7.Fejezet

Tekintetemmel szinte ölni tudtam volna, többször is végig vizslattam az asztal másik végén álló személyt. Gondolatok százai cikáztak fejemben, ez a nap túl sok volt nekem. Tegnap óta nem ajándékoztam meg szervezetemet az LSD mámorító hatásával a mai megbeszélés miatt. Jó, tudom. Nem vagyok normális, de ki ő, hogy csak úgy elém toljon egy McDonald's-os zacskót " Ezt neked vettem!" címszóval? Minek néz engem? Hiába a kedves gesztus, ha az előadás módja egy kalap szar.-Gyökér.-szóltam el magam halkan.
-Gyökér? Én lennék a gyökér, mert adtam neked ételt? Vicces.-reagált flegmán undorító kijelentésemre.
-Bö. Én vagyok Harry Styles etetem az éhezőket. Jó fiú vagyok. Sosem verem ki.-produkáltam magam grimaszolva,  testemmel gesztikulálva.
-Mi van édes? Túl lőtted magad?-nevette el magát
-Hogy mit mondtál?-förmedtem rá.
-Azt kérdeztem, hogy TÚL.LŐTTED.MAGAD?-hajolt le hozzám, majd lassú tátogással magyarázott.
-Te rohadék! Én nem lövöm magam!- indultam meg felé aprócska öklömmel, ami hirtelen elveszett óriás tenyerében.- Engedj el!-kiabáltam, nyakamon lévő ereim szinte kidurrantak feszengésemben.
-Nini! A nyakadon keresztül még nem próbáltad magad szúrni? Egyszerűbbnek tűnik.-meredt rám, kezemet fogságban tartva.
-Engedj már el! E-ez fáj!-jajongtam.

Ennyi elég volt. Nem kellett többet mondanom, Harry-nek ez is betett. Már a puszta gondolat is kikészítette, hogy fájdalmat okozhatna egy nőnek. És most megtette.
-S-sajnálom. Nem akartalak bántani.-tolt el magától bűnbánóan, akár egy gyerek, akit életében először csapott meg az őszinte megbánás szele. Kézfejem rögvest elkezdett lilulni, ujjaim kissé eldeformálódtak.
-Na-nagyon fáj?-dadogta.
-Te nem vagy eszednél...-fordultam el sértődötten, egyenest a puccos kávézó bejárata felé, és azzal megindultam. Gyors lépteimnek Stewart állt utat.
-Genna mit művelsz?
-Elmegyek!
-De mégis hova? Genna! Ez egy veszélyes környék!
-Akkor mi a faszér' hoztál ide?-értetlenkedtem, majd magabiztosan kiléptem az ajtón.

*****

Esteledett. Se pénz, Se iratok nem voltak nálam, telefon szintúgy. Öklömet szorongatva könnycseppek kúsztak le arcomon. Talán kicsit el is érzékenyültem. Bántalmazóim közül ő volt az egyetlen aki röstellte is egy kicsit, hogy kezet emelt rám. -Nyámnyila.-csúszott ki a számon egy apró, gúnyos megjegyzés.-"Lehet, hogy nem kellet volna úgy nekiesnem"-fordult meg a fejemben a gondolat."Talán neki is nehéz napja volt"."De hogy meri azt állítani, hogy lövöm magam?"
Tracy és én sosem szúrtuk magunkat. Persze, minden más drog komoly szerepet játszott életünkben, de a heroin nem. Én személy szerint féltem a tűtől, apám ugyanis szúrta magát, így látván szőrnyű hatását, nem kértem belőle. Tracy pedig...Tracy-nek egy darázs fullánkja jut a fecskendőről az eszébe. Utálja a darazsakat. A múltkori kiadós adagot is eladtuk Will-nek, aki szíves örömest fogadta a "csekélyke" ajándékot.

A város lassan sötétségbe borult. Elmélkedésem hamar abba maradt, a hirtelen útvesztés miatt.Egy sikátor fogságába kerültem.-Hol a francban vagyok?-tanakodtam el.-Hahóó!-kiáltottam, hangom visszhangzott a kihalt környéken. Girhes macskák és patkányok halk motoszkálását hallottam a fekete némaságban, ami körülvett. Rémisztő volt. Nagyon rémisztő.-Hahóó! Van itt valaki?-hangzott el ismét. Bámultam a semmibe hatalmas magabiztossággal, magamat is átverve ezzel. Nagyon féltem. Életem során gyakran kerültem bajba a sötétséggel, s a benne zajló legális, törvénytelen ügyekkel. New York legveszélyesebb részén felnőve bármiféle késelésre, nemi erőszakra számíthattam, ami elől semmiféleképpen nem menekülhettem el. Mindig ott volt a sarkamban. Loholt utánam.

A kiutat keresgélvén mély morajlás ütötte meg fülemet.-K-ki van ott?- kaptam el fejemet hirtelen a nesz felé, hiábavalóan. "Biztos csak egy csótány" gondoltam.-Mi a szart keres itt ez a sok dobo...basszameg.-kiáltottam fel, majd egy hatalmas puffanást megelőzően zuhantam bele a dohos kacatok tömkelegébe.-Pfujj.-nyögtem fel, nyelvemet ki-be csapkodva, kínlódva a porral.
Bajlódásaimat követően ismét halk susmogásra lettem figyelmes.-Ki van ott? Hallak, úgyhogy válaszolj!-riadtam fel. A motoszkálás egyre hangosabb lett, s lassan zsivajjá nőtte ki magát. Szorongásomat a hirtelen felvillanó villanypózna vakító fénye mégtovább tetézte. A lomok fogságából kiszabadulván elindultam a ricsaj felé.-Ki van ott?Válaszolj bassza meg!-rikálcsoltam. Szívem egyre gyorsabban pumpálta a vért ki-be, tenyereim izzadtak, kezem remegett. Volt is miért.

*****

-Még mindig tartasz a sötétségtől, Genna.-lépett ki a sötétségből egy férfi. Arcát kapucni takarta, hangja mégis ismerős volt.
-Ki-ki vagy?-rebegtem.
-Már meg sem ismersz? Ezek szerint az sem ugrik be, hogy lógsz 100 gramm kokain árával.-suttogta mély, rekedtes hangjával.
-Hank?
Sok mindenkinek tartoztam pénz híján, de más drogdíler beérte azzal, ha testemmel fizetek. Kivéve Hank-et ő nem érte be ennyivel. Hatalmas drogfüggő volt. Ő igényelte azt a pénzt.
-Na mi van?-mégis megismersz? Mennyi pénz van nálad?
-Mondtam, hogy majd megadom.-tettem keresztbe karjaimat, az előttem álló, velem körülbelül egy magas alaktól kicsit sem félve.
-Már egy hónapja ezt szajkózod Genna!-ordított rám tág pupilláival.
-Nincs pénzem! Értsd meg!
-Akkor minek szívsz te kurva?-kevert le egy hatalmas pofont, mely hatására a járdaszegélyen kötöttem ki.-Faszomnak se kell a szétkúrt pinád te ribanc. Fizetsz, vagy kinyírlak!
-Várj még pár napot...kérlek. Megadom, ígérem!-könyörögtem torkom szakadtából.
-Nem hiszek neked Genna. Egy hazug ringyó vagy!

Feltápászkodva a mocsokból megfordultam, és nyomásnak eredtem. Bárhova, csak el innét.
-Hova futsz te szajha?-ordított utánam.
-Rohadj meg!-adtam választ megalázó kijelentésére.
Sprinteltem a végtelen hosszúságúnak tűnő, macskaköves utcán, ahogy csak lábaim bírták. Koszos arcomon lévő könnycseppeket a néhol felvillanó villanypóznák halvány fényei világították meg. A mögöttem loholó férfi szitkozódása lassan elhalkult, majd végleg megszűnt.Megmenekültem...ezúttal. Tudtam, hogy nem utoljára láttam. Hank kitartó, ha valami kell neki, azt bármi áron, de megszerzi, így volt mitől félnem. Lassacskán én is megálltam. tenyereimet kinyújtott térdeimre helyeztem, majd hangos szuszogással hajtottam le fejem. Pár másodpercnyi "pihenő" után egy aprócska pillantást vetettem árnyákomra, melyet egy deltás alak torzított el. Szemeim kigúvattak, s egy gyors pillantást vetvén megfordultam.
-Hova ilyen sietősen Genna?-ragadta meg felkaromat Hank.
-Engedj el!-kiáltottam.
-Nem megmondtam, hogy egy büdös kurva vagy?-motyogta.
-Kérlek Hank...hagyj békén. Holnap ígérem megadom.-csordultak le könnycseppjeim kipirosodott orcámon.
-Ezzel elkéstél Genna.-szorította meg karom, teljes fogságba tartva azt, majd egy hatalmas fecskendőt vett elő farzsebéből.
-Mi-mit akarsz azzal művelni?-dadogtam kétségbe esetten.
-Csak lenyugtatlak. Úgy is olyan feszült vagy mostanában.-krákogta, majd egy erőteljes mozdulattal kezemen kitüremkedő vénámba bökte a tűt.
-Au...bakk'er!-visítottam fel, szavaimat elharapva.
-Szép álmokat Genna.-suttogta fülembe mély, dörmögős hangján, majd belém adagolta az ismeretlen szert.

*****

A betonon szétterülve, vérző karral bámultam a semmibe. Az eső szakadt, mintha csak dézsából öntötték volna. Hank a távozásakor fecskendőt is magával vitte. Ezek szerint nem csak én használtam a tűt, más is igénybe vette már. A távolodó férfi lassacskán, de végleg eltűnt. Egyedül maradtam. Szemeimet már alig bírtam nyitva tartani, de tudtam, ha elalszok, nekem annyi. Éreztem, ahogy a gyilkos anyag lassan szétterjed az egész testemen, lebénítva azt. Én pedig...én lassan álomba szenderültem.