9.Fejezet

Az út hosszadalmas és kegyetlen volt...számomra."Mikor érünk haza? Hol vagyunk? Ott vagyunk már? Van otthon még fű?"Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege fordult meg fejemben. Nem bírtam ki. Ajkaim úgy remegtek, mintha mínusz harminc fok lett volna, pedig ennek az ellenkezője zajlott. Tombolt a hőség.
Szédültem, pánikoltam, rosszul voltam. Az elvonási tünetek folyamatai megkeserítették minden percem. Utolsó szál cigarettámban találtam némi megnyugvást, ám lassan annak is vége szakadt. Csupán töredéke maradt meg az eredeti méretnek, hamar elpöfékeltem.

-Itt jó lesz.-böktem meg finoman a sofőr vállát.
-Oh. Szóval itt lakik az erdő szélén? Na persze. Hajtson tovább.-szólt rá Stewart, a kormány mögött ülő férfire.
-Van még egy-két dolgom ...de ígérem nem kerülök bajba.-néztem bús tekintettel a mellettem helyet foglaló hatalmas alakra, ajkamba belemélyesztett fogakkal.
-Ms.Croman. Értse meg, ha Önnek bármi baja is esik nekem annyi. Engem kinyírnak.-igazította meg Dolce&Gabbana napszemüvegét. Az a szemüveg folyamatosan rajta volt, állandó helyet foglalt el óriási, dinnyeméretű fején. Hiába volt korom sötét, mindig rajta volt,szinte ránőtt az a szar.
-Tudom Stew', és értsd meg, hogy csak öt percről lenne szó. Esküszöm.-csaltam egy hazug mosolyt arcomra, hisz itt nem holmi öt percről lett volna szó sőt, nem is tízről. Persze ez attól függ, hogy Will mit akar. Hiába szerződtettek le modellként, az pénzt még nem hozott házhoz. Egy kanyit sem.
-Milyen messze lakik innen?-szólalt ismét meg megadóbb hangon.
-Csupán két-három perc. Nem kerülök bajba. Ííígérem.-nyújtottam meg mondatom, Stewart-hoz odabújva, elhitetve szavam igazát.
-Rendben, legyen.-sóhajtott.-Kedden fél hatra legyen kész.
-Fél hat? Addigra még itthon sem leszek! Vagyis...rendben, fél hét.-mosolyodtam el.
-Fél hat!
-Ja, igen. Fél hat.-javítottam ki magam, majd a sofőr által kinyitott ajtón kiléptem.-Kössz baromarc.-intettem búcsút a férfinak.
-Fél hat Ms.Croman. Fél hat!-kiáltott.
-Tudom, tudom. Kint foglak várni az ajtóban.-derültem önelégülten, majd elindultam a sötétségbe.

*****

-Na mi van modell-maca?-vigyorgott a férfi, bal kezével zsebében, jobbal pedig állán ülő aprócska, szőkés szakállát simogatva.
-A modell-maca ki van éhezve.-kacsintottam rá, ajkaimba harapva.
-Csak nem egy kis Will-húsra?-kacérkodott.
-Majdnem. Mid van?
-Egy magasan álló árbocom.-markolt bele férfiasságába.
-Azt majd később. Tudod mire gondoltam.
-Mi van veled Genna? Kissé türelmetlen vagy..mióta nem téptél?
-Pár napja.-dőltem neki a mellettem álló fa nedves törzsének.
-Na lássuk mink van.-nyitotta szét kabátja méretes zsebeit, s elém vágta annak "kincseit".
-Nocsak, mióta árulsz ilyet?-mutattam rá egy aprócska zacskóra.
-Mármint Krokodil-t? Tegnap kaptam. Vagy 20 adaggal eladtam már.
-Úgy látszik megy a biznisz. De mit bírnak ezen a szaron? Úgy értem, jó az ára meg minden, de gondolom a hatása is olyan amilyen.-vizslattam végig a csomagolást.
-Nem Genna. Ez más. Egyszer kell kipróbálnod, és többé le nem szoksz. Nehezebb róla leállni, mint a heroinról.
-Mi? Ezt honnan veszed? Próbáltad már?
-Nem, én nem. De a bátyám igen.

*Visszaemlékezés*

Haza érve hangos szitkozódások csapták meg fülemet. Tudtam, hogy Mike az. Lassan lépdeltem be a szobába, Adidas-os táskámtól megszabadulva kapaszkodtam bele az ajtófélfába, s onnan kémleltem bátyámat.
-Az mi?-pöcögtettem meg az aprócska tűt.-Csak nem herkázol? Már te is?
-Nyugi öcskös! Ez nem heroin.-felelte egyhangúan. Beszédéből már akkor lerítt, hogy előtte már beszedett valamit.
-Hát akkor?-huppantam le a kanapéra. Válaszától már előre féltem, tudtam, hogy nem kérdezgethetem túlzottan, mert különben megver. Megint.
-Ez Krokodil...vagy mi.-szorította el bőr övével felkarját, s a tűvel egyenesen vénája felé célzott. Nyakán megfeszültek izmai, sóvárogva tekintett  fecskendőben lévő anyagra.
-Hogy micsoda?
-Olcsóbb mint a heroin,az a lényeg.-válaszolt, majd magába döfte a tűt, s lassan beadagolta a szert. Szemeim hatalmasra kerekedtek, látva hogyan működnek a drogok. Eleinte nem volt komolyabb változás az új kábszer használatával. Ugyanúgy feküdt eszméletlenül a sarokban minden egyes nap, mikor haza jöttem a suliból, mint azelőtt. Ám lassan, de biztosan telt az idő...feltűnt, hogy Mike egyre több időt tölt a konyhában. Valamit mindig főzött.
-Mit kotyvasztasz?-szimatoltam bele a fazékba.
-Kroko-krokodilt.-dadogta. Az utóbbi hónapokban Mike megváltozott. Fogai szép lassan elrohadtak, majd kipotyogtak. Bőre zöldes színű lett néhány helyen, testét fekélyek borították. Úgy festett akár egy élőhalott.
-Anya még most sem hívott?-dadogtam. Már lassan egy éve, hogy eltűnt. Azt mondta, csak a nagyihoz megy...azóta is ott van...persze.
-Mit tudom én?! Hát honnan tudjam?
-Onnan baszki, hogy egész nap itthon rohadsz, és ezt a szart csinálod!-förmedtem rá idegesen, válaszul azonban csupán egy "nyugtató" pofont kaptam.

Az idő szinte rohant...Mike már lassan egy éve volt fogságában az anyagnak. Teste a felismerhetetlenségig torzult. Bőre szétnyílt, csupa vér volt. Húsa szó szerint levált csontjairól. Karján egy hatalmas seb tátogott. Úgy festett akár egy krokodil támadás áldozata. Hát innen a név, Krokodil.

 Kénytelen voltam elcipelni a kórházba, olyan állapotban volt már.
-Mióta szedi?-figyelt ki vastag szemüvege mögül a fehér köpenyes férfi..
-Már lassan egy éve...azt hiszem.
-Ez esetben már nincs mit tenni. A bátya meg fog halni.
-Hogy mi?-pattantam fel a rozoga székből. Hogy érti, hogy meg fog halni?
-Úgy, hogy maximum három hónapot adok neki.-felelte hidegvérrel, az orvosi műszereket babrálva. Azon a környéken még a doktorokban sem bízhatott az ember, hogy az aki. Ott nem számított, hogy heteken, napokon vagy akár perceken belül meghalhatsz, te csak egy kis féreg vagy. Egy jelentéktelen féreg.
-É-és nem lehet tenni valamit?-szipogtam, szemeim megteltek könnyel.
-Ugyan! Nézzen rá! Csoda, hogy még él. Az effajta kábítószer-függők maximum egy évig élnek. Az anyag rohamosan támadja meg szervezetüket.-Ezt hallgatva szívem összeszorult, légzésem felgyorsult, szemeimet képtelen voltam levenni az orvosi ágyon ringatózó férfiról. A tudat, hogy hamarosan őt is elveszítem még inkább kikészített. Egyedül maradok. Teljesen egyedül.

*Visszaemlékezés vége*

-Két hónap múlva meghalt. Egyedül én voltam ott a temetésén...-nyögte fel, szemei könnyektől csillogtak, azonban gyorsan tett ellene,megdörzsölte vöröslő szempárját. Tátott szájjal hallgattam végig Will és bátya szívszorító történetét. Hogy hagyhatta Mike cserben ennyi idősen őt? Gondolataimat Will rekedt hangja szakította meg.
-Minden oké? Genn'.-bámult rám nyugtalanító tekintettel.-Mit adhatok?
-Öhm. Persze. Igen. Öhm...csak Crack-et. Kössz.
-A szokásos mennyiséget?
-Ühüm.-motyogtam.
-Az ember azt hinné, hogy egy modell többet vesz, ha teheti.-jegyezte meg kacéran.
-Majd hétfőeste még visszajövök. Tracy-vel PDT-be megyünk. Meg kell valahogy alapozni a hangulatot.-feleltem ajkamba harapva, majd  átvettem a tasakot.

*****

-Jók a melleid!
-Mi?-fordultam szembe a nekem háttal lévő személlyel.
-Azt mondtam, jók a dudáid ebben a ruciban. Nem vettél fel alá melltartót, mi?-közelített felém, majd átkarolt. Tekintetünk a tükörben összetalálkoztak.
-Nem, nem vettem. Minek? Anélkül is jók.-igazítottam meg a ruhám pántját.
-Nagyon dögi vagy!-lépett hátra kettőt, majd feltűnően végigmért.
-Hát...te se panaszkodhatsz.-kacsintottam rá, majd rohamosan kutakodni kezdtem a fiókban.-Hol van?
-Mi?
-A crack-em. Ide tettem! Hol van? Elszívtad te kurva?-dühöngtem, akár egy pszichopata.
-Ott van előtted...Jézusom Genna mi van veled? Esküszöm ilyenkor megijesztesz.
-Csak-csak izgulok a holnap miatt...tudod, hogy ez lesz az első fotózásom.-támaszkodtam meg a tükrös-szekrény tetején.
-És a Stella-s?-fésült ki egy tincset arcából.
-Mármint igazi fotózás...
-Ja, szóval olyan amin nem nyalsz be rögtön a fotósnak? Igen. Úgy tényleg az első lesz. Jogos.
-Fogd be!-förmedtem rá, majd kibontottam a kis zacskót.
-Van egy ötösöd?
-Csak tízesem.
-Tízes? Honnan van neked annyi pénzed?-kutakodtam Tracy pénztárcájában.
-Spórolnom kell. Apunak feltűnt, hogy gyorsan elfogy a zsebpénzem.
-Te legalább kapsz!-csavartam össze a bankjegyet, majd szépen lassan felszívtam orromba a cuccot.

*****

Let's do it! It's PDT! Oh, it's PDT! Please Don't Tell! Fuckin' PDT!
Dübörgött az őrjítő az ritmus törzshelyünkön. Szívem ki-be pumpálta a vért, alig voltam magamnál, de ez így volt jó. A drog tette a dolgát. Tracy-t rögvest megrohamozták a kanosabbnál kanosabb férfiak, én inkább a hölgyek körében voltam kapósabb. A környéken jól tudták, hogy nálam bárki próbálkozhat. Férfi és nő egyaránt, csak ne legyen unalmas. Azt utálom.

-Trac'. Tracy!-kiáltottam a pasikkal körülvett lánynak.
-Miva'?
-Gyere ki cigizni.-emeltem fel a bagót a füstös helyiségben.

Kint az idő csípős volt, a szórakozó hely fülledt levegője után pedig még inkább.
-Ki volt az a csaj?-emelte Tracy szájához cigarettáját.
-Milyen csaj?-értetlenkedtem sunyítva, lábaimmal a földet babrálva.
-Az amelyik ledugta a nyelvét a torkodon.
-Ja, az? Öhm. Valami Catrin vagy ki...
-Bezzeg Stella nevét rögtön megjegyezted.-viccelődött hajába beletúrva, szinte flörtölt velem, amit én nagyon szerettem. Mindig kacérkodtunk egymással, ez...amolyan megszokott dolog volt kettőnk között. Nem csoda, Tracy gyönyörű lány volt. Hosszú, derékig érő fekete haja még hosszabbnak tűnt apró termete mellet, körülbelül vállig ért nekem. Ragyogó, zöld szemei minden tekintetett kelletlenül is, de vonzottak. Nagyot sóhajtottam. Hirtelen jelentéktelen senkinek éreztem magam az előttem álló lány mellett.
-Mi a baj?-szólalt meg, gondolataimat megszakítva, szemeivel folyamatosan engem vizslatva.
-Mi? Ja, semmi.
-Genna. Ismerem ezt a tekintetet...mi a baj?-simogatta meg vállamat apró kezeivel.
-Olyan szép vagy.-nyaltam meg dús ajkaimat.
-Mi?
-Egyszerűen gyönyörű vagy.-markolt rá felkaromra, s lerángatott a küszöbre. -Genna. Te vagy a legdögösebb lány, akit ismerek. Imádom a vállig érő csokoládé-barna, borzas hajad, a hatalmas mélykék szemeid, a gyönyörű, íves szemöldököd, a formás melleid...és a telt ajkaidat. Egyszerűen csodás vagy Gen...

Monológját egy mély, érzéki csókkal szakítottam meg. Lassan hajába markoltam, majd kezem lecsúszott állkapcsára. Ő eközben folyamatosan ruhámba kapaszkodott, s néha-néha meghúzta azt. Csókunk percek óta tartott, és éreztük, hogy nem is most lesz vége. A szenvedély szinte tapintható volt kettőnk között, minden szem ránk szegeződött, innen-onnan pedig mocskolódó megjegyzéseket kaptunk. Teljesen belemerültem Tracy-be és az ő érzéki testébe, gondolataimat azonban egy ismerős hang megzavarta. -Élvezd az életet Genna! Amíg megteheted.-Hirtelen felkaptam fejemet, s őrült tempóban kapkodtam,
fejemet,  nesz után kutatva, a mondat gazdáját azonban sehol sem leltem. Egyszerre akartam tudni ki mondta a fenyegető szavakat, azonban legszívesebben el is futottam volna. Egyszerűen hátborzongatóan féltem attól a hangtól. De honnan volt olyan ismerős? És miért rettegek tőle? Kérdések százai cikáztak fejemben.

-Minden oké?-fordította szembe fejemet az alattam fekvő Tracy az övével. Szemei tele voltak nyugtalansággal és kételyekkel. -Genna! Kérdeztem valamit!.-tolt el magától, majd felült, s ruháját megigazította. Nem értettem ezt a gesztusát, mert szerette, ha megnézik vékony, formás lábait.
-P-persze. Minden oké.-vágtam egy hazug mosolyt, majd felálltam, s kezemet Tracy felé nyújtottam.-Na gyere.
-Bemehetnénk?
-Igen.
-Lehiggadtál?
-Igen!-förmedtem rá,ruhámat megszabadítva az aktus közben ráragadt mocsoktól.-Nem őrültem meg, nyugi.-nyugtatgattam Tracy-t, ezt azonban még én magam sem hittem el. Nem hagyott nyugodni az imént elhangzó mondat. Ki mondta? Biztos voltam benne, hogy nem a tömegből jött, az más hangzású lett volna.  a klubban egy józan ember sem volt, a férfi szavai azonban tiszták és meggondoltak voltak.
"Élvezd az életet Genna! Amíg megteheted. Mit jelenthet ez a mondat?"Agyaltam a mondaton, majd beléptem a klub ajtaján.

-Genna! Az enyémet is elszívtad?-esett nekem Tracy dühösen.
-Nem. Csak fogom.-emeltem orromhoz Tracy crack-ét, majd egy mély szippantással az egészet eltüntettem.
-Baszki Genna! Jössz egy adaggal.-dőlt a hideg kicsempézett falnak.
-Majd kifizetem...nyugi!
-Jó ötlet ez egyáltalán? Három óra múlva jön érted Stewart.
-Ne is mond. El kéne mennem Will-hez még egy adagért...Holnap cicababának kell lennem.-mosolyogtam önelégülten arcképemre, majd elindultam a ritmusra ziháló tömeg felé.