6.Fejezet

Kifelé menet az irodából, határozottan csaptam be az ajtót magam mögött, majd egyenesen Stewart felé vettem az irányt. A minimális séta közben számba vettem két darab rágógumit, s az erőteljes nyamnyogást követően hatalmas lufit fújtam belőlük, ami szinte fülsüketítő zajjal durrant ki.
-Kisasszony! Itt nem megengedett a rágógumizás.-oktatott ki egy idős férfi.
-Kuss tata!-fenyegettem meg a már szinte muzeális darabnak számító vén szivart, s azzal a lendülettel ráköptem a szétrágcsált anyagot. Odaérvén a nekem háttal álló magas férfihez, megböktem izmos vállát, amire hirtelen megfordult.
-Oh. Hogy ment a megbeszélés kisasszony?-kérdezte a legnagyobb alázatossággal.
-Hát Stew'.Azt kell, hogy  mondjam...alaposan rábasztunk!-jelentettem ki nyersen.
-Parancsol?
-...Ezentúl ugyanis, időnk 90 százalékát együtt kell töltenünk.-veregettem meg hatalmas vállait.
-Értem. Ez esetben kötelességem, hogy épségben hazakísérjem.
-Haza? Ilyenkor? Ne viccelj már Stew'!- ráncigáltam jobb karját, akár egy kisgyerek.-Menjünk el valahova! Korog a gyomrom! Ettől a szar megbeszéléstől farkaséhes lettem. Kéérlek!-pillantottam rá hatalmas szemekkel.
-Ahogy óhajtja.-adott választ, majd karját kitartva, nézett le rám.
-Szuper!-haraptam bele ajkaimba, majd gesztusát elfogadva markoltam bele az elém kitartott végtagba.

*****

A McDonald's ismét tömve volt, akár csak pár órával ezelőtt. Felfedeztem egy-két ismerős arcot még délelőttről.-Fujj...-gondoltam magamban, Miféle emberek töltik itt az egész napjukat? Blöö.-fintorogtam, amit Stewart is észrevett.
-Minden rendben van Miss.Croman?-kérdezte aggódóan.
-Genna. Csak Genna!-förmedtem rá, aprócska mosollyal az arcomon.
-Nos, Genna, ha nem haragszik most felkeresem az illemhelyet.
-Illemhely? Mármint a szaroldát?-kérdeztem értetlenül, melyre reakcióként csak egy fejbiccentést kaptam.-Addig is...én elmegyek rendelni.-tolattam hátra, hüvelykujjammal a kassza felé mutatva.

-Csáo!-léptem az előttem álló félénk fiúhoz.
-Szia. Mit adhatok?-kérdezte egyhangúan, kasszáját bámulva.
-Hmm...mondjuk téged!-jelentettem ki egyértelműen kacér mosollyal arcomon.
-Pa-parancsol?-vizslatott meghökkenve, tágra nyílt szemekkel.
-Jól hallottad édes.-haraptam bele telt ajkaimba, majd közelebb hajoltam hozzá.-Na mit szólsz?
-Én. Öhm. Nem hiszem.Vagyis...lehet, hogy kérhetek öt perc kimenőt csak elő...-mondatát egy heves csókkal szakítottam meg. Ajkaink szinte felfalták egymást. Turbékolásunk közben lassan feltérdeltem a pultra, majd leeresztett lábaimat lassan szétfeszítette az akkora már nagyon is önbizalommal teli krapek, keze egyre kényesebb helyekre tévedt. Az emberek lassacskán gyülekezni kezdtek, csak hogy lássák a szinte pornóba átmenő csókolózást. Bőrdzsekim már a földön hevert, partnerem inge pedig a sajtburgerek közé volt bedobva. Heves érzelem nyilvánításainknak azonban hirtelen vége szakadt.

-Daaavid!-hangzott el mögülünk egy erőteljes kiáltás.-Te meg mi a francot művelsz itt te szaros kölyök?
-Öhm...nézze Mr.Wilmer, fogalmam sincs mi történhetett...kérem, ne rúgjon ki!-könyörgött.
-Ezzel elkéstél,fiam! Ki.Vagy.Rúgva!-ordított torkaszakadtából.-Azt a kis cafkát pedig takarítsák ki az étteremből.Most!
-Kit neveztél te cafkának?-indultam meg felé agresszívan, öklömet feltartva, amikor egy hatalmas tenyér rögvest megállított.-Mi a franc?Stewart! Fejezd be!
-Azt hiszem, ideje mennünk Miss.Croman.-húzott el az ajtó felé.
-De hát ez a barom lecafkázott!-tiltakoztam.
-Biztonságiak!-kiáltott az étterem tulajdonos.-Vigyék ki innen ezt a hibbant libát! Ezennel ki van tiltva ebből a helyiségből! És most takarodjon!- mutatott a kijárat felé.
-Jól van! Amúgy is az egész hely egy szarkupac! Szopjátok ki a hatalmas fa...-mondatomat nem fejezhettem be, újdonsült testőröm ugyanis könnyedén feldobott jobb vállára.-Hé, Stew'! Tegyél le!-hisztiztem, deltás hátán dörömbölve.

-Az a fickó egy barom volt.-jegyeztem meg durcásan, a falnak támaszkodva.
-Értse meg Miss.Croman, hogy ilyet nem tehet. Főleg nem itt. És most kérem szálljon be a járműbe.
-Genna!-jegyeztem meg felháborodottan.-A nevem simán Genna! És előbb elszívom ezt joint-ot.-pöfékeltem.
-Micsoda? Tegye azt le! Most azonnal.-parancsolt rám.
-Nyugi már.Ez csak fű. Valahol már legalizálva van.-szívtam egy slukkot, amikor megpillantottam David-et.-Csao David! Na mizu?
-Kirúgtak...remélem örülsz. Hülye kurva.-jegyezte meg, majd búskomoran elsétált.
-Nem én vagyok a munkanélküli  Faszkalap.-adtam választ előbbi kijelentésére  majd skunk-omat elnyomva beszálltam a járműbe.-Olyan mintha egy szatír kocsijába ültem volna be.-viccelődtem.

*****

Unottan bámultam ki a limo sötétített ablakán, ajkaimat a markomba nyomva. Tudtam, hogy Stewart irtó mérges rám, az imént lerendezett "műsor" miatt. Végül erőt véve, kicsikartam magamból egy ártatlan kérdést.
-Hova megyünk?-kérdeztem halkan, számat továbbra is takarásban hagyva.
-Csak a Starbucks-ba.
-Starbucks? De hát az volt a Team Sguare-n is.-csodálkoztam el.
-Valóban, viszont mi most egy eldugottabb részre megyünk.
-Eldugott?
-Tudja...idejárnak a hírességek, hogy a rajongók és a paparazzik ne találjanak rájuk.
-Öhm...én mióta számítok hírességnek?
-Miss.Croman. Ön mindig is egy csillag volt, csak eddig még nem ragyogott elég erősen ahhoz, hogy mindenki megláthassa gyönyörű fényét.
A mellettem ülő férfi monológjától tátva maradtak ajkaim, szemeim pedig hatalmassá kerekedtek. Hogy hihet bennem egy olyan ember, aki alig fél napja ismer? Elmélkedésemnek azonban hirtelen félbeszakadt.- Úgy tűnik megérkeztünk Ms.Croman.-kukucskált ki a lehúzott ablakon.
-Genna!-förmedtem rá. Miért nem képes megjegyezni a nevem? Egy kibaszott szó.

*****

-Jöjjön.-kísért be Stewart, az ajtót megtartva.
-Kösz Stew'.-csaltam arcomra egy mosolyt.
-Ott hátul azt hiszem helyet is foglalhat. Ön mit parancsol?
-Csak egy erős feketét.

Belekortyolva forró kávémba a szinte üres helyiséget kémleltem, majd szembeötlött, hogy Stewart hozzá sem nyúlt italához.
-Várunk valakit?-nyögtem ki végül.
-Igen. De nézze, már itt is van!-ugrott fel, és azzal a lendülettel omlott bele egy vele azonos magasságú férfi ölelő karjaiba.-Hogy, s mint haver?-kérdezte önfeledten.
-Minden oké Arty!-Arty? Motyogtam magamban. Szóval így hívják a barátai. De akkor miért nem szólt a Stew' miatt?Agyaltam szemöldököm összeráncolva.
-Ő is veled van?-szólalt ismét meg Stewart.
-Igen. Hát Genna?
-Ott ül a boxunkban.-mutatott felém. Mégis ki van itt? Kit hozott el?Kérdésem nem maradt sokáig megválaszolatlanul:

-Hé Paul!-hangzott el egy mély, rekedtes kuncogás. Ismerős volt. Határozottan ismerős, majd mikor előbukkant az alak, minden érthetővé vált.-...Képzeld egy pasas a túlolda...-mondatát megszakította hirtelen elámulása.-Te?-kérdezte.
-Hé, Stew'! Ő meg mi a faszt keres itt?-pattantam fel erőteljesen, kezemmel az előttem álló alakra mutatva.
-Mi? Ti ismeritek egymást? De mégis honnan?-ámult el Stewart.
-Mármint úgy érted,hogy honnan ismerem Mr.Harold Seggfej Styles-t?