És én ezt magamhoz vettem.
*****
Tágra nyílt szemekkel bámultam a tőlem pár méterre álló hölgyet. Stella volt az. Már egy ideje nem láttam, pontosabban az együtt töltött romantikus fotózásunk óta. Hirtelen a Stella iránti érzelmeim ismét a felszínre törtek. Ugyanaz a csinos, elbűvölő hölgy volt, mint ahogy emlékeztem.
- Genna. Minden oké? - rázta meg gyengéden kézfejemet Louis. - Mégis mit bámulsz annyira? - pillantott át vállán, s tekintett végig az épp menni készülő Stella-n.
- Csak egy perc. - húztam ki karomat tenyere fogságából, majd kissé támolyogva, de megindultam a nő felé.
Lépteim során megannyi gondolat cikázott fejemben. Mi van, ha meg se ismer? Elvégre mikor legutóbb találkoztunk úgy festettem, akár egy hajléktalan. Még gúnynevet is kaptam. Csöves-Genna.
Lassan, de biztosan közelítettem meg, a már az ajtóban álló hölgyet, mígnem teljesen mögötte termettem. Kissé alacsonyabb volt nálam, főleg most, hogy magassarkúban tipegtem. Mély lélegzetet véve húnytam le szemeimet, majd nyitottam ki ismét. Még mindig előttem állt, nem csak illúzió volt.
Remegő kézzel nyúltam vékonyka válla után, melyet egy könnyed blézer fedett takarásba, majd végigsimítottam rajta.
- Stella. - böktem ki dadogva.
- Genna? - Pillantott át jobb vállán. - El se hiszem! Hogy vagy? És egyáltalán mit csinálsz Londonban? - mosolyodott el, s megsimította felkaromat.
- Öhm...Remekül! Egy fotózás miatt jöttem ide. Ja, és kösz, hogy elküldted Alyson-nak az anyagot. Tényleg...Nagyon kösz. Kurva jó. - motyogtam értetlenül, elvörösödött arccal.
- Ez csak természetes Genna. - dobta át ballonkabátját vállain. - Amúgy nagyon csinos vagy. Meg se ismertelek volna, ha nem jössz ide. Egyszerűen elbűvölő ez a ruha, tiszta Audrey Hepburn.
- Igen, igen...Hogy ki?
- Látom a humorérzéked még meg van. - kacagott fel. - És mondd csak. Kivel jöttél?
- Oh, csak pár barátommal, ott ülnek. - mutattam Harry-ék asztala felé. És te?
- Az ott nem a... - vizslatta végig az asztalnál ülő személyeket.
- Ő itt Jaime? - tekintettem az épület előtt álló férfire.
- Ki? Ja igen...Róla meg is feledkeztem. Nos, azt hiszem nekem menne...
- Ne menj! - förmedtem rá. - Kérlek. - zártam tenyereim fogságába hosszú, vékony ujjait. - Igyunk meg valamit. Múltkor visszautasítottál, többször nem élném túl. - néztem mélyen csillogó szemeibe, melyek visszatükrözték bús-komor tekintetemet.
- Tudod, Genna. Nagyon élveztem azt a fotózást, de ennyi. Nem létesítek különösebben sem érzelmi, sem szexuális kapcsolatot nőkkel. Még ha ilyen csinosak is, mint te.
- De mi van, ha én csak egy ártatlan mimóza-koktélt akarnék meginni, egy régi munkatárssal.
- Régi, Genna? Alig pár hete ismerjük egymást. - mosolyodott el, megadva magát. - Mondjuk egy italtól még senkinek sem esett semmi baja.
- Na látod! - villantottam egy kacér mosolyt.
- Viszont azt hiszem előbb szólni kéne Jaime-nek is. Csak egy perc.
- Várj! - hökkentem meg. - Majd én elintézem. - tartottam ki bal karomat, várva, hogy Stella belekaroljon.
- Hát, lássuk. - fogadta el gesztusomat, arcán széles mosollyal.
Kilépve a küszöbön, egy alacsony, pisze férfi lépett közelebb hozzánk, egyenesen Stella-t kémlelve. Öltönye sima, élére vasalt, pár szál haja jólfésült volt, s egyenesen Stella-t kémlelte. Közelebbről még nagyobb pojácának tűnt, mint az ajtóból. Odaérvén egyre feltűnőbben dagadtak ki lilás erei nyakán, végül megszólalt. - Stella, vagy öt percre várok már. Mit műveltél?
- Ma velem jön haza lúzer! - öltöttem ki rá nyelvemet bohókásan, Stella-t ezzel megnevettetve.
*****

Felkelt a nap. London kezdett ébredezni esti zsivaja után, a fiatalok haza mentek, esetleg megittak még egy italt, ahogy én, és Stella tettük. Már vagy egy órája folytattuk olykor-olykor flörtbe átmenő csevejünket, azon a helyen ahol Louis-t is megismertem. Gondoltam, ha egyszer bevált, mégegyszer miért ne?
- Calvin Klein? - köpte koktélját egyenesen a földre.
- Miért ismeri mindenki rajtam kívül? - kiáltottam el magam, italomat kissé kilötykölve.
- Genna, kiöntöd a...A sörödet? - vette kezébe az üveget. - Te most komolyan sört iszol?
- Most mi van? - hagytam ajkam felett egy aprócska hab-bajuszt. - Szeretem.
- Maradt egy kis. - mutatott szám felé.
- Mi? Egy kis mi? - dörgöltem arcomat, mind hiába, a hab rajta maradt.
- Várj, majd én elintézem. - mosolyodott el kacéran, majd közelebb hajolva ajkait felső ajkaimhoz tapasztotta, s lecsókolta a pimasz bajuszt.
Percekig kémleltük egymást, szinte farkasszemet nézve, amit kivételesen nem állt szándékomban megnyerni. Azt akartam, hogy sose szakadjon meg.
- Sz-szép munka. - nyögtem ki.
- Elemem a probléma megoldás. - kuncogott. - Mellesleg igazad volt. Ez a sör tényleg remek.
- Még kettőt. - mutattam ujjaimmal a férfi felé, ki szemét meresztve indult el a hűtőláda felé. - Mondd csak, nincs kedved megnézni a lakásomat? - Néztem mélyen Stella ragyogó szemeibe. - Csak, hogy lásd...
- De még mennyire! - szakította meg mondatom, kezében a két szomjoltóval.
- Kösz Nobu, írd a többihez! - fordultam az ázsiai férfihez, majd hónom alá kapva retikülömet, indultam el Stella kezét fogva a kijárat felé.
- Nobu? - suttogta, hajamba bújva.
- Ahha, így hívják.
- A nevem Stan. Stan! - ordította a férfi, kezében kávés kancsóval. - Hülye leszbik.
*****
A szoba sötétségben pihent, köszönhetően lehúzott, poros redőnyöknek. Belépve pizza-marihuána kombó illata csapta meg orrunkat, Stella ezt szóvá is tette.
- Mintha egy kamasszal randiznék. - pakolta le holmiját.
- Lényegében kamasz vagyok. - mosolyodtam el.
- Mi?
- Hé! Van még egy szelet! - emeltem fel a komód alatt heverő dobozt, benne a pizzaszelettel. - Felezünk?
- Felteszem nem volt becsukva. - lépett közelebb.
- Nem, nem volt. Egy este alatt mi történhet vele? - hajítottam le gyöngysoromat a kanapéra, az ételt Stella kezében hagyva.
- Te, Genna.
- Igen?
- Ez szerintem nem mai. - lökte el magától a bűzlő elemózsiát.
- Mutasd csak! - emeltem orromhoz. - Fujj! Hát ez volt olyan kurva büdös.
- Dobjuk ki! Dobjuk ki! - ordította.
- Máris! - közeledtem az ablak felé. - Gyere! - intettem Stella-nak.
- Mit művelsz? - dörgölte meg orrát. - Csak nem kiakarod hajítani?
- Pszt! Még meghallja az áldozat. - vihogtam.
- Genna ne! - nyúlt a doboz, s annak tartalma után, immár későn. Földet ért, egy kopaszodó férfi fején.
- Mi a'? A kurva anyátokat! - ordibált, magasba emelt ököllel!
- Bocs uram, de legalább most már nem kell parókát vennie! - adtam a pimasz választ, melyre Stella öblös kacajban tört ki.
- Te nem vagy normális! - fedte takarásba széles mosolyát.
- Ne, vedd el a kezed! Imádom a mosolyod. - húztam el az ablaktól, leültetve az ágy szélére.
Folyamatosan kémleltük egymás szempárját, néha belekortyolva innivalónkba. Ruhája pántja idő közben lecsúszott, blézere már a földön hevert. Rólam csupán a gyöngysorok hiányoztak.
- Kezemben egy sörrel, most már én is olyan kemény lány vagyok, mint te. - mukkant meg, italát megemelve.
- Nem, nem vagy. - vettem ki kezéből az üveget. - Megmutatom, milyen az, ha kemény vagy! - dobtam ki kezem ügyéből az itókát, majd egy érzéki csókkal hátraökleltem a széles franciaágyon.
*****

Az éjszaka, már ha a hajnali ötöt annak lehet nevezni, mozgalmasan telt. Stella kényeztetése életem egyik legnagyobb kihívása volt. Látni, ahogy orgazmusa végigsöpör egész testén, egyszerűen émelyítő volt. Örömet okozni neki, az egyik legjobb dolog volt, ami eddig történhetett velem.
Ő még az ágyban feküdt. Kócos fekete haja kószán terült szét bordós párnáján. Elszívva egy szál cigarettát, visszafeküdve mellé, könyökölve figyeltem bájos, tejfehér arcát. Lassan, egyenletesen lélegzett, mint aki még mélyen élvezi az álmok határtalan világát, de a szája sarkában húzódó mosoly elárulta, hogy egész mást forgat a fejében.
Szemei hirtelen kipattantak, majd egyenesen rám szegeződtek.
- Mondd csak! Téged nem idegesítene, ha téged bámulna két óriási, de megjegyzem gyönyörű szempár? - könyökölt fel, immár egy magasságban volt arcunk.
- Hmm had gondolkozzak. Nem, nem zavarna.
- Hát remélem a rumli se zavar, mert az este jókora kupit csináltunk. - mosolyodott el, végig vizslatva a szobát.
- Most az egyszer nem izgat. Egy tinédzser szobája milyen legyen? - fordultam hátamra, csupasz melleimet fedetlenül hagyva.
- Tényleg, mi ez a "kamasz vagyok", tinédzser szoba" mánia? - habogott, engem utánozva.
- Nem is így beszélek!- förmedtem rá buján.
- Tudod mire gondolok. - döntötte homlokát mellkasomra.
- Őszintén szólva fogalmam sincs. - vontam össze szemöldököm, ujjaimmal megemelve állát. - Elmagyaráznád?
Tátott szájjal bámult rám, ajkai rebegtek, szemében némi kétségbeesés jelent meg. Állát lassan kiszabadította ujjperceim fogságából, majd feltérdelt.
- Genna, te mégis hány éves vagy?
- Hogy én? Inkább te hány éves vagy!
- Én kérdeztem előbb! - pofozott meg egy tollpárnával.
- Aucs! - vonyítottam fel. - Tizenhét baszki! De miért olyan fontos ez?
- Tizenhét? - hökkent meg. - Csak tizenhét? - csúsztatta ki kezéből a könnyed párnát.
- Ahha. Miért? Mennyinek nézek ki? - vettem ajkaim közé egy szál cigarettát, folyamatosan Stella-t kémlelve, aki rohamos sebességgel rángatta magára királykék ruháját.
- Hát nem tizenhétnek az is biztos!
- Ezt hogy érted? - gyújtottam meg bagómat. - Te mennyi vagy?
- Huszonkilenc! - sikított rám. - Úr Isten. - kulcsolta össze tenyereit arca előtt.- Megrontottam egy kislányt.
- Mi? Milyen kislányt? - szaladt szám szélére egy kósza mosoly. - Akivel olyat csinálsz, mint mi egy fél órája, az már rég nem kislány.
- Hagyd abba! - tépte fel ruhája cipzárját, szemeiből könny csordult ki.
- Stella kérlek...
- Ne érj hozzám! - szakított félbe, s kezében tipegőivel, tört ki a hatalmas bejárati ajtón.
Száguldó léptekkel rohantam a hisztériázó nő után végig a folyosón, le egyenesen a lépcsőházban, majd végül ki az épület főbejáratáig.
Viszont Stella már nem volt sehol.
Iszonyatosan hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok nekem! Ti adtok értelmet unalmas perceimnek, hogy írjak. A komitokkal, a feliratkozásotokkal mind-mind örömet szereztek nekem. KÖSZÖNÖM!!<3
Ez rész úgy sikerült, ahogy.Tudom, jót/izgalmasat ígértem, nem tudom, hogy kinek mi izgalmas, remélem ez elviselhetőre sikerült.
Olvassátok, véleményezzétek!:)
PusziiXx