14.Fejezet

Jól érzed magad, ugye? Elszívtad az egész szálat, most már ellazulhatsz. Mindent kizárhatsz, csak te vagy. Te vagy, Genna. A lábaid már nem is fájnak, ugye? Az Aspirin is mindjárt hat...csak pár perc. Kopogtak, nem hallod? Menj, és nyiss ajtót.Nem lesz baj ígérem. Nem bánthat többé téged senki. Meg tudod magadat védeni. Genna, hallasz?

*****

Gondolataim mintha csak egy másik univerzumba repítettek volna. Szédültem, mélységesen szédültem. Kezemben serpenyőmmel indultam meg macskajárásban a vastag, fémborítású ajtó felé, a gombóc a torkomban megállás nélkül nőtt.
- Eressz már be, Genna! - dörömbölt a bejáraton.
Ujjaimmal kitapogattam a zárat, szememmel megállás nélkül a hatalmas vasdarabot kémleltem, mely az idegen folytonos csapásaitól zakatolt. A kulcs elfordult, kattant a zár. Mostantól szabad bejárása volt a férfinak. Lassan, megfontoltan nyitottam ajtót, de nem találtam senkit. Eltűnt.
- K-ki az? - szökött ki pár szó dadogva rebegő ajkaim közül. Másodpercek teltek el, de senki nem volt ott, az alaknak hűlt helye sem volt. Megfontolt léptekkel indultam meg a lépcsőház átkutatására, a lépés-érzékelő lámpák sorra oltódtak fel.
- Hol vagy? Mutasd magad bazd meg! - sikoltottam, arcomon könnyek csordultak végig. - Fejezd be! Megkeseríted az életem! - testemmel a roskatag falnak dőltem, melyről vakolat darabkák hullottak alá. Féltem. Rettentően féltem. Legutóbb Hank "merényleténél" éreztem ugyan ezt a dermesztő nyugtalanságot. Talán ő volt az? Utánam jött? Meg fog ölni? Gondolni sem tudtam arra, milyen módon képes leszámolni velem.

Elmélkedésemet a bejárati ajtó fülsüketítő kattanása szakította meg. Valaki a lakásomban tartózkodik, és nem én vagyok az. Idegességtől remegő lábaim majd' cserben hagytak, mikor erőt véve magamon felkeltem, s apró léptekkel közelítettem a szobát. Sarkam kopogása előre jelezte jöttömet, az egész lépcsőház visszhangzott lépteim nyomán. Megálltam a hatalmas fémdarab előtt. Be megyek. Betérek Hank-hez, aki nagy valószínűséggel megöl. Magányosan, bedrogozva fogok meghalni. Nem éppen egy "Happy End". Ujjaimmal határozottan markoltam rá az aprócska fémkilincsre, "fegyveremet" fejem fölé emeltem, s akár egy betörő, úgy nyitotta be a lakásba.
- Hello, Genna! - hangzott el az alak szájából a mondat. Férfi. Tehát férfi akart rám törni, s kitudja mit művelni velem...de olyan ismerős a hang. Mindegy. Szemeimet összeszorítva csaptam le üldözőmre, s lettem hirtelen prédából ragadozó. Másodpercekkel később meghallatom a puffanást, melytől pulzusom lelassult, én pedig megnyugodtam. Megfeszült testem lassan ellazult, szemeim kinyíltak. Végre láthattam, szembe nézhettem Hank-el. Bárcsak ő lett volna az...

- Úr Isten, Louis!-kiáltottam el magam, kezem ügyéből elhajítva a kissé meghorpadt fémdarabot, majd a földön heverő fiúnak estem. - Louis, válaszolj kérlek! Minden rendben? - pofozgattam.
- Úgy látszik, te sem szereted a meglepetéseket. - emelte meg tarkóját, bal kezével fejéhez kapott.
- Mi a frászt művelsz? Miért ijesztgetsz?
- Hát a vacsora...
- De azt hittem lent vársz! - ütöttem mellkason, amelytől felnyögött, szemei kiguvadtak. - Bocsi.
- Mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy ilyen paranoiás vagy.
- Nem is vagyok! - hazudtam, majd a horpadt edényre pillantottam, s kezem ügyébe vettem. - Minden esetre meg kell, hogy jegyezzem, elég kemény fejed van. - viccelődtem, majd feltápászkodtam, térdeim vöröslöttek. Louis szemei láthatóan megakadtak ruházatomon.
- Wao, Genna. Irtó dögös vagy. - nyögött fel.
- Hát igazándiból ez nem igazán az én stílusom, de egyszer élünk, nem?
Vagy amíg nem öl meg Hank - futott át agyamon.
- Nincs jeged? Vagy valami hideg cuccod, ami egy kicsit is, de csillapítaná a fájdalmat?
- Hát...szerintem segítene ha odanyomnád az ajtóhoz.
- Nagyon vicces vagy, Genna! Lehet, hogy agyrázkódásom van! - tápászkodott fel.
- Az, persze...agyrázkódás. Na gyere, keresünk valamit az ágy alatt. - mosolyodtam el.
- Az ágy alatt? - andalgott utánam.
- Ahha, ma már egy párszor szerencsét hozott.

*****

- Miért viselsz szemüveget? - nyomta fejének a hideg ruhadarabot, tele jéggel.
- Mindegy.
- Szívtál? Genna...a város egyik legelőkelőbb helyére megyünk. Nem ülhetsz szemüvegben egész este.
- Ki mondja? - háborodtam fel.
- Én mondom, és az etikett. Na, mutasd magad...biztos nem olyan szörnyű. - nyúlt óriási tenyerével arcom felé, majd levette a szemüveget. - Nem olyan feltűnő. Majd azt mondjuk, hogy allergiás vagy a szemcseppedre.
- Nagyon megy ez neked.
- Csak jól improvizálok.
- Vagy úgy...szóval azt mondod, hogy nem csaltad még meg a barátnődet, ha? - mosolyodtam el, amire ő is fogat villantott.

- Kész vagy?
- Kész. Hogy festek? - fordultam meg magam körül, majd Louis-ra pillantottam.
- Eszméletlenül, Genna. Eszméletlenül.
- Jó, vagy rossz értelemben? - fontam össze ujjaimat a válaszra várva.
- Genna. - lépett hozzám, ekkor vettem észre, hogy férfi létére nem is olyan magas. - Gyönyörű vagy, hidd el. Harold is így fogja gondolni, ebben biztos vagyok. - mosolyodott el.
- Huh. - fújtattam. - Akkor jó. Remélem jó pasi lesz, nem a semmiért öltöztem A.H.-nek. - nevettük el magunkat mind a ketten, majd elindultunk a limuzin felé.
- Amúgy hogy értetted azt, hogy rossz értelemben eszméletlenül?
- Drogozz be, és idd le magad segg részegre. Akkor megtudod.

*****

- Kicsit félek. - mukkantam meg idegesen. - Mi lesz, ha nem tetszek neki?
- Bízz bennem, Genna. - simította meg bal kezével hátamat, majd ajtót nyitott.
- Ha te mondod. - vetettem rá egy kósza mosolyt, s a járműben helyet foglaló utasokra pillantottam. Elállt a lélegzetem.
- Styles! - üvöltöttem el magam.
- Genna?
- Nahát, ismeritek egymást? - derült Louis.
- Naná, hogy ismerjük, vagy is mondhatni. Harry, beszélhetnénk négyszemközt? - legyintettem neki, s szótlanul kirángattam a kocsiból.
- Úgy tűnik, itt meg van a szikra. - lépet be Louis a járgányba.


- Te meg mit keresel itt? - vonszoltam be egy sötét sikátorba.
- Én csak el jöttem egy vakrandira. Inkább vakultam volna meg. - jelentette ki csípőre tett kezekkel.
- Segíthetek, ha szeretnéd.
- Nagyon vicces vagy. Érdekes, amikor az úton hevertél tehetetlenül akkor nem voltál ilyen tréfás kedvedben.
- Ezt ne merd még egyszer felhozni! - estem neki, ujjammal mellkason böktem. Azt az estét örökre ki akartam törölni emlékeimből, már bánom, hogy annyit könyörögtem Stewart-nak csak, hogy elmondja a történteket.
- Nem értem, mi a bajod! Te hisztizel mindig, mindenért. Elvonási tüneteid vannak, vagy mi van veled? - szavait tátott szájjal hallgattam végig. - De ez most nem is érdekes. Legalább a  ma estét bírjuk ki.
- Figyelj Harry. Nem tudom, hogy neked hogy telt a napod, de én keményen dolgoztam. Nincs nekem erre se időm, se kedvem. Inkább felmegyek és...
- ...és beszívsz? Leiszod magad? - dőlt jobbkezével a falnak, tenyere a fejem fölött pihent. - Mindezt egyedül? - utolsó mondata mélységesen megrázott. Nem szabad egyedül maradnom, főleg nem ilyen állapotban.
- Mit izgat az téged, hogy én mit csinálok, és kivel?
- Látod azt a lányt, ott a kocsiban? Ő Eleanor...
- Louis barátnője, tudom. - vágtam szavába.
- Igen. Én hoztam őket össze, így Louis a mai napig úgy érzi, hogy az adósom.
- Mert Louis puhány. - tettem szemrehányó megjegyzést.
- Genna!
- Jó, befejeztem! - bámultam rá karba tett kezekkel.
- Csak egy estéről lenne szó. Viseljük el egymást. - hajolt közelebb, ajkaink majdnem összértek. - Lou' kedvéért.
- De csakis Louis miatt. -löktem el magamtól, majd elindultam a jármű felé.
- Genna!
- Hm? - pillantottam hátra, vállam felett.
- Nagyon csinos vagy.
- Te meg... - hezitáltam.
- Igen? - mosolyodott el.
- Te meg nyald ki a seggem!



El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy itt vagytok nekem!:)
Nem tudtam vasárnapig várni a résszel, így ma megírtam. Bár ezt sem érzem olyan jónak, de remélem, nektek azért tetszeni fog!:))
Olvassátok, véleményezzétek! PusziXx