fel mutatóujjával szemüvegét. -Milyen igaz.-dőltem hátra székemben, lábamat az asztalra csapva. -Kurva kifinomult vagyok. De most asszem dobok egy sárgát, mert egy ilyen kifinomult hölgynek is, mint amilyen én vagyok, kellhet néha brunyálnia.
-Úgy tűnik elszóltam magam. Ilyen kijelentés után előbb hinném egy részeg kocsisnak, mintsem egy kifinomult hölgynek.-gesztikulált ujjaival.
-Viselkedjek úgy, akár egy kocsis? Mert hogy tudnék.-pattantam fel székemből, ajkaimba mélyen belemélyesztve fogaimat.
-MsCroman, kérem...-tette le kezében lévő olvasnivalóját.
-Genna. A nevem Genna.-bámultam rá szúrós tekintettel, majd az asztalra fektetett papírokat széthajítva zsivajgásba törtem ki. -Héj, emberek! Szerintetek sem vagyok elég nőies? Akkor szopjatok le mindannyian!-kacagtam el magam. -Te pedig... -fordultam ismét az asztalnál ülő férfi felé, mutatóujjamat egyenesen rá szegezve. -Te kussolj el, mert te csak a csicskám vagy. És most elmegyek hugyozni. Így jobb? Így már elég nőies? Fasz fej.-fordultam el a döbbent férfitól, majd a mosdó felé vettem az irányt.

A kis bokszokból döbbent szempárok szegeződtek rám, köztük egy meglehetősen lenéző fruskái is.
-Mit bámulsz ribanc?-ugrottam neki, majd tovább is siettem. Ő hirtelen szívéhez kapott, majd szuszogva az őt körülvevő társaságához fordult. Megijedt tőlem, és nem csak ő, hanem a kis "műsorom" szinte összes szemtanúja. De engem ez egy cseppet sem érdekelt, csak kiakartam zárni minden frusztráló tényezőt a környezetemből. Be akartam tépni.

A mosdó hatalmas volt, köszönhetően a hatalmas hírnevének. London legnépszerűbb kávézójaként volt számon tartva,így a sok vendég igényelte a toalettek sokaságát egy üdítő ital után.

*****


-Ah, végre.-lazultam el a mély szippantás hatásától. A kokain lassan átvette rajtam az uralmat, testem ellazult. A helyiség utolsó fülkéjében vettem magamhoz a káros szert, ajtóm csupán résnyire volt nyitva. Kábult pillantásaimat a fülkével szemközti tükör tisztán adta vissza, kis híján megrémisztett torz önarcképem. Úgy néztem ki akár egy rakás szar. Fekete, köldökig érő pulóveremen úgy terült szét a crack, akár tél idején egy mezőn a könnyed hópihék. -Bassza meg.-söpörtem le markomba a kábítószert, majd egy kiadós szippantással ismét belélegeztem.
-Ms.Croman.-tört be az ajtón egy ott dolgozó hölgy.
-T-tessék.-dadogtam, kócos hajamba beletúrva, gyors pillantást mérve göncömre, további árulkodó anyag után kutatva.
-Jól érzi magát? A felügyelője már aggódik Ön után.-pillantott be, egyre közeledve fülkémhez.
-Felügyelő?-támolyogtam a nő után az ajtófélfába kapaszkodva, szemeimmel élesen hunyorogva. -Mi ő? Valami kibaszott zsaru? Ő csak a testőröm...még hogy felügyelő. Persze.-néztem farkas szemet az előttem álló lánnyal, amit mint minden ilyen "játékot", most is én nyertem.
-Mi a fasz van?-suhantam el Stewart mellet, vállammal felöklelve, annyira, amennyire egy magam fajta ember feltud egy közel két méteres személyt öklelni.
-Mrs.Mahoney egy órán belül fogadja Önt, így ideje indulnunk.-kulcsolta össze ujjait hasa alatt.
-Akkor perkálj!-fordultam felé szúrós tekintettel.
-Már fizettem.

A fél órás utazás szinte elröppent, szokásos zsibongásom nyugodt lihegésbe futott át. Be voltam állva, ami Stewart-nak is szemet szúrt.
-Ugye tudja, hogy ma fél négyre hivatalos egy fotózásra? Ilyen állapotba nem jelenhet meg. Ma még nem.
-Cseppet sem izgat. Mellesleg...-fordultam bódultam felé. -Addigra rég elmúlik a hatása. Nincs miért aggódnod...nem szúrom el.

*****

-Ms.Croman.-pillantott ki a telefon kagyló mögül egy fess, fiatal hölgy.
-Fogad már a kurva?-szegeztem neki az illetlen kérdést összefont kezekkel, férfi-mód ülve.
-Öhm...Igen.-lepődött meg, majd ismét visszaszólt készülékébe.
-Fasza.-feleltem egyhangúan, tornacipőmmel berúgva magam után az üvegajtót.

A szoba kellemesen hűtött volt a légkondíciók által, enyhe virágillat csapta meg orrom. A rádióból Beatles szólt, gondolom szerette az old school dolgokat...mondjuk ő se egy mai darab volt.
-Látom ma is úgy öltözött fel akár egy tizenkét éves kis pöcs.-jegyezte meg nyersen, papírmunkáját megszakítva.
-Nézze...ha Tyra Banks kell magának, biztos meg tudnak egyezni. Én Tyra Banks vagyok? Nem, nem vagyok.-vágtam fel bocskorom selyem terítésű, faragott asztalára.
-Tudja, hogy nekem Maga kell, de kérem adja is meg a módját a viselkedésnek, és az öltözködésnek. Mellesleg a Converse férfi cipő.-koppintott rá tollával surranómra.
-Unisex.
-Persze, hogy unisex. A férfiakon kívül még az önbizalom hiányos kis fruskák hordják.-Nem gondolom úgy, hogy Maga önértékelési problémákkal küzd...vagy tévedek?
-Hölgyem...miért kellett ide jönnöm.-tereltem el a témát az érzéseimről. Az senkire sem tartozik csakis rám. Másrészt, ugyse érdekelne senkit. - Tudom, fél négykor fotózás. Majd Stewart elkísér. Nem tévedek el.-bámultam rá óriási szemekkel, akár egy kisgyerek.
-Hát...rendben.-adta meg magát. -Ezen kívül ajánlatos már háromra megérkeznie. Ne legyen kisminkelve, haja legyen rendbe téve, frissen mosva.-járta körbe óriási asztalát.
-Mindössze ennyi?
-Mindössze. Legyen pontos, ne ké...
-Tudom, tudom. Ne késsek. Ígérem, ott leszek.-tápászkodtam fel karos székemből, majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Igaza van, nem is néz ki úgy mint egy tizenkét éves.-emelte ki ajkai fogságából szemüvege szárát. Ezt gyakran csinálta, mikor valamin épp járt az agya.
-Oh, köszönöm.-mosolyodtam el, elismerő kijelentésére.
-Neeemm.-nyújtotta meg mondatát. -Inkább emlékeztet egy transzvesztitára.



Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire jó, hogy itt vagytok nekem. Érzem, hogy ez a fejezet nem sikerült olyan jóra, de remélem azért még élvezhető lesz számotokra!:)
Komizzatok, véleményezzetek! PusziXx

10.Fejezet

Tavasz volt. Meleg, szellős tavasz. A fák csodálatos színekbe pompáztak, virágillat borított el mindent.
-Genna! Genna hol vagy? Kicsikém bújj elő!
-Itt vagyok apu, keress meg!-kukkantottam ki egy hatalmas fa mögül. Fenékig érő csokoládé-barna hajam szállt együtt a széllel, mintha csak ő maga is elrepült volna pár kósza levéllel. 
-Hopp, megvagy.-ragadott meg, majd akár egy játékhajóval, úgy játszadozott el velem. Felemelt, testem karjaiban pihent, s ide-oda ringatott.
-Apa tegyél le! Na, Apa!-nyafogtam kuncogva.
-Jól van na! Gyere tökmag, bemegyünk!-emelt le a talajra, magasságom hirtelen a harmadára csökkent.
-Én nyerek! Én nyerek!-futottam el vihogva, frufrumat kifésülve boldogságtól ragyogó szememből.

*****

Álmomat a hirtelen megszólaló vekker szakította meg. -Mi a franc?-szitkozódtam hunyorogva. -Ja, persze. A fotózás.-zuhantam vissza az apró szakadásokkal teli párnák tömkelegébe, a kicsiny lyukakon hófehér tollak szöktek ki, majd libbentek vissza arcom és hajam sűrűjébe.

Nagy nehézségek árán, de kikászálódtam hatalmas ágyamból. Fél ötre értem haza, szinte semmit sem aludtam. Kómásan, borzos hajjal indultam meg a zuhanyzó felé, hajamat feltűzdelve lépdeltem be a fürdőszobába. Elővettem a mahagóni illatú tusfürdőmet, majd megeresztettem a vizet, s beálltam alá. A forró gőz mindent beborított, magam is kissé elszédültem a meleg, fülledt levegő bódító mámorától.
A gyors zuhany után mélán bambultam fáradt, karikás szemű tükörképemet. Nem volt valami szép látvány. Számat fintorogva húztam el, majd besétáltam a szobába, nedves talpaim árulkodó nyomokat hagytak a bordó kárpíton. Törölközőmet ledobva, pucéran kutakodtam ruháim között. -Mit vegyek fel? -vontam össze szemöldökömet, csípőre tett kezekkel. A nap egyre fényesebben sütött, Stewart tíz percen belül megérkezhet, én pedig még mindig meztelenül álltam tömött gardróbom előtt, tétlenül. Bár szinte elzárva éltem a családtól, örültem, hogy én kaptam meg a hangulatos szobává kialakított pincét. Volt egy hatalmas szobám, egy tágas fürdőszobám és...És ennyi. Tulajdonképpen nekem ennyi is elég volt. A falakat még én és Tracy festettük bordóra, így az teljes összhangba került a padlószőnyeggel, és a függönyökkel, melyek az apró ablakokat tartották fedésben.

Nagy álmélkodásomat követően végül sikerült előtúrnom némi hordható göncöt. -Ez jó lesz! Akár egy rocksztár.- Mértem végig az ágyon szétterített ruhaegyüttest, mely egy farmershortból, egy köldökig érő fekete pulóverból és egy fekete tornacipőből állt.

*****

-Hol van már ez az idióta?-pillantottam rá karórámra. Percek óta álltam kint a ház előtt álló postaláda mellett, de a fekete limuzin még sehol sem volt. Unalmamban előre-hátra ringatóztam, táskámat a földre hajítottam. Az utca teljes nyugalomban pihent. Gondolataimat gyomrom fülsüketítő korgása törte meg. -Ennem kellett volna valamit...Na majd a kocsiban.-jegyeztem meg, hasamhoz kapva. Basszus Stewart hol a francban vagy már?-szitkozódtam. -Na végre!-pillantottam rá a távolból lassan közeledő sötétes járműre. A kormány mögött ülő ficsúr rögvest felpattant, s szinte futva sietett kinyitni nekem az ajtót, elvenni csomagjaimat.
-Mi a szar van? Még nekem kell rátok várni?-kukucskáltam be a nyitott ajtón, egyenesen Stewart-ra.
-Roppant röstellem kisasszony, csak tudja...
-Csak nem találtad a szemüvegedet? A fejeden már kerested?-szakítottam meg mondatát bohókásan, válaszul azonban csak egy erőltetett mosolyt kaptam.
-Csak szálljon be.-lendített karjával.
-A-a. Anyu azt mondta, sose szálljak be nagy, fekete autóba.-játszadoztam a szavakkal, akár egy kisgyerek.
-Gondolom az édesanyja azt is mondta, hogy ne szedjen tudatmódosító szereket. Nos?
-Mindig elrontod a poént.-huppantam be az ülésre duzzogva.

Vagy másfél órája róhattuk már az utakat, és még vagy ennyi volt hátra. Croisant-ot majszolva meredtem ki unottan az ablakom, gondolataim rövid álmom körül forogtak. Mostanában sokat ábrándoztam apuról. Hiánya hirtelen jött el, és még most is tart. Rémes elvált szülők gyermekének lenni. Egyszerűen rémes.

*Visszaemlékezés*

Egy fülledt nyári napon történt a dolog. Apa és anya még soha nem látott vitába bonyolódott. Apa ribancnak, kurvának szólította többzör is a nőt, aki mitsem törődve a trágár kifejezésekkl főzte tovább az ebédet.
-Egy kurva vagy Shanon, egy mocskos kurva! Ide figyelj ha hozzád beszélek, te mocsok!-szorította meg, majd taszította el magától a nőt.
-Fejezd be Michael! Úgy viselkedsz, akár egy idióta.-törölte le egy elfoszlott konyharuhával a pultot.
-Ne merészelj ilyen nyugodtam viselkedni te kurva! Ki kúrt meg, hogy ennyi pénzed van te szajha?
-Elmondtam már vagy százszor, hogy dupla műszakot vállaltam. Fogd már fel az Istenért.-állt meg csípőre tett kezekkel, majd kócos fekete hajába beletúrt.
-Ne hazudj! Ne merj a szemembe hazudni!-kapott fejéhez, majd a székre rogyva belekortyolt sörébe.
-Fogd be Michael! Fogd b...-mondatát egy hangos pofon szakította meg, mely vérvörös nyomot hagyott bársonyos arcán.-Tűnés.
-Mi?
-Azt mondtam tűnj el innen! Takarodj a házamból!-csapta be a konyhaszekrény ajtaját. Majd kiviharzott a étkezőből, engem kis híján felöklelve, fel az emeletre. Hamarosan egy ruhákkal teli bőrönddel tért vissza, s a férfi kezébe nyomta azt.-Itt van a cuccod, és most menje el!
-Re-rendben. Elmegyek!

Perceken belül megérkezett a taxi, majd rohamos hurcolkodás után apa megindult a kocsi ajtaja felé, majd azzal a bizonyos sajnálom pillantásával búcsúzott el végleg tőlem. Szemeim sós könnycseppekkel teltek meg, a fehéres beton hirtelen szürkévé változott alattam. Elvesztettem a legjobb barátomat.

*Visszaemlékezés vége*
-Jól érzi Magát kisasszony?-bökte meg oldalam Stewart.
-Mi? Ja, persze...Csak elgondolkodtam.
-Úgy csámcsogott akár egy T-Rex.-viccelődött, majd mikor szemet ütött neki mélabús hangulatom, megdörzsölte halántékát, szemüvegét megigazította, majd megmukkant.
-Tudja...Ha bármi problémája lenne, hozzám bármikor fordulhat. Bár a testőre vagyok, van fülem, szívesen meghallgatom Önt...Persze csak ha gondolja.
-Nagyon kedves tőled Stew', de jól vagyok.-jelentettem ki hanyag mosollyal arcomon, de tudtam, hogy amit mondtam egy betűig nem volt igaz. Szükségem volt valakire, ezután az éjszaka után mindenképp.
-Öhm. Oké. Értem.-tördelte meg ujjait.
-D-De ha valakivel beszélni támadna kedvem, az csak is te lennél Stew'.-motyogtam, majd őszintén rámosolyogtam, combomat combjához nyomva.

*****

A London-Heathrow járat 15 perc múlva felszáll. Kérjük fejezzék be a beszállást.
-Basszus Stew' siess már!-rohantam kezemben szokásos szál cigarettámmal, táskák tömkelegével.
-Várjon...Ne.Ilyen.Gyorsan.-szuszogta az elhízott férfi. Prada öltönye csurom izzadság volt a kényszeres futás miatt, kezei tele voltak bőröndjeimmel.-Mondtam, hogy nem menjünk be abba a McDonald's-ba! Nem megmondtam? De.
-Fogd be Stew' és fuss.-ordítottam, majd légzésem hirtelen kihagyott. Cuccaimat földre hajítottam, kezeimmel rögvest térdemhez kaptam. Ajkaim közül mély hörgések, köhintések szöktek ki, tüdöm teljesen megtelt a cigaretta káros füstjével.
-Maga meg mit művel? Jöjjön már!-fordult felém a magas alak.-Mi-Minden rendben?
-Nem. Kapok. Levegőt.-szorítottam öklömet torkomhoz.
-Az a rohadt bagó.-szitkozódott, napszemüvege mögül a repülőgép bejárati ajtaját kémlelve.-Nem értem miért nem adhattuk le a cuccokat. Egyszerűen felfoghatatlan. Még több, mint tíz perc van az indulásig.
-Stew'. Én. Mindjárt. Meg. Fulladok.-dadogtam hunyorogva, lassan a a csomagok közé, egyenesen a földre ereszkedve.
-Ajj hölgyem. Na jöjjön.-kiáltott, majd egy mozdulattal bal vállára kapott, kezeiben poggyászunk sokaságával indult meg rohamos léptekkel a bejáratig.

A repülőgép tömve volt, még az első osztályon is. Aggódva süppedtem bele sötétszürke bőrkanapémba, mélán bámultam ki a kis, kerek ablakon.
-Meg fogunk halni.-böktem ki hüvelykujjamat majszolva.
-Parancsol?-tekintett rám Stewart magazinja mögül.
-Meg fogunk dögleni. Mind meg fogunk dögleni.
-Ne butáskodjon már, kérem. Látszik, hogy még nem repült.
-De-de. Repültem már.-kacagtam el magam, majd derült arcommal végigvizslattam az egész "fedélzetet". Jól öltözött stewardessek lépdeltek ide-oda az utasok minden óhaját, kívánságát árgus szemekkel lesve.
-Gondoltam, hogy Maga már vagy százszor repült, de én a repülőgépre gondoltam, és nem a vicces cigire.-gesztikulált kövérkés ujjaival.
-Nagyon vicces vagy.-dörgöltem meg homlokom, majd jó kedvem hirtelen mélységes pánikba torkollott. Az asztal, a szék és vele együtt testem is apró remegésbe futott át. A futóművek beindultak.
-Azt. A. Kurva!-üvöltöttem torkom szakadtából, körmeim végig sértették az ülésre húzott bőrt, sarkamat élesen a bőrönd szélébe nyomtam.
-Ms.Croman.-ütötte meg fülemet egy halk dörmögés.
-Igen?-haraptam bele dús ajkaimba, testemet továbbra is feszült pozíciómban megtartva.
-Még el sem indultunk.



Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire jó, hogy itt vagytok nekem. Nagyon röstellem, hogy ennyit kellett várni, csak ugye ez az év végi hajtás:// Igyekszem majd gyakrabban hozni a fejezeteket, remélem ez is elnyerte a tetszéseteket !:))
Komizzatok, véleményezzetek. PusziXx