2.Fejezet

Talán a pillanatnyi ijedség vagy talán a még szervezetemben tomboló drog mennyiség miatt, de visszakérdeztem:
-T-tessék?
-Azt kérdeztem, hogy érdekel-e a modellkedés.-ismételte meg mondatát.
Hirtelen elkacagtam magam.Élesen rámosolyogva megnyaltam felső fogsorom, pillantásom szinte ölni tudott volna, mégis volt benne némi kacérság.
-Már hogy érdekelne?-szögeztem neki a kérdést, gúnyos mosollyal az arcomon.- Úgy nézek ki mint valami két lábon járó fogas? Vagy egy próbababa?
-Genna, szerintem...-szakított meg Tracy apró rémülettel arcán, amire én tudomást sem véve folytattam.- Olyan csajnak tűnök, aki mindent eltűrve szopik egy kis munkáért?-folytattam egyre gúnyosabban.
-Genna,kérlek...-szólalt fel Tracy egyre nagyobb félelemmel.
-Trac' kérlek!-mondtam megálljt ismét barátnőmnek.-Mert képzeld kurvára nem vagyok olyan. Úgy hogy te és a hülye kis modellügynökséged is bekaphatjátok a méretes bránerem!-monológomat egy kétkezi bemutatással koronáztam meg, célom viszont nem értem el. Az alak továbbra is szótlanul tornyosodott fölém.
-Ha eljössz holnapi 8.30-as fotózásra, adok anyagot és még be is juttatlak titeket.-jelentette ki a legnagyobb nyugodtsággal  idegesség jelét még csak nem is mutatva.
Tracy-vel kérdően tanulmányoztuk a fekete férfit, majd egyszer csak odafordult hozzám, ezzel megszakítva elmélkedésem:
-Figyu. Nem lesz semmi bajod ha holnap elmész pár kép erejéig. Kééérlek. Ma úgy is a kedvenc DJ-nk van.-nézett fel rám a hatalmas szempár.
-Tracy.-sóhajtottam.-Hogy mennék el egy fél kilences fotózásra, ha normális esetben akkor fekszünk le.Na??-bámultam rá kérdőn.
-Genna kérlek. Széttépted a csizmám, szóval ennyivel azért jössz nekem!-győzködött.
Pár percig bámultam magam elé.Hol a földet néztem, hol Tracy tönkrement lábbelijét. Majd egyszer csak felnyögtem:
-Mid van?

*****

Nyolc harminc. Nyolc harminc. De hát nyolc harmincöt van!-szitkozódtam magamban útban a stúdió felé. Ellépdelt fekete Converse csukám és kopott tréningem egy hajléktalanra emlékeztethette az embereket, de én ezzel mit sem törődtem.

-Úgy tűnik valakinek nem túl jó az idő érzéke.-jegyezte meg egy magas hölgy gúnyosan.
-Öhm...csak nem tudtam,hogy mit vegyek fel.-kerestem hirtelen kifogást a késésem végett.
-Így hát végül csövesnek öltöztél?-jegyezte meg egy másik kliens szarkasztikus mosollyal a képén.
Hülye libák.-jegyeztem meg magamban,grimaszoltam egyet,majd leültem a smink-tükör elé.
-Szabadna a kapucnit?-kérdezte meg a hölgy, s közben szemeivel rám majd a hajamat fedő ruházatra tekintett.
-Öhm...persze.-válaszoltam, s közben lehajtottam a darabot.
-Jé,úgy látszik a hobó nem csak öltözködési tanácsokat kért. Hajban is rájuk ütött.-erre a kijelentésre a szoba összes modellje hangos nevetésbe kezdett.
Élesen mosolyogva szemeztem magammal,a tükörbe pillantva,megnyaltam felső fogsorom,s hagytam hogy a fodrász babrálja a fejemen lévő hajzuhatagomat.

-Készen állnak a hölgyek?-kiáltott fel a fotós, Stella.-Remeek. Okéé. Úgy-úgy. Ne! Te ide állj.-vezényelt szavait megnyújtva.Már akkor látszott rajta,hogy tehetős fotós,csupa méreg drága holmi ékesítette ugyan csak nyúlánk alakját, nyakig érő, mégis elegáns éj-fekete haja kifejezetten nőiessé tette, s karcsúsította gyönyörű nyakát.Küllemét két fényesen csillogó szeme tetté még vonzóbbá.Csodálatos látvány volt.

Elkattan pár fotó,Stella közben folyamatosan koordinált bennünket.Olykor kezeivel, olykor dallamosan csengő szavaival.

Már 3-4 órája lehettünk bent a műteremben, mikor Stella megszólalt:
-Rendben hölgyek, majd értesítem önöket minél hamarabb. Addig is sok sikert.
Rápillantottam az előttem álló asszonyra,dús ajkamba beleharaptam és csak figyeltem ahogy beszél,ahogy mozog a szája.
-Önt is.-vetett rám egy csábos pillantást.
-Öhm...rendben.Köszönöm.-vágtam egy kínos mosolyt.Nem tudtam mi van velem.Ez a nő egyszerűen elkápráztat.Mellette nem tudok lélegezni,vagy csupán csak koncentrálni.Egyszerűen megbabonázott,úgy ahogy van.Majd megindultam gondolatok száza cikázott fejeben, s vállát megbökve kérdeztem:
-Mondja csak! Acht fotózást is vállal?