7.Fejezet

Tekintetemmel szinte ölni tudtam volna, többször is végig vizslattam az asztal másik végén álló személyt. Gondolatok százai cikáztak fejemben, ez a nap túl sok volt nekem. Tegnap óta nem ajándékoztam meg szervezetemet az LSD mámorító hatásával a mai megbeszélés miatt. Jó, tudom. Nem vagyok normális, de ki ő, hogy csak úgy elém toljon egy McDonald's-os zacskót " Ezt neked vettem!" címszóval? Minek néz engem? Hiába a kedves gesztus, ha az előadás módja egy kalap szar.-Gyökér.-szóltam el magam halkan.
-Gyökér? Én lennék a gyökér, mert adtam neked ételt? Vicces.-reagált flegmán undorító kijelentésemre.
-Bö. Én vagyok Harry Styles etetem az éhezőket. Jó fiú vagyok. Sosem verem ki.-produkáltam magam grimaszolva,  testemmel gesztikulálva.
-Mi van édes? Túl lőtted magad?-nevette el magát
-Hogy mit mondtál?-förmedtem rá.
-Azt kérdeztem, hogy TÚL.LŐTTED.MAGAD?-hajolt le hozzám, majd lassú tátogással magyarázott.
-Te rohadék! Én nem lövöm magam!- indultam meg felé aprócska öklömmel, ami hirtelen elveszett óriás tenyerében.- Engedj el!-kiabáltam, nyakamon lévő ereim szinte kidurrantak feszengésemben.
-Nini! A nyakadon keresztül még nem próbáltad magad szúrni? Egyszerűbbnek tűnik.-meredt rám, kezemet fogságban tartva.
-Engedj már el! E-ez fáj!-jajongtam.

Ennyi elég volt. Nem kellett többet mondanom, Harry-nek ez is betett. Már a puszta gondolat is kikészítette, hogy fájdalmat okozhatna egy nőnek. És most megtette.
-S-sajnálom. Nem akartalak bántani.-tolt el magától bűnbánóan, akár egy gyerek, akit életében először csapott meg az őszinte megbánás szele. Kézfejem rögvest elkezdett lilulni, ujjaim kissé eldeformálódtak.
-Na-nagyon fáj?-dadogta.
-Te nem vagy eszednél...-fordultam el sértődötten, egyenest a puccos kávézó bejárata felé, és azzal megindultam. Gyors lépteimnek Stewart állt utat.
-Genna mit művelsz?
-Elmegyek!
-De mégis hova? Genna! Ez egy veszélyes környék!
-Akkor mi a faszér' hoztál ide?-értetlenkedtem, majd magabiztosan kiléptem az ajtón.

*****

Esteledett. Se pénz, Se iratok nem voltak nálam, telefon szintúgy. Öklömet szorongatva könnycseppek kúsztak le arcomon. Talán kicsit el is érzékenyültem. Bántalmazóim közül ő volt az egyetlen aki röstellte is egy kicsit, hogy kezet emelt rám. -Nyámnyila.-csúszott ki a számon egy apró, gúnyos megjegyzés.-"Lehet, hogy nem kellet volna úgy nekiesnem"-fordult meg a fejemben a gondolat."Talán neki is nehéz napja volt"."De hogy meri azt állítani, hogy lövöm magam?"
Tracy és én sosem szúrtuk magunkat. Persze, minden más drog komoly szerepet játszott életünkben, de a heroin nem. Én személy szerint féltem a tűtől, apám ugyanis szúrta magát, így látván szőrnyű hatását, nem kértem belőle. Tracy pedig...Tracy-nek egy darázs fullánkja jut a fecskendőről az eszébe. Utálja a darazsakat. A múltkori kiadós adagot is eladtuk Will-nek, aki szíves örömest fogadta a "csekélyke" ajándékot.

A város lassan sötétségbe borult. Elmélkedésem hamar abba maradt, a hirtelen útvesztés miatt.Egy sikátor fogságába kerültem.-Hol a francban vagyok?-tanakodtam el.-Hahóó!-kiáltottam, hangom visszhangzott a kihalt környéken. Girhes macskák és patkányok halk motoszkálását hallottam a fekete némaságban, ami körülvett. Rémisztő volt. Nagyon rémisztő.-Hahóó! Van itt valaki?-hangzott el ismét. Bámultam a semmibe hatalmas magabiztossággal, magamat is átverve ezzel. Nagyon féltem. Életem során gyakran kerültem bajba a sötétséggel, s a benne zajló legális, törvénytelen ügyekkel. New York legveszélyesebb részén felnőve bármiféle késelésre, nemi erőszakra számíthattam, ami elől semmiféleképpen nem menekülhettem el. Mindig ott volt a sarkamban. Loholt utánam.

A kiutat keresgélvén mély morajlás ütötte meg fülemet.-K-ki van ott?- kaptam el fejemet hirtelen a nesz felé, hiábavalóan. "Biztos csak egy csótány" gondoltam.-Mi a szart keres itt ez a sok dobo...basszameg.-kiáltottam fel, majd egy hatalmas puffanást megelőzően zuhantam bele a dohos kacatok tömkelegébe.-Pfujj.-nyögtem fel, nyelvemet ki-be csapkodva, kínlódva a porral.
Bajlódásaimat követően ismét halk susmogásra lettem figyelmes.-Ki van ott? Hallak, úgyhogy válaszolj!-riadtam fel. A motoszkálás egyre hangosabb lett, s lassan zsivajjá nőtte ki magát. Szorongásomat a hirtelen felvillanó villanypózna vakító fénye mégtovább tetézte. A lomok fogságából kiszabadulván elindultam a ricsaj felé.-Ki van ott?Válaszolj bassza meg!-rikálcsoltam. Szívem egyre gyorsabban pumpálta a vért ki-be, tenyereim izzadtak, kezem remegett. Volt is miért.

*****

-Még mindig tartasz a sötétségtől, Genna.-lépett ki a sötétségből egy férfi. Arcát kapucni takarta, hangja mégis ismerős volt.
-Ki-ki vagy?-rebegtem.
-Már meg sem ismersz? Ezek szerint az sem ugrik be, hogy lógsz 100 gramm kokain árával.-suttogta mély, rekedtes hangjával.
-Hank?
Sok mindenkinek tartoztam pénz híján, de más drogdíler beérte azzal, ha testemmel fizetek. Kivéve Hank-et ő nem érte be ennyivel. Hatalmas drogfüggő volt. Ő igényelte azt a pénzt.
-Na mi van?-mégis megismersz? Mennyi pénz van nálad?
-Mondtam, hogy majd megadom.-tettem keresztbe karjaimat, az előttem álló, velem körülbelül egy magas alaktól kicsit sem félve.
-Már egy hónapja ezt szajkózod Genna!-ordított rám tág pupilláival.
-Nincs pénzem! Értsd meg!
-Akkor minek szívsz te kurva?-kevert le egy hatalmas pofont, mely hatására a járdaszegélyen kötöttem ki.-Faszomnak se kell a szétkúrt pinád te ribanc. Fizetsz, vagy kinyírlak!
-Várj még pár napot...kérlek. Megadom, ígérem!-könyörögtem torkom szakadtából.
-Nem hiszek neked Genna. Egy hazug ringyó vagy!

Feltápászkodva a mocsokból megfordultam, és nyomásnak eredtem. Bárhova, csak el innét.
-Hova futsz te szajha?-ordított utánam.
-Rohadj meg!-adtam választ megalázó kijelentésére.
Sprinteltem a végtelen hosszúságúnak tűnő, macskaköves utcán, ahogy csak lábaim bírták. Koszos arcomon lévő könnycseppeket a néhol felvillanó villanypóznák halvány fényei világították meg. A mögöttem loholó férfi szitkozódása lassan elhalkult, majd végleg megszűnt.Megmenekültem...ezúttal. Tudtam, hogy nem utoljára láttam. Hank kitartó, ha valami kell neki, azt bármi áron, de megszerzi, így volt mitől félnem. Lassacskán én is megálltam. tenyereimet kinyújtott térdeimre helyeztem, majd hangos szuszogással hajtottam le fejem. Pár másodpercnyi "pihenő" után egy aprócska pillantást vetettem árnyákomra, melyet egy deltás alak torzított el. Szemeim kigúvattak, s egy gyors pillantást vetvén megfordultam.
-Hova ilyen sietősen Genna?-ragadta meg felkaromat Hank.
-Engedj el!-kiáltottam.
-Nem megmondtam, hogy egy büdös kurva vagy?-motyogta.
-Kérlek Hank...hagyj békén. Holnap ígérem megadom.-csordultak le könnycseppjeim kipirosodott orcámon.
-Ezzel elkéstél Genna.-szorította meg karom, teljes fogságba tartva azt, majd egy hatalmas fecskendőt vett elő farzsebéből.
-Mi-mit akarsz azzal művelni?-dadogtam kétségbe esetten.
-Csak lenyugtatlak. Úgy is olyan feszült vagy mostanában.-krákogta, majd egy erőteljes mozdulattal kezemen kitüremkedő vénámba bökte a tűt.
-Au...bakk'er!-visítottam fel, szavaimat elharapva.
-Szép álmokat Genna.-suttogta fülembe mély, dörmögős hangján, majd belém adagolta az ismeretlen szert.

*****

A betonon szétterülve, vérző karral bámultam a semmibe. Az eső szakadt, mintha csak dézsából öntötték volna. Hank a távozásakor fecskendőt is magával vitte. Ezek szerint nem csak én használtam a tűt, más is igénybe vette már. A távolodó férfi lassacskán, de végleg eltűnt. Egyedül maradtam. Szemeimet már alig bírtam nyitva tartani, de tudtam, ha elalszok, nekem annyi. Éreztem, ahogy a gyilkos anyag lassan szétterjed az egész testemen, lebénítva azt. Én pedig...én lassan álomba szenderültem.

6.Fejezet

Kifelé menet az irodából, határozottan csaptam be az ajtót magam mögött, majd egyenesen Stewart felé vettem az irányt. A minimális séta közben számba vettem két darab rágógumit, s az erőteljes nyamnyogást követően hatalmas lufit fújtam belőlük, ami szinte fülsüketítő zajjal durrant ki.
-Kisasszony! Itt nem megengedett a rágógumizás.-oktatott ki egy idős férfi.
-Kuss tata!-fenyegettem meg a már szinte muzeális darabnak számító vén szivart, s azzal a lendülettel ráköptem a szétrágcsált anyagot. Odaérvén a nekem háttal álló magas férfihez, megböktem izmos vállát, amire hirtelen megfordult.
-Oh. Hogy ment a megbeszélés kisasszony?-kérdezte a legnagyobb alázatossággal.
-Hát Stew'.Azt kell, hogy  mondjam...alaposan rábasztunk!-jelentettem ki nyersen.
-Parancsol?
-...Ezentúl ugyanis, időnk 90 százalékát együtt kell töltenünk.-veregettem meg hatalmas vállait.
-Értem. Ez esetben kötelességem, hogy épségben hazakísérjem.
-Haza? Ilyenkor? Ne viccelj már Stew'!- ráncigáltam jobb karját, akár egy kisgyerek.-Menjünk el valahova! Korog a gyomrom! Ettől a szar megbeszéléstől farkaséhes lettem. Kéérlek!-pillantottam rá hatalmas szemekkel.
-Ahogy óhajtja.-adott választ, majd karját kitartva, nézett le rám.
-Szuper!-haraptam bele ajkaimba, majd gesztusát elfogadva markoltam bele az elém kitartott végtagba.

*****

A McDonald's ismét tömve volt, akár csak pár órával ezelőtt. Felfedeztem egy-két ismerős arcot még délelőttről.-Fujj...-gondoltam magamban, Miféle emberek töltik itt az egész napjukat? Blöö.-fintorogtam, amit Stewart is észrevett.
-Minden rendben van Miss.Croman?-kérdezte aggódóan.
-Genna. Csak Genna!-förmedtem rá, aprócska mosollyal az arcomon.
-Nos, Genna, ha nem haragszik most felkeresem az illemhelyet.
-Illemhely? Mármint a szaroldát?-kérdeztem értetlenül, melyre reakcióként csak egy fejbiccentést kaptam.-Addig is...én elmegyek rendelni.-tolattam hátra, hüvelykujjammal a kassza felé mutatva.

-Csáo!-léptem az előttem álló félénk fiúhoz.
-Szia. Mit adhatok?-kérdezte egyhangúan, kasszáját bámulva.
-Hmm...mondjuk téged!-jelentettem ki egyértelműen kacér mosollyal arcomon.
-Pa-parancsol?-vizslatott meghökkenve, tágra nyílt szemekkel.
-Jól hallottad édes.-haraptam bele telt ajkaimba, majd közelebb hajoltam hozzá.-Na mit szólsz?
-Én. Öhm. Nem hiszem.Vagyis...lehet, hogy kérhetek öt perc kimenőt csak elő...-mondatát egy heves csókkal szakítottam meg. Ajkaink szinte felfalták egymást. Turbékolásunk közben lassan feltérdeltem a pultra, majd leeresztett lábaimat lassan szétfeszítette az akkora már nagyon is önbizalommal teli krapek, keze egyre kényesebb helyekre tévedt. Az emberek lassacskán gyülekezni kezdtek, csak hogy lássák a szinte pornóba átmenő csókolózást. Bőrdzsekim már a földön hevert, partnerem inge pedig a sajtburgerek közé volt bedobva. Heves érzelem nyilvánításainknak azonban hirtelen vége szakadt.

-Daaavid!-hangzott el mögülünk egy erőteljes kiáltás.-Te meg mi a francot művelsz itt te szaros kölyök?
-Öhm...nézze Mr.Wilmer, fogalmam sincs mi történhetett...kérem, ne rúgjon ki!-könyörgött.
-Ezzel elkéstél,fiam! Ki.Vagy.Rúgva!-ordított torkaszakadtából.-Azt a kis cafkát pedig takarítsák ki az étteremből.Most!
-Kit neveztél te cafkának?-indultam meg felé agresszívan, öklömet feltartva, amikor egy hatalmas tenyér rögvest megállított.-Mi a franc?Stewart! Fejezd be!
-Azt hiszem, ideje mennünk Miss.Croman.-húzott el az ajtó felé.
-De hát ez a barom lecafkázott!-tiltakoztam.
-Biztonságiak!-kiáltott az étterem tulajdonos.-Vigyék ki innen ezt a hibbant libát! Ezennel ki van tiltva ebből a helyiségből! És most takarodjon!- mutatott a kijárat felé.
-Jól van! Amúgy is az egész hely egy szarkupac! Szopjátok ki a hatalmas fa...-mondatomat nem fejezhettem be, újdonsült testőröm ugyanis könnyedén feldobott jobb vállára.-Hé, Stew'! Tegyél le!-hisztiztem, deltás hátán dörömbölve.

-Az a fickó egy barom volt.-jegyeztem meg durcásan, a falnak támaszkodva.
-Értse meg Miss.Croman, hogy ilyet nem tehet. Főleg nem itt. És most kérem szálljon be a járműbe.
-Genna!-jegyeztem meg felháborodottan.-A nevem simán Genna! És előbb elszívom ezt joint-ot.-pöfékeltem.
-Micsoda? Tegye azt le! Most azonnal.-parancsolt rám.
-Nyugi már.Ez csak fű. Valahol már legalizálva van.-szívtam egy slukkot, amikor megpillantottam David-et.-Csao David! Na mizu?
-Kirúgtak...remélem örülsz. Hülye kurva.-jegyezte meg, majd búskomoran elsétált.
-Nem én vagyok a munkanélküli  Faszkalap.-adtam választ előbbi kijelentésére  majd skunk-omat elnyomva beszálltam a járműbe.-Olyan mintha egy szatír kocsijába ültem volna be.-viccelődtem.

*****

Unottan bámultam ki a limo sötétített ablakán, ajkaimat a markomba nyomva. Tudtam, hogy Stewart irtó mérges rám, az imént lerendezett "műsor" miatt. Végül erőt véve, kicsikartam magamból egy ártatlan kérdést.
-Hova megyünk?-kérdeztem halkan, számat továbbra is takarásban hagyva.
-Csak a Starbucks-ba.
-Starbucks? De hát az volt a Team Sguare-n is.-csodálkoztam el.
-Valóban, viszont mi most egy eldugottabb részre megyünk.
-Eldugott?
-Tudja...idejárnak a hírességek, hogy a rajongók és a paparazzik ne találjanak rájuk.
-Öhm...én mióta számítok hírességnek?
-Miss.Croman. Ön mindig is egy csillag volt, csak eddig még nem ragyogott elég erősen ahhoz, hogy mindenki megláthassa gyönyörű fényét.
A mellettem ülő férfi monológjától tátva maradtak ajkaim, szemeim pedig hatalmassá kerekedtek. Hogy hihet bennem egy olyan ember, aki alig fél napja ismer? Elmélkedésemnek azonban hirtelen félbeszakadt.- Úgy tűnik megérkeztünk Ms.Croman.-kukucskált ki a lehúzott ablakon.
-Genna!-förmedtem rá. Miért nem képes megjegyezni a nevem? Egy kibaszott szó.

*****

-Jöjjön.-kísért be Stewart, az ajtót megtartva.
-Kösz Stew'.-csaltam arcomra egy mosolyt.
-Ott hátul azt hiszem helyet is foglalhat. Ön mit parancsol?
-Csak egy erős feketét.

Belekortyolva forró kávémba a szinte üres helyiséget kémleltem, majd szembeötlött, hogy Stewart hozzá sem nyúlt italához.
-Várunk valakit?-nyögtem ki végül.
-Igen. De nézze, már itt is van!-ugrott fel, és azzal a lendülettel omlott bele egy vele azonos magasságú férfi ölelő karjaiba.-Hogy, s mint haver?-kérdezte önfeledten.
-Minden oké Arty!-Arty? Motyogtam magamban. Szóval így hívják a barátai. De akkor miért nem szólt a Stew' miatt?Agyaltam szemöldököm összeráncolva.
-Ő is veled van?-szólalt ismét meg Stewart.
-Igen. Hát Genna?
-Ott ül a boxunkban.-mutatott felém. Mégis ki van itt? Kit hozott el?Kérdésem nem maradt sokáig megválaszolatlanul:

-Hé Paul!-hangzott el egy mély, rekedtes kuncogás. Ismerős volt. Határozottan ismerős, majd mikor előbukkant az alak, minden érthetővé vált.-...Képzeld egy pasas a túlolda...-mondatát megszakította hirtelen elámulása.-Te?-kérdezte.
-Hé, Stew'! Ő meg mi a faszt keres itt?-pattantam fel erőteljesen, kezemmel az előttem álló alakra mutatva.
-Mi? Ti ismeritek egymást? De mégis honnan?-ámult el Stewart.
-Mármint úgy érted,hogy honnan ismerem Mr.Harold Seggfej Styles-t?

5.Fejezet

Értetlenül bámultam a fölém tornyosuló férfira. Pontosabban fiúra. Ki ő? És miért fizetett nekem? Hiába voltam  már
tisztával a nevével, semmit sem tudtam róla. És nem is akartam. Pár másodperces mélálkodás után végül felocsúdtam  s észrevettem, hogy keze változatlanul válaszomra vár. Hiába. Gyors pillantást vetve tenyerére, belekezdtem monológomba:
-Nem tudom kinek képzeled magad Harry, de engem ne merészelj semmiféle etiópiai csövesnek nézni, akinek fizetni kell a kajáját, mivel annyira csóró, hogy még arra sem telik neki.- jegyeztem meg nyersen.
-Öhm...én nem...-motyogta.
-Talán felsőbbrendűnek tartod magad?- vágtam szavába.- csak mert van egy testőröd? Ha?-közelítettem felé lassan, megfontoltam, ajkamba beleharapva.-Azért, mert van pénzed még nem érsz többet senkinél, főleg nem nálam.Fürtöske.-kacagtam el magam pimaszul.
-É-én egyáltalán nem úgy gondoltam! Nem tartom magam jobbnak senkinél.-dadogott.-Csak azt gondoltam...
-Te csak ne gondolj semmit, fürtös!-szóltam rá.- Ezt azért magammal viszem...-téptem ki kezéből a tasakot, beletúrtam, majd egy nagy adag sült krumplit tömtem a számba.-Na csőváz!-intettem búcsút.

Kifelé menet megalázóbbnál megalázóbb kommentek értek, mindenki engem bámult.
-Dugnálak ribanc!-hangzott el egy túlsúlyos, izzadt férfi szájából.
-Én is téged...el a picsába!- nyögtem vissza halkan, teli szájjal.

Kisebb útbaigazítás után megindultam a Time Swuare Palace felé. Mint kiderült, ott volt tőlem egy köpésnyire, talán az éhínség miatt vagy a még magamnak sem bevallott izgatottság miatt nem vettem észre. Kutyagolásom közben csak is az ingyen-kajára bírtam gondolni, és hogy több dohány marad így fűre.
-Szuper!-jegyeztem meg halkan. Elmélkedésem gyorsan abbamaradt, mikor megpillantottam egy feledtéb jól öltözött egyént a Palace-nál.
-Te vagy Stewart?- kérdeztem flegmán.
-Igen. Ha jól sejtem, akkor Ön pedig Genna Croman.-válaszolta katonásan.
-Hát akkor szevasz Stewart.-nyújtottam felé zsíros mancsomat.
-Üdvözlöm.-fogadta el gesztusom, majd egy pillantást vetve nedves tenyerére, méla undorral dörgölte bele drága öltönyébe.
- Akkor indulhatunk?-nyitotta ki az előttem parkoló limuzin ajtaját.
-De ugye nem fogsz elrabolni és megerőszakolni? Nekem a négerfasz kicsit kényelmetlen.- bohóckodtam szemtelenül, a pasas viszont egy árva kukkot sem felelt, szótlanul becsukta mögöttem az ajtót.

Negyed órányi dög unalmas utazás után, kitessékeltek a limoból, egészen a hatalmas, színpompás épületbe. Tátott szájjal bámultam végig a falakon, bútorokon, még a padlón is.-Anyáás.-ámúltam el.-Ebből mennyi crack-et lehetne venni. Hé, Stew'! Telefonálhatnék egyet?
-Hogyne.
-Mármint a te telóddal.-magyarázkodtam.
-O. Elnézést, tessék.-nyújtotta felém a készüléket.
-Kösz szépen.-Tracy számát bepötyögve morogtam magamban.-Hogy a francban működik ez a szar?
-Várjon.-kapta ki a kezemből Stewart.-Tessék.Már hívja is.
-Áá. Kösz.-adtam választ gesztusára.
-Cső Trac'.-szóltam bele a kagylóba.
-Na mizu? Milyenek a sznob kurvák? Hánytatta már meg valaki magát? Le kellet már valakit cumiznod? Kellet már pucsíta...
-Trac'!-szakítottam meg őrültebbnél őrültebb kérdéseit.-Itt egy pohár többet ér mint az egész kecóm.-suttogtam-Nagyon durva.
-Hát akkor meg mi a faszra vársz? Hozz el egy párat!-biztatott.
-Nem lehet...Egy nagydarab kövér nigga folyton a seggemben van. Olyan mintha megint lenne apám. Blöö.-jegyeztem meg undorodva.
-Hát...végül is az jó nem?-mosolygott a kagylóba.
-Fog be!-üvöltöttem rá, kissé bohókásan.-Na jó most leteszem. Be kell mennem valami Alyson Mahoney-hez. Biztos valami kényes, prűd picsa.
-Stellára is ugyanezt mondtad...És tessék. Úgy kinyalnád, mint maci a mézes csuprot.-vihogott bele a telefonba.
-Pofa be!-fenyegettem meg, majd letettem a mobilt.-Hé Stew'...-fordultam meg, de az alak már nem volt ott mögöttem. Köddé vált.-Ez meg hova a franba tűnt?-hablatyoltam.-Hát...akkor van egy új BlackBerry-m.

-Mrs.Mahoney mófogadja Önt.-szólt hozzám egy gebe, jól öltözött hölgy.
-Öhm...kösz...asszem.-makogtam, majd elindultam az üvegajtó felé, s bakancsommal erőteljesen berúgtam az ajtót.-Hello. Genna.-mutatkoztam be kezet nyújtva, a nő viszont a tenyeremen átnézve kezdett bele mondókájába:
-Nos, Ms. Croman. Láttam a Stella Mckenzie által készült fotósorozatát, és azt kell, hogy mondjam, hogy egyszerűen elbűvölő.
-Az fasza.-adtam hangot véleményemnek egyszerűen, tömören.
-Igen...fasza.Mondhatni. És tudja arra a döntésre jutottam, hogy szerződtetem magát.
-Na várjunk csak.-állítottam meg felháborodottan.-Nekem ebbe nincs beleszólásom vagy mi van?
-Természetesen van. Csak az senkit sem érdekel.
-Mi van? Hallja egyáltalán magát? Hogy a francba képzeli, hogy majd hagyom, hogy egy vén kurva dirigáljon nekem? El van

tévedve hölgyem.-vetettem magam le a fekete bőrkanapéra.
-Ez esetben a vén kurva egy milliárdos modellügynökség tulajdonosa, így igenis vannak elképzeléseim magával.
-Ja.Mert én úgy nézek ki, mint itt a legtöbb girhes tyúk?
-Nem.De ki mondta Önnek, hogy kifutó modell lenne?-mosolyodott el.
-Miért? Milyen van még? Neem...én biztos nem leszek ilyen gyökér pelenka reklámarc,aki tatáknak hirdeti az óriáspelust.-jelentettem ki, kezemmel gesztikulálva.
-Pelenka? Én inkább a Vogue címlapjára képzeltem el, mint sem gy Pampers-re, de ha akarja elintézhetem Önnek azt is.-kacagott fel pimaszul.
-Jól szórakozik mi?-haraptam bele ajkaimba -Csak azért mert egy analfabéta vagyok ebből a szaros divatból, még nem kéne lenéznie, mint ahogy itt mindenki teszi.-tettem keresztebe kezeimet sértődötten.
-Na akkor mit mond?
-Figyeljen. Nem tudom, hogy itt hogy működik, de az én életem kissé bonyolult ide...
-Igen, azt észrevettem.-jegyezte meg.
-...Úgy hogy nem tudom, hogy tetszene Önnek, ha az újságba egyszer csak megjelenne egy kép rólam, amint marihuánával a kezembe flangálok az utcán.
-Ide figyeljen.-hajolt közelebb hozzám.-Ha ennyire odavan a különböző tudatmódosító szerekért, akkor csinálja csak. De ne az utcán, a kamerák előtt vagy egyáltalán az emberek előtt...
-Na ide figyeljen!-vágtam bele szavába.
-Most én beszélek! Egy neveletlen, drogos kis hárpia vagy! Majd én beléd verem, hogy mi is az a tisztelet. Kell drog? Fogadd el a felkérést, és annyit vehetsz amennyit csak akarsz. Megegyeztünk?

Tátott szájjal kémleltem az előttem álló indulatos asszonyt, majd végül megszólaltam:
-Legyen.
-Jó kislány.-mosolyodott el, majd megveregette a vállamat.

4.Fejezet

Tracy heroinnal a kezében illegett-billeget szinte öntudatlan állapotban. Az Extasy folyamatosan pörgött az agyában, teste tele volt élettel, kisebb rángógörcsei a tablettáknak volt betudható. A spangli amit út közben szívtam el, már éreztette hatását , így spontán, gondolkodás nélkül kezdtem el magyarázni a szintén bódult lánynak.
-Ho-hogy mi?
-He-ro-in.-taglalta el még egyszer.
-Ezt mégis honnan szerezted?-téptem ki kezéből az aprócska átlátszó tasakot.
-Hát Will-től. Mégis honnan. Blö.-öltötte ki rám nyelvét.
-Will mióta osztogatja a kokót csak úgy?
-Uram Isten Genna...lazulj már el...könyörgöm!-kérlelt ingerülten.
-Mi van veled? Jézusom...ugye nem szúrtad meg magad?!-kérdeztem aggódva, s egyre idegesebben.
-Mi? Ja nem...asszem...vagyis nem tudom...
-Mi az, hogy nem tudod?!
-Nyugi már! Will azt mondta, hogy nem is érzek majd semmit.-nyugtatott meg.
-Micsoda? Will itt járt?
-Igen, de nyugi nem a te ágyadba csináltuk!-mosolyodott el pimaszul.
-Úr Isten...-fogtam meg homlokom.-Mutasd a kezed!-parancsoltam rá.
-Nem!-húzódzkodott el érintésemtől.
-Trac'! Mutasd a kezed!-szorítottam meg csuklóját. A beszedett Eky-nek köszönhetően testét még ő maga sem volt képes kontrollálni, így sokkal könnyebben pillanthattam rá alkarjára.- Jézusom Tracy.-motyogtam ijedten.
-Mi van?-kérdezett sértődötten.
-Megbeszéltük, hogy ezt nem. Ezt soha nem tesszük meg. Tudod milyen nehéz leszokni a narkóról? Az ilyen szar LSD-k, meg joint-ok is gondot okoznak. Gondolkozz már kérlek!
-Ugyan már Genn'! Te is ugyan ilyen vagy, ne próbáld meg magad másnak beállítani!-hadonászott sebes karjával.
Igaza volt. ugyan ilyen vagyok én is. Nem véletlen ő a legjobb barátnőm. Mindig is megértettük egymást. Az anyja halála után pedig még inkább.
-Igazad van, sajnálom.-böktem ki végül, majd leültem a kanapéra. -Legalább védekeztetek?
-Ha egy üres szemetes zsák annak számít, akkor igen.
-Mi?! Fuuuuuj!
-Mi van? Tiszta volt.- magyarázkodott.
-Tiszta mi? Olyan amilyen te soha sem leszel.-kacsintottam rá, hatalmas vigyorral arcomon.

*****

-Szóval ő Stella. Hmm...jó bőrnek tűnik.-jegyezte meg Tracy, miután elmeséltem neki az egész Stella-ügyet.
-Hát fogalmazhatunk így is...-kuncogtam el magam.
-Akkor te most leszbi vagy?
-Ajj Trac'...NEM! Vagy is nem tudom. Igazándiból fogalmam sincs, hogy mi vagyok.-bizonytalankodtam a park szélén álló ping-pong asztalon feküdve.
-Lehet biszex. Sőt tuti, hogy biszex, elvégre a pasiktól sem undorodsz...-jelentette ki, majd szívott egy slukkot cigarettájából.
-Will mióta számít pasinak? Elvégre mindig seggbe akarja...-fordultam felé nevetésemet visszafojtva.
-És tényleg!-adott választ mély, öblös kacajjal.
-Csak tudod...-kezdtem hozzá.-mostanában nincs senki, aki úgy megfogna mint Stella.
-Miért midet fogta meg?-pimaszkodott.
-Fogd be!-ütöttem mellkason.-Tudod hogy értem.
-Hm.-adott semleges választ.-Hát nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én most elhúzok brunyálni.-tápászkodott fel.
-Vigyázz nehogy picsán csípjen egy katica.
-Ha-ha. Hát képzeld, engem igen is szeretnek a katicák.-hangoztatta bagóval a szájában.

Már épp elindultam volna én is, mikor megcsörrent a mobilom.
*Ismeretlen szám*
-Hallo?-szóltam bele bizonytalanul.
-Jó napot! Ön Genna Croman?
-Igen. Ki keres?
-Bizonyára az ön fotósorozatát küldte el hozzám Stella Mckenzie.
-Mi van? Hogy érti azt, hogy elküldte? Én azt hittem, hogy az csak ilyen kis szar fotózás lesz, semmi komoly. De mégis ki maga?
-Valóban egy egyszerű fotózásnak indult, de Miss. Mckenzie úgy vélte, az acht fotókat érdemes elküldeni portfólióként.
-De mégis hová? És ki maga? Válaszoljon basszameg!-förmedtem rá a készülékre.
-Tudja az IMG modellügynökségnél nem díjazzuk az e fajta viselkedési formát...
-IMGmi?-vágtam a szavába.
-IMG modellügynökség. A holnapi napra hivatalos egy megbeszélésre.A Times Square "Palace"-nál fogja várni Önt az egyik kollégám.
-Hogy hol? Maga meghibbant?!-háborodtam fel.
-10-re legyen itt. Viszont hallásra.-hallgatott el a hang a telefon túloldaláról.
-Halo. Ha-lo!Feleljen basszameg!-kiabáltam a néma készüléknek.
-Na haló.-ért vissza Tracy.-Öhm Genna... az sima cigi volt, szóval miért ordibálsz a telefonoddal?
-Mert valami szar modellügynökség vagy mi, felhívott, hogy menjek holnap ...be.
-Ez most komoly?-kúszott oda mellém.
-Hát, ja. Illetve nem tudom.
-De hogy-hogy behívtak?
-Stella elküldte a fotóimat.
-A leszbi-prospektust?- vigyorgott..És elmész?-folytatta.
-Dehogy is!-tiltakoztam.
-Miért?- mi'jó lenne már ha modellkednél.-emelte szájához ismét staubját.
-Hát...mondjuk találkozhatnék Stellával.
-Na látod!-jelentett ki cigarettáját a ping-pong asztal szélén elnyomva, füstöt pöfékelve. -Adsz még egy szálat?
-Itt van.-nyújtottam felé a dobozt, a semmibe meredve.

*****

Megkergülve rohangáltam fel-alá a Time Square-nél, fejemben megannyi gondolat cikázott főként Stella-ról. Ott lesz vajon? Mit fog viselni? Együtt van még Jaime-vel? Gondolataimat egy nekem ütköző férfi szakította meg:
-Hé! Figyelj már oda! Barom...-ordítottam felháborodva.-Na szóval. Time Square-Palace. Palace. A Time Square meg van, már csak a Palace hiányzik. De hol az a kurva Palace?-agyaltam hangosan, kezemben egy térképpel.-Na jó. Nem érdekel, farkas éhes vagyok. Elhúzok enni valamit. Na tessék egy McDonald's, még hozzá nem is messze. Remek.- pásztáztam végig a térképet.

Pár perc kóválygás után megpillantottam a Mc logót.
-Köszönöm Istenem.-tettem össze tenyereimet, majd megtoltam a két-ajtós bejáratot.

- Szia. Mit adhatok?- tette fel a kérdést unottan egy kamasz a pult mögül.
-Öhm...szia. Egy 2 sajtburgert, a kis krumplit és egy kólát kérek.
-Még valamit?
-Nem kösz.
-Rendben, 7 dollár 85 centet kérek.
-Mennyit? Az nem lehet! Hogy a francban kérhetnek el ennyit?-förmedtem rá a srácra.
-É-én nem tudom...nem én szabom meg az árakat.-húzódott el.
-Tudjátok mit? Basszátok meg a kurva sajtburgeretek, meg ezt a szart is!- csaptam szét a pulton álló fánk alakú bábot.
Hatalmas haragom az egész étterem figyelmét felkeltette, az emberek suttogtak, mutogattak.
-Bekaphatjátok mindannyian a farkam!-ordítottam, miközben ujjaimmal is kifejeztem "nem tetszésem".

Monológom bejezte után megfordultam, s abban a pillanatban neki ütköztem egy hatalmas, öltönyös férfinak.
-Hé haver tűnj az utamból!-jelentettem ki sértődötten.- Mi van? Nem hallasz?-kezdtem el szitkozódni.- Na jó. Nincs nekem erre időm.- szólaltam fel, majd kikerültem az alakot, ám egyszer csak egy erős fogást éreztem a csuklómon. -Hé! Mit művelsz?-pillantottam rá a kezemet megragadó illetőre.
-Ezt itt hagytad.-felelte egy krapek, McDonald's-os zacskót lóbálva.
-M-mi ez?
-Kifizettem a kajádat. Már ha nem baj. Tényleg egy kész rablás, az ami itt folyik.-jelentette ki, arcán egy kósza mosollyal.
Csak akkor néztem meg alaposabban a pasast. Magas volt. Irtó magas. Fejéről göndör fürtök omlottak le arcába, így adva keretet annak. Hatalmas zöld szemeivel pedig megállás nélkül engem kémlelt.
-Harry vagyok. Harry Styles.-nyújtotta ki felém óriási tenyerét.

3.Fejezet

Tágra nyílt szemekkel bámult rám az előttem álló fess hölgy, majd másodpercek múltán egyszer csak megszólalt.
-P-parancsol?-kérdezte dadogva.
-Hát tudja..egész jól bánik azzal az izével...öhm...kamerával, én meg hát...mindig is ki akartam próbálni az e fajta "művészetet"...-gesztikuláltam kezeimmel.-és tudja...jó mókának tűnik.-motyogtam ajkaimat harapdálva, óriási szemekkel vizslatva Stellát.
-Hát persze.-jelentette ki végül enyhe mosollyal ajkain.

*****

-Hova üljek?Itt jó lesz?-tettem fel a kérdést kissé bizonytalanul,kényelmetlenül mocorogva a bordó kanapén.
-Igen, ott jó lesz.Tedd fel a lábaidat oda középre.-navigált Stella a kamerák mögül.-Kicsit csússz lentebb,de a kezeidet hagyd csak ott fent. Oké. Így tökéletes. Izgulsz?-kérdezte bohókásan.
-Nem.Vagyis nem tudom.Azt hittem egyszerűbb lesz.Őszintén szólva kicsit frusztráló a sok tükör és fény, ezenkívül szerintem a szomszéd háztömbből az a tata engem sasol. Ráadásul még fázok is...A bimbóimmal karcolni lehetne.-jegyeztem meg a legkevésbé sem nőiesen, akár egy kocsis.
-Várj...-szólt, s elkezdte babrálni a masinát.
Hamarosan halk kattogásokra lettem figyelmes.
-Mi ez a hang?
-Nyugi.Ez csak az időzítő.
-Időzítő?Mégis minek?-kezdtem értetlenkedni.
-Tudod...Nem szeretem ha a modelljeim bizonytalankodnak a kamera előtt, így kéntelen leszek csatlakozni hozzád, tudod...csak, hogy ellazulj...persze csak ha nem bánod.-felelt merész vigyorral orcáján.
-Nem.Sőt nagyon élvezném.-feleltem, s kacér mosollyal végigmértem a ruhájától egyre csak megszabaduló nőt.

A fotók sorra készültek,hevesebbnél hevesebb képekkel egyetemben.A terem ablakain ha akartak volna se tudtak volna belátni, forró leheletünk beborított minden tükröt, üveget.A szenvedély szinte tapintható volt kettőnk között.De mi ezt épp így élveztük.

-Akkor majd értesítelek téged is.Addig is...
-Sok sikert-fejeztem be mondatát játékosan.
-Hát..akkor szia.
-Öhm...mond csak. Nem lenne kedved bedobni valamit? Mondjuk most...segítenék összepakolni a szajrét is akár.
-Mit?-kérdezte értetlenül.
-Hát a cumót a fotóizéidet.-kezdtem el a magyarázkodást.
-Jaa, hogy azokat...Max majd összerámolja.Tudod, neki ez a munkája. Ezért fizetem.
-De egy kávéról még lehet szó?-tettem fel a kérdést idegesen, tenyerem izzadt.
-Figyelj Genna...-kezdte mondatát, s én már akkor éreztem, hogy nem fog állni a meghívásom. Sem most, sem soha. Nem kellek neki.-Én boldog párkapcsolatban élek Jaime-vel.-egy másik nő?Futott át a kérdés az agyamon.-...a barátommal.-szívem hevesebben vert, mint valaha, s úgy éreztem a gyorsaság másodperceken belül végez is velem. De nem így volt.Még ép testtel és lélekkel kellett végig hallgatnom fájó szavait. Iszonyatos volt.Egyszerűen iszonyatos.
-Öhm...hát akkor asszem ennyi.Szia.-csaltam egy hazug mosolyt arcomra, miközben belülről széttépett az ideg.
-Szia. Genna.

*****

-Tracy hol vagy most?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Av pivnyovban.
-Hol?
-Av pivszében bavmeg.
-Jahogy a pincében!-sóhajtottam fel.-Azt alaksornak hívják te idióta.
-Jaaa valagsor. Az. Ivgvazándiból évn csvak...
-Tudod mit? Mindjárt ott vagyok. Csak ne menj sehova.-biztattam kuncogva a legkisebb mértékben sem józan barátnőmet a maradásra.
-Vjó...de sviess!
-Fogd be!-és letettem.

Kezemben egy füves cigivel sétáltam végig a forgalmas főút melletti keskeny járdán. Egy méretes követ rugdosva már csak a Cannabis ütős hatására bírtam gondolni. Tracy-vel terveztem megosztani, de a pia és drog nem jár "kéz a kézben" egymással, így hát maradt nekem az egész. Ezt saját bőrömön tapasztalhattam meg...

*Visszaemlékezés:
-Genna!Genna mit művelsz?! Megőrültél? Tedd azt le! Most!-sikított fel az asszony.
-Kussolj! Azt teszek amit akarok!
-Andrew szólj rá!-folytatta a nő egyre rémültebben.
-Genna hallottad anyát! Tedd le azt a kést! Tedd le azt a kurva kést!-lépett közbe a fiú.
-Húzz innen Drew! Azt se tudod ki vagyok! Nekem pont te nem fogsz dirigálni megértetted?
És...akkor megindult felém...
-Uram Isten Andrew te vérzel! Vedd el tőle könyörgöm! Vedd el tőle mielőtt magában is kárt tesz!
-Ó maradj már kussban anya!Fogd már be azt a kibaszott pofá...
Mondatomat nem bírtam befejezni.Andrew Felpofozott.A szervezetemben tomboló kokain-alkohol kombó hatása miatt alig bírtam megállni a saját lábamon , így egy pofon is elég volt a teljes K.O.-hoz.
-Genn'. Genna! Kérlek ébredj fel! Nem ájulhatsz el!Ilyen állapotban nem!-pofozgatott Tracy.
-Úr Isten. Megölted. Megölted Gennát.
-Nem öltem meg anya.Csak kivan a sok anyagtól amivel megtömték...mondjuk nem csak azzal...kis kurva.-jegyezte meg, majd be ment a szobájába.
-Hogy mondhatsz ilyet?-küszködött könnyeivel.
-Aki 16 évesen orgiát tart a házban amíg mi dolgozunk azért hogy teljen neki kábszerre, addig én máshogy nem tudom nevezni.-majd becsapta ajtaját, mely hatására apró vakulat darabok potyogtak le.
*Visszaemlékezés vége.

Persze én ebből semmire sem emlékszem. Tracy mondott el mindent. Neki pótvizsgája volt másnap, így nem engedhette meg magának, hogy bármiféle tudat-módosítószert is bevegyen. Plusz az apja zsaru volt, így könnyen kiszagolta ha beszedett valamit. Eleinte csak szondáztatott minket, akkor mikor még csak az alkoholnak éltünk. Azóta persze minden más...éjjel-nappal a kocsmában ülve leszarja, hogy mit csinál az ő kislánya. Lényegében Tracy egyedül élt. Övé volt az egész lakás, így házibulik terén nem akadt kihívónk. Élveztük. Őrületesen élveztük.

*****

-Megjöttem!-rúgtam be az ajtót, de csak a csönd fogadott, némi rajzfilm-hang beütéssel.-Trac'!
-Megjöttél?!-futott oda hozzám, akár egy kölyök kutya, várva várt gazdájához.
-Minden oké? Mit szedtél be?!-kérdeztem egy csalfa mosollyal arcomon.
-Csak Eky-t!-felelte viháncolva.
-Extasy-t? Basszus Trac' azt a szülinapodra tartogattam!-fakadtam ki csalódottan.
-Nyugi, még semmi sincs veszve.-lengetett meg egy zacskót.
-M-mi az ott a kezedben?
-Heroin.

2.Fejezet

Talán a pillanatnyi ijedség vagy talán a még szervezetemben tomboló drog mennyiség miatt, de visszakérdeztem:
-T-tessék?
-Azt kérdeztem, hogy érdekel-e a modellkedés.-ismételte meg mondatát.
Hirtelen elkacagtam magam.Élesen rámosolyogva megnyaltam felső fogsorom, pillantásom szinte ölni tudott volna, mégis volt benne némi kacérság.
-Már hogy érdekelne?-szögeztem neki a kérdést, gúnyos mosollyal az arcomon.- Úgy nézek ki mint valami két lábon járó fogas? Vagy egy próbababa?
-Genna, szerintem...-szakított meg Tracy apró rémülettel arcán, amire én tudomást sem véve folytattam.- Olyan csajnak tűnök, aki mindent eltűrve szopik egy kis munkáért?-folytattam egyre gúnyosabban.
-Genna,kérlek...-szólalt fel Tracy egyre nagyobb félelemmel.
-Trac' kérlek!-mondtam megálljt ismét barátnőmnek.-Mert képzeld kurvára nem vagyok olyan. Úgy hogy te és a hülye kis modellügynökséged is bekaphatjátok a méretes bránerem!-monológomat egy kétkezi bemutatással koronáztam meg, célom viszont nem értem el. Az alak továbbra is szótlanul tornyosodott fölém.
-Ha eljössz holnapi 8.30-as fotózásra, adok anyagot és még be is juttatlak titeket.-jelentette ki a legnagyobb nyugodtsággal  idegesség jelét még csak nem is mutatva.
Tracy-vel kérdően tanulmányoztuk a fekete férfit, majd egyszer csak odafordult hozzám, ezzel megszakítva elmélkedésem:
-Figyu. Nem lesz semmi bajod ha holnap elmész pár kép erejéig. Kééérlek. Ma úgy is a kedvenc DJ-nk van.-nézett fel rám a hatalmas szempár.
-Tracy.-sóhajtottam.-Hogy mennék el egy fél kilences fotózásra, ha normális esetben akkor fekszünk le.Na??-bámultam rá kérdőn.
-Genna kérlek. Széttépted a csizmám, szóval ennyivel azért jössz nekem!-győzködött.
Pár percig bámultam magam elé.Hol a földet néztem, hol Tracy tönkrement lábbelijét. Majd egyszer csak felnyögtem:
-Mid van?

*****

Nyolc harminc. Nyolc harminc. De hát nyolc harmincöt van!-szitkozódtam magamban útban a stúdió felé. Ellépdelt fekete Converse csukám és kopott tréningem egy hajléktalanra emlékeztethette az embereket, de én ezzel mit sem törődtem.

-Úgy tűnik valakinek nem túl jó az idő érzéke.-jegyezte meg egy magas hölgy gúnyosan.
-Öhm...csak nem tudtam,hogy mit vegyek fel.-kerestem hirtelen kifogást a késésem végett.
-Így hát végül csövesnek öltöztél?-jegyezte meg egy másik kliens szarkasztikus mosollyal a képén.
Hülye libák.-jegyeztem meg magamban,grimaszoltam egyet,majd leültem a smink-tükör elé.
-Szabadna a kapucnit?-kérdezte meg a hölgy, s közben szemeivel rám majd a hajamat fedő ruházatra tekintett.
-Öhm...persze.-válaszoltam, s közben lehajtottam a darabot.
-Jé,úgy látszik a hobó nem csak öltözködési tanácsokat kért. Hajban is rájuk ütött.-erre a kijelentésre a szoba összes modellje hangos nevetésbe kezdett.
Élesen mosolyogva szemeztem magammal,a tükörbe pillantva,megnyaltam felső fogsorom,s hagytam hogy a fodrász babrálja a fejemen lévő hajzuhatagomat.

-Készen állnak a hölgyek?-kiáltott fel a fotós, Stella.-Remeek. Okéé. Úgy-úgy. Ne! Te ide állj.-vezényelt szavait megnyújtva.Már akkor látszott rajta,hogy tehetős fotós,csupa méreg drága holmi ékesítette ugyan csak nyúlánk alakját, nyakig érő, mégis elegáns éj-fekete haja kifejezetten nőiessé tette, s karcsúsította gyönyörű nyakát.Küllemét két fényesen csillogó szeme tetté még vonzóbbá.Csodálatos látvány volt.

Elkattan pár fotó,Stella közben folyamatosan koordinált bennünket.Olykor kezeivel, olykor dallamosan csengő szavaival.

Már 3-4 órája lehettünk bent a műteremben, mikor Stella megszólalt:
-Rendben hölgyek, majd értesítem önöket minél hamarabb. Addig is sok sikert.
Rápillantottam az előttem álló asszonyra,dús ajkamba beleharaptam és csak figyeltem ahogy beszél,ahogy mozog a szája.
-Önt is.-vetett rám egy csábos pillantást.
-Öhm...rendben.Köszönöm.-vágtam egy kínos mosolyt.Nem tudtam mi van velem.Ez a nő egyszerűen elkápráztat.Mellette nem tudok lélegezni,vagy csupán csak koncentrálni.Egyszerűen megbabonázott,úgy ahogy van.Majd megindultam gondolatok száza cikázott fejeben, s vállát megbökve kérdeztem:
-Mondja csak! Acht fotózást is vállal?

1.Fejezet

"Feel my desire!"-hangzott el a dallam, amely hatására vérem felpezsdült, ajkaim szétnyíltak, s megindultam a kifutó felé. Minden szempár rám szegeződött, mindenki csodált, irigyelt, én pedig...én pedig az ujjongó tömeg közé hajítottam Armani blézerem, s majd' fél pucéron adtam át magam a ritmusnak, melyre egy átlagos modell csak a semmibe néző tekintetével vonul ki, majd vissza. Igen, ez voltam én..Genna Croman. A divatvilágban szimplán Genna. A tehetősebb sznobok csupán a vad, buja modellt látták bennem, én viszont ennél több voltam...csak az az énem valahogy senkit sem érdekelt...

 Mindig is annak a lánynak tartottak, aki magasról tesz másokra, csak a buliknak,a party-drogoknak és a szexnek él. Ez a kép lényegében illik rám.Olyan 12 éves lehettem, amikor apám itt hagyott bennünket. Engem, a bátyámat és anyát. Egyedül kellett átvészelnem a kamasz korral járó nehézségeket, mivel anya éjjel-nappal dolgozott, csak hogy eltartson bennünket. 13 éves koromban történt a dolog, mikor is először együtt voltam valakivel, illetve valakikkel. Nyúlánkságomnak köszönhetően többnek néztem ki a tényleges koromnál, így tökéletes célponttá váltam a perverz, szexre kiéhezett tinik számára. Nem nagyon emlékszem már a részletekre...Hogy is emlékeznék? Be voltam lőve. A hasító fájdalmak és hangok amiket azon az este átéltem, viszont örökre megmaradnak...8-10 ziháló tinédzserből álló orgia, legyen az fiú vagy akár lány,nehéz is lett volna elfeledni.Akkor nőttem fel..akkor lettem az, aki most vagyok. GENNA.

*****

-8 dollár lesz Genna.
-Mi? Ne hülyéskedj! Múltkor még csak 7.50 volt.-vágtam rá indulatosan, kezeim remegtek.
-Na igen, de az nem fű volt Genn'. Az ecstasy volt...Még hozzá 5 tabletta! Sokat engedtem már akkor is. Ennyire kihagy már az agyad édes?-incselkedett mosolyogva.
-Hahaa. Nagyon vicces!-nyújtottam rá ki nyelvem grimaszolva-Ugyan már Will, legyen szíved.Kéérlek!- pillantottam rá óriási boci szemekkel.
-Höhh-vonta meg vállát-Na jó, de tudod mit kérek érte cserébe...-nézett rám perverz vigyorral.
-Tudom, és hidd el, azonnal megkapod.-adtam rá kacéran a választ, majd leguggoltam.

*****

A szobává kialakított alaksorban adtam át magam a marihuána észveszejtő hatásának.
-Ütős anyag Genna.-dünnyögte kábultam Tracy.
-És nem is kellett érte sokat dolgoznom...csak le kellett pippantani azt a szemét Will-t.-állapítottam meg halkan.
-Mázlista! Egy csomag LSD-ért bezzeg már análba kérte a mocsok.
-Ja a múltkorit?
-Ahha..És még szar is volt. Na mindegy...Egyel több vagy kevesebb.-jegyezte meg, majd szép lassan elmosolyodott, s a mosoly lassan nevetéssé nőtte ki magát, ahová én is követtem.
-Pfujj...Na jó húzás innét, nem kapok levegőt.-küszködtem a szavakkal a csigalépcsőn felfelé bukdácsolva.
-Irány a PDT míg tart az anyag hatása.-kérlelt Tracy.

*****

PDT, OOO PDT, Please Don't Tell!!-harsogtuk a főút közepén dorbélzolva, hátunk mögött megannyi bulizásra kiéhezett fiatallal.
-Siessünk! Telt ház lesz!-kezdte el motyogni Tracy, szemét a mögöttünk lévő tömegre szegezve.
-Jól van, jól van.-jelentettem ki unottan. Oh Please Don't Tell! Ohh Please'!-ordítottam tovább.

-Siess már!- sürgettem Tracy-t, aki rohamosan kereste az este hangulatáról gondoskodó "csodaszert".
-Nem találom!- jelentette ki idegesen.
-Az nem lehet. Mutasd!-s azzal a mozdulattal szétszakítottam csizmája szárát-Nem, nem az nem lehet. Nem hiszel el... Na jó, gyere ki.-adtam hangot csalódottságomnak.
-Nem mehetünk ki! Nem engednek vissza.
-Akkor nem jövünk vissza, de én józanon biztos nem fogok még egy percet itt eltölteni.-jelentettem ki hanyagul, persze tudtam, hogy bánni fogom, mihelyst kiteszem a lábam a disco bejáratán. A PDT volt ugyanis New York egyik legfelkapottabb szórakozóhelye, tele bulizni vágyó őrült fiatalokkal, olykor hírességekkel is.Röviden drogok és orgiák törzshelye. Ahogy a miénk is.

A fülledt izzadságszag után kiérni a tiszta, hűvös levegőre, még inkább kijózanító volt.
-Ő ott jó lesz.- mutatott Tracy egy, a sorára várakozó férfira.
-Intézem.-válaszoltam magabiztosan, majd megigazítottam öltözékem, toppom lejjebb húzva, s azzal a lendülettel megindultam az alak felé.

-Csao!Van cuccod?-kérdeztem vállát megérintve, enyhén csücsörítve.
-Micsoda?-bámult rám tágra nyílt szemekkel.
-Tudod, egy kis crack...
A férfi ezután a kijelentés után kissé elhúzódott tőlem.
-Vagy akármi!-szakítottam meg testbeszédét türelmetlenül, félve, hogy elveszítem "kliensemet".
-Hát crack-em az nincs, viszont van valami másom...-hangzott el mögöttem a mondat, amely hatására megfordulni kényszerültem, mondanivalóm a személy arcába vágva:
-Na ide figyelj haver! Én még egyszer biztos, hogy ne szopok le senkit, semmiért. Megérte...-szavaimat magamba fojtva bámultam a majd két méteresre nőtt emberre, aki előző mondatát befejezvén tovább folyatta:
-Van egy kérdésem.Érdekel a modellkedés?
Az addigra már mellettem termő Tracy kérdően méregette a pasast majd pillantott rám. Én pedig, én lefagyva meredtem rá az előttem álló torony-magas személyre.