4.Fejezet

Tracy heroinnal a kezében illegett-billeget szinte öntudatlan állapotban. Az Extasy folyamatosan pörgött az agyában, teste tele volt élettel, kisebb rángógörcsei a tablettáknak volt betudható. A spangli amit út közben szívtam el, már éreztette hatását , így spontán, gondolkodás nélkül kezdtem el magyarázni a szintén bódult lánynak.
-Ho-hogy mi?
-He-ro-in.-taglalta el még egyszer.
-Ezt mégis honnan szerezted?-téptem ki kezéből az aprócska átlátszó tasakot.
-Hát Will-től. Mégis honnan. Blö.-öltötte ki rám nyelvét.
-Will mióta osztogatja a kokót csak úgy?
-Uram Isten Genna...lazulj már el...könyörgöm!-kérlelt ingerülten.
-Mi van veled? Jézusom...ugye nem szúrtad meg magad?!-kérdeztem aggódva, s egyre idegesebben.
-Mi? Ja nem...asszem...vagyis nem tudom...
-Mi az, hogy nem tudod?!
-Nyugi már! Will azt mondta, hogy nem is érzek majd semmit.-nyugtatott meg.
-Micsoda? Will itt járt?
-Igen, de nyugi nem a te ágyadba csináltuk!-mosolyodott el pimaszul.
-Úr Isten...-fogtam meg homlokom.-Mutasd a kezed!-parancsoltam rá.
-Nem!-húzódzkodott el érintésemtől.
-Trac'! Mutasd a kezed!-szorítottam meg csuklóját. A beszedett Eky-nek köszönhetően testét még ő maga sem volt képes kontrollálni, így sokkal könnyebben pillanthattam rá alkarjára.- Jézusom Tracy.-motyogtam ijedten.
-Mi van?-kérdezett sértődötten.
-Megbeszéltük, hogy ezt nem. Ezt soha nem tesszük meg. Tudod milyen nehéz leszokni a narkóról? Az ilyen szar LSD-k, meg joint-ok is gondot okoznak. Gondolkozz már kérlek!
-Ugyan már Genn'! Te is ugyan ilyen vagy, ne próbáld meg magad másnak beállítani!-hadonászott sebes karjával.
Igaza volt. ugyan ilyen vagyok én is. Nem véletlen ő a legjobb barátnőm. Mindig is megértettük egymást. Az anyja halála után pedig még inkább.
-Igazad van, sajnálom.-böktem ki végül, majd leültem a kanapéra. -Legalább védekeztetek?
-Ha egy üres szemetes zsák annak számít, akkor igen.
-Mi?! Fuuuuuj!
-Mi van? Tiszta volt.- magyarázkodott.
-Tiszta mi? Olyan amilyen te soha sem leszel.-kacsintottam rá, hatalmas vigyorral arcomon.

*****

-Szóval ő Stella. Hmm...jó bőrnek tűnik.-jegyezte meg Tracy, miután elmeséltem neki az egész Stella-ügyet.
-Hát fogalmazhatunk így is...-kuncogtam el magam.
-Akkor te most leszbi vagy?
-Ajj Trac'...NEM! Vagy is nem tudom. Igazándiból fogalmam sincs, hogy mi vagyok.-bizonytalankodtam a park szélén álló ping-pong asztalon feküdve.
-Lehet biszex. Sőt tuti, hogy biszex, elvégre a pasiktól sem undorodsz...-jelentette ki, majd szívott egy slukkot cigarettájából.
-Will mióta számít pasinak? Elvégre mindig seggbe akarja...-fordultam felé nevetésemet visszafojtva.
-És tényleg!-adott választ mély, öblös kacajjal.
-Csak tudod...-kezdtem hozzá.-mostanában nincs senki, aki úgy megfogna mint Stella.
-Miért midet fogta meg?-pimaszkodott.
-Fogd be!-ütöttem mellkason.-Tudod hogy értem.
-Hm.-adott semleges választ.-Hát nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én most elhúzok brunyálni.-tápászkodott fel.
-Vigyázz nehogy picsán csípjen egy katica.
-Ha-ha. Hát képzeld, engem igen is szeretnek a katicák.-hangoztatta bagóval a szájában.

Már épp elindultam volna én is, mikor megcsörrent a mobilom.
*Ismeretlen szám*
-Hallo?-szóltam bele bizonytalanul.
-Jó napot! Ön Genna Croman?
-Igen. Ki keres?
-Bizonyára az ön fotósorozatát küldte el hozzám Stella Mckenzie.
-Mi van? Hogy érti azt, hogy elküldte? Én azt hittem, hogy az csak ilyen kis szar fotózás lesz, semmi komoly. De mégis ki maga?
-Valóban egy egyszerű fotózásnak indult, de Miss. Mckenzie úgy vélte, az acht fotókat érdemes elküldeni portfólióként.
-De mégis hová? És ki maga? Válaszoljon basszameg!-förmedtem rá a készülékre.
-Tudja az IMG modellügynökségnél nem díjazzuk az e fajta viselkedési formát...
-IMGmi?-vágtam a szavába.
-IMG modellügynökség. A holnapi napra hivatalos egy megbeszélésre.A Times Square "Palace"-nál fogja várni Önt az egyik kollégám.
-Hogy hol? Maga meghibbant?!-háborodtam fel.
-10-re legyen itt. Viszont hallásra.-hallgatott el a hang a telefon túloldaláról.
-Halo. Ha-lo!Feleljen basszameg!-kiabáltam a néma készüléknek.
-Na haló.-ért vissza Tracy.-Öhm Genna... az sima cigi volt, szóval miért ordibálsz a telefonoddal?
-Mert valami szar modellügynökség vagy mi, felhívott, hogy menjek holnap ...be.
-Ez most komoly?-kúszott oda mellém.
-Hát, ja. Illetve nem tudom.
-De hogy-hogy behívtak?
-Stella elküldte a fotóimat.
-A leszbi-prospektust?- vigyorgott..És elmész?-folytatta.
-Dehogy is!-tiltakoztam.
-Miért?- mi'jó lenne már ha modellkednél.-emelte szájához ismét staubját.
-Hát...mondjuk találkozhatnék Stellával.
-Na látod!-jelentett ki cigarettáját a ping-pong asztal szélén elnyomva, füstöt pöfékelve. -Adsz még egy szálat?
-Itt van.-nyújtottam felé a dobozt, a semmibe meredve.

*****

Megkergülve rohangáltam fel-alá a Time Square-nél, fejemben megannyi gondolat cikázott főként Stella-ról. Ott lesz vajon? Mit fog viselni? Együtt van még Jaime-vel? Gondolataimat egy nekem ütköző férfi szakította meg:
-Hé! Figyelj már oda! Barom...-ordítottam felháborodva.-Na szóval. Time Square-Palace. Palace. A Time Square meg van, már csak a Palace hiányzik. De hol az a kurva Palace?-agyaltam hangosan, kezemben egy térképpel.-Na jó. Nem érdekel, farkas éhes vagyok. Elhúzok enni valamit. Na tessék egy McDonald's, még hozzá nem is messze. Remek.- pásztáztam végig a térképet.

Pár perc kóválygás után megpillantottam a Mc logót.
-Köszönöm Istenem.-tettem össze tenyereimet, majd megtoltam a két-ajtós bejáratot.

- Szia. Mit adhatok?- tette fel a kérdést unottan egy kamasz a pult mögül.
-Öhm...szia. Egy 2 sajtburgert, a kis krumplit és egy kólát kérek.
-Még valamit?
-Nem kösz.
-Rendben, 7 dollár 85 centet kérek.
-Mennyit? Az nem lehet! Hogy a francban kérhetnek el ennyit?-förmedtem rá a srácra.
-É-én nem tudom...nem én szabom meg az árakat.-húzódott el.
-Tudjátok mit? Basszátok meg a kurva sajtburgeretek, meg ezt a szart is!- csaptam szét a pulton álló fánk alakú bábot.
Hatalmas haragom az egész étterem figyelmét felkeltette, az emberek suttogtak, mutogattak.
-Bekaphatjátok mindannyian a farkam!-ordítottam, miközben ujjaimmal is kifejeztem "nem tetszésem".

Monológom bejezte után megfordultam, s abban a pillanatban neki ütköztem egy hatalmas, öltönyös férfinak.
-Hé haver tűnj az utamból!-jelentettem ki sértődötten.- Mi van? Nem hallasz?-kezdtem el szitkozódni.- Na jó. Nincs nekem erre időm.- szólaltam fel, majd kikerültem az alakot, ám egyszer csak egy erős fogást éreztem a csuklómon. -Hé! Mit művelsz?-pillantottam rá a kezemet megragadó illetőre.
-Ezt itt hagytad.-felelte egy krapek, McDonald's-os zacskót lóbálva.
-M-mi ez?
-Kifizettem a kajádat. Már ha nem baj. Tényleg egy kész rablás, az ami itt folyik.-jelentette ki, arcán egy kósza mosollyal.
Csak akkor néztem meg alaposabban a pasast. Magas volt. Irtó magas. Fejéről göndör fürtök omlottak le arcába, így adva keretet annak. Hatalmas zöld szemeivel pedig megállás nélkül engem kémlelt.
-Harry vagyok. Harry Styles.-nyújtotta ki felém óriási tenyerét.